logo

XXII October AD

Opifices

Opifices név alatt a kézművesek osztályát kell érteni, mely az egész ókorban meglehetősen lenézett, sőt néha megvetett néposztály volt.

Az ókor semmiképpen sem bírta méltányolni az ember kézi munkáját. Az összes mesterségeket banausikus foglalkozásnak bélyegezték a görög banauso után, mely szó eredeti jelentése szerint a kemence mellett végzett, ülő munkára vonatkozott.

Az ipart űző mesteremberek nem részesültek állami jogokban és teljesen ki voltak zárva a törvénykezés köréből, még az agorán és a gymnasiumban sem volt szabad megjelenniük. Spartában a perioecusok kezében volt az ipar, Athenaeben pedig az úgynevezett metoecusok űztek mesterséget. Céhkötelezettség azonban egyik helyen sem volt.

A rómaiak szintén csak az őstermelést és a fegyverforgatást tartották szabad emberhez illő foglalkozásnak, az egyes iparbeli munkákat az idegenek (peregrini) és rabszolgák (servi) végezték.

Az opifices atque servitia egymás mellett olvasható Sallustiusnál és Cicero azt írja: opifices omnes in sordida arte versantur.

A későbbi korban polgári joggal bíró egyének is helyet foglaltak az opifices testületeiben, mely collegiumok élén egyes magistri állottak. Ez a magister név és fogalom voltaképpeni őse a német Meisternek és a magyar mesternek.

A köztársaság utolsó századában az örökké nyugtalankodó csőcselék, az úgynevezett faex populi vagy faex urbana, jórészt az opificesből állott. De a császárok alatt az előkelő származás értéke mindinkább hanyatlott és a szorgalom, a kéz munkássága és ügyessége megbecsülésben részesült. Az így meggazdagodott szerencsefiakat Martialis sok helyen megtréfálja.


.-