Mivel a római év csak háromszázötvenöt napból állt, kétévenként február után húsz külön - intercalaris - napot iktattak be - legalábbis elvben, mert a gyakorlatban ezt sokszor elmulasztották, minek következtében a naptár jócskán megelőzte az évszakokat.

Amikor Caesar Kr. e. 46-ban megreformálta a naptárt, az évszakok már száz nappal kullogtak a naptár mögött.

Az intercalatio-ról („közbeiktatás”) a pontifexek és az augurok collegiumainak kellett (volna) gondoskodniuk; miután Caesart Kr. e. 63-ban pontifex maximus-szá választották, ő, ameddig Rómában tartózkodott, nem is mulasztotta el ezt a kötelezettségét, de attól fogva, hogy Kr. e. 58-ban Galliába távozott, az intercalatio - egy-két kivételtől eltekintve - évről évre elmaradt.