logo

XXI Novembris AD

Grammaticus

Bár nálunk elterjedt nyelvtaníró fordítása, ez így nem pontos, mert a római kultúrában átfogóbb szerepet játszottak. A grammaticus-ok Rómában a Kr. e. 2. sz. végén. ill. az 1. sz. elején jelentek meg az előkelők gyerekeinek tanítására, hogy az alapfokú képzés után (ezt a grammatista végezte) voltaképpen a középfokú oktatást lássák el egy kézikönyv segítségével, vö. ars grammatica, ennek megfelelően magyarázva a főként költői szövegeket, megtanítva a fogalmazás és a szerkesztés csínját-bínját is.

A grammaticus-tól a tanítványok a rhetor-hoz kerültek, aki tulajdonképp a felsőfokú oktatást képviselte, amely az ókorban alapvetően a rhetorica-ra épült. A közép- és a felső szint azonban a klasszikus antikvitásban nem mindig különült el egymástól, főleg vidéken és a provinciákban, mert gyakran ugyanaz a személy látta cl mindkét szintet.

A korai időkben általában rabszolgák és szabadon bocsátottak látták el a grammaticus-i feladatokat, vö. Suet. gramm. 5-24, de később már honestiores is gyakorolták őket, kiváltságokat kaptak (állami fizetés, adókedvezmény), s öntudatos hivatásfelfogásukat Florus fogalmazta meg először a Kr. u. 2. sz. elején a VOAP = Vergilius szónok-e vagy költő? című munkájában.

A megjelölés maga görög eredetű colt, vö. grammatikos = tanult ember. Az elsó római grammaticus-ok maguk is görögök lehettek, s a kezdeti képzés ennek megfelelően kétnyelvű lehetett.


.-