„sorrendben az első”, „első a sorban” (primus=„első” és capere=„elvesz”, „megragad”, lat.).

A köztársaságkori szerzők általában az általuk ismert világ különböző népeinek, államainak az első emberét nevezték princepsnek, míg Rómán belül néhány kiemelkedő politikust, hadvezért jelöltek így (pl. Scipio, Pompeius).

Augustus is erre a köztársaságkori fogalomra nyúlt vissza, amelyet a szenátus első embereként (princeps senatus), mint a köztársaság helyreállítója (restitutor rei publicae), valós hatalmi tartalommal töltött meg. Joga volt a szenátust összehívni, írásos javaslatot tenni, sőt, pénzverési joga is volt. Igazi hatalma azonban a proconsuli hatalmon alapult.

Uralmi rendszere (principatus) kb. három évszázadon át fennmaradt, majd felváltotta a dominatus. A provinciákban princeps volt a megjelölése a romanizált bennszülött lakosság saját soraiból kinevezett elöljáróinak is.