logo

VII Martius AD

Centurio .

A gyalogos vagy a vegyes alakulatok századainak, centuriainak parancsnoka a római hadseregben: a legioknál, az ennél kisebb, elit jellegű vagy auxiliáris alakulatoknál a cohors-oknál, sőt Antoninus Pius rendeletétől kezdve a flottánál is találkozunk vele.

Szerepét, funkcióját tekintve leginkább a mai hadseregek hadnagyához lehet hasonlítani. Feladata az alárendelt centuria adminisztratív irányítása volt: legionként tartották nyilván a legénységet. Eszerint történt a zsoldfizetés stb. Egyes centurio rangokhoz és beosztásokhoz ezen kívül taktikai parancsnokság is kapcsolódott: a manipulus-taktika időszakában a két - közül a rangidős centurio, a cohors-taktika idejében pedig a centurio prior vezette a csatába, ill. a kiképzésekre a legio manipulus-át, ill. a cohors-át egészen Hadrianus császár reformjáig, amikor is minden centuria önálló taktikai egységgé vált, s így minden centurio-nak nagyobb lett az önállósága és a felelőssége. Ezen kívül a legio legmagasabb rangú centurio-ja, a primus pilus hivatalból részt vett a legatus stábjának tanácskozásain.


Centurio rangok és beosztások:

Egy-egy legio-nak eredetileg 60 (manipulus-onként 3-3, cohors-onként 6-6), a császárkorban elvileg 59 (az I cohorsnál öt, a II-X cohorsnál változatlanul 6-6) centurio-ja, egy-egy önálló ötszáz fős cohors-nak ugyancsak 6-6, egy-egy ezer fősnek 12-12 centurio-ja volt. Az egyes posztok nem csak beosztásukban, hanem rangjukban is különböztek egymástól, s ezeket a különbségeket elnevezésük is tükrözte.
A hadviselés korai időszakára vonatkozóan nincsenek ugyan írott forrásaink, a legio hármas mélységi tagolású csatarendje (hastati, a principes és a triarii) azonban legalább három egymástól különböző centurio rang ill. beosztás meglétét feltételezi: a későbbi elnevezésekből visszakövetkezteteve: 10 hastati-t, 10 principes-t és 10 triarii-t.

Később a három csatasor önálló taktikai egységekre, manipulus-okra való tagolása (Kr. e. 4. sz.), mivelhogy a taktikai egységeket két-két század összevonásával alakították ki, a - párok egymás alá, ill. fölé rendelését jelentette, ami az elnevezésükben a prior első és posterior második kiegészítő megkülönböztetésben jutott kifejezésre.
A reform következtében így minimum 6 féle centurio ranggal kell számolnunk, mégpedig úgy, hogy a priores, akik a manipulus-ok parancsnokai voltak, és csatában az egységük jobbszárnyát vezették, rangban valamennyien fölötte álltak a helyettesi posztokat betöltő posteriores-nek (Polyb. 6, 24).

A Kr. e. 2. sz. végétől, a három különböző ordo azonos számú manipulus-ainak összevonásával kialakított új, nagyobb csapáserejű taktikai egységekben, a cohors-okban - melyek mindegyike tehát 3 manipulusból = 6 centuriából állt - felülről lefelé haladva a következő centurio rangok ismeretesek: pilus prior, princeps prior, hastatus prior, továbbá pilus posterior, princeps posterior, hastatus posterior.
Az egész legio-n belüli rangsor nem minden részletében világos: mind a 60 posztot nem kellett, de nem is lehetett volna az előléptetések során végigjárni. Iulius Caesar hódításainak majd az állandó hadsereg kialakulásának időszaka a beosztások tekintetében csupán a legio első (I) cohors-ában hozott változást. Ez ettől kezdve 5 megduplázott erejű századból állt, a rangidős centurio-t itt - primus pilus-nak nevezték, és a centuria-k számának eggyel való csökkentése következtében nem volt neki posterior párja.
Az I cohors átszervezésével módosult a posztok hierarchiája is: míg a II-X. cohors centurio-i a kutatásban ma általános vélekedés szerint ettől kezdve egymással azonos rangúak voltak, s közöttük a rangidősséget csupán a szolgálati évek száma döntötte el, az I cohors -i hozzájuk képest valamennyien magasabb rangúaknak számítottak.

Az I cohors-ba való kinevezés, és az azon belüli áthelyezés előléptetésnek számított, amelynek utolsó s egyben legmagasabb állomása a primus pilus posztja volt. A hadsereg különböző alakulatainál meglévő, elnevezésre azonos, s így látszatra azonosnak tűnő centurio beosztások - az egyes csapatoknak a római hadsereg hierarchiájában elfoglalt eltérő rangja miatt centuriok nem voltak kompatibilisek. A legio-k I. cohors-ainak centurio posztjain kívül a Róma városi csapatok - posztjai is magasabb rangúaknak számítottak. Itt a rangsor a csapatok rangsorának megfelelően emelkedő rendben acohortes vigilum, cohortes urbanae cohortes praetoriae volt.


A centuriok származása

A centurio rangja a legénységi állományba tartozó katonák számára alapvetően a legmagasabb elérhető rang volt, ahová a közlegény (gregalis) kiinduló állapotából több altiszti rangon (principales) át vezetett az út. Az előléptetésben semmiféle automatizmus és semmiféle szisztematikusság nem érvényesült. A rátermettség, a bátorság, a kiemelkedő tettek, de a parancsnok támogatása és a katona származása is szerepet játszott benne.
A Kr. u. 1. sz.-ban a tartományokban állomásozó legio-k centurio posztjait pl. még nagy arányban itáliai származású katonák töltötték be; a kiegyenlítődés folyamata a provinciális eredetűek irányába Traianus és Hadrianus alatt kezdődött el, és majd csak a Severus-korban következett be erőteljes fordulat a provinciálisok javára. Az itáliai lakosság mellett bizonyos társadalmi rétegek is előnyösebb helyzetben voltak az előléptetéseknél: a feliratokon megörökített karrierek egy része azt sejteti, hogy a lovagok, decuriók fiai katonai pályájukat esetleg eleve a - posztjáról kezdték. A primus pilus-ok túlnyomó többsége a municipális arisztokráciából származott.


Szolgálati idő és hely

Az állandó hadsereg időszakában, miután egy katona - lett, egymást követően több azonos rangú parancsnokságra nyert kinevezést másmás legiókhoz. Szálláskörülményeit. Az egy-egy állomáshelyen eltöltött idő átlagosan három és fél év volt. A magasabb centurio rangba történő előléptetés, mely nem volt törvényszerű, és ha sor került rá, nem is feltétlenül fokozatonként történt, jelenthette a Róma városi cohors-okhoz való áthelyezést is. A centurio szolgálati ideje megegyezett az alakulatának hivatásos katonáiéval: praetorianusok esetében 16, legionariusok esetében 20 év volt.


Zsold

Ennek a köztársaság időszakában elsősorban kompenzáló jellege volt, hiszen a katonának alapvetően magának kellett felszereléséről és élelméről gondoskodnia. A centurio a közkatonához képest dupla zsoldot kapott, melynek összege napi négy obolos=2/3 denarius, hadi évenként 240 denarius volt (Polyb. 6,39,12-15), ami már lehetővé tett némi megtakarítást. Iulius Caesar ezt az összeget megkétszerezte (450 denarius. Suet Div. Iul. 26).
A császárkorban a centurio zsoldja a sokszorosára emelkedett: Dobson számításai szerint Augustus-tól kezdve a - a legiós közlegény zsoldjának már több mint tizenhatszorosát kapta (3750 denarius), s ez a különbség a Domitianus- és Septimius Severus-kori emelésekkor is megmaradt (5000, 7500), majd Caracalla alatt tizennyolcszorosára növekedett (12 500 denarius).

Magasabb rangba történő előléptetés, társadalmi felemelkedés: Mivel a római hadsereg centurio-nál magasabb rangú tiszti beosztásai lovagrendi vagy senator-i rendi származáshoz voltak kötve, a centurio-k pedig alapvetően az alacsonyabb státuszú társadalmi rétegekből toborzott hivatásos katonaságból választódtak ki, a centurio katonai ranglétrán való további előrehaladásának rendi-társadalmi akadályai voltak.
A rendszerbe épített fékezőt a magasabb - rangok korlátozott száma, mindenekelőtt, a primus pilus posztja jelentette, amelyet a római hadsereg 3évente -vá előléptetett több ezer katonája közül csupán már csak mintegy félszázan érhettek el. Ugyanakkor az ebbe a beosztásba kerülők gondos, társadalompolitikai szempontokat és a birodalom jómódú, feltörekvő rétegeinek kívánságát egyaránt mérlegelő előzetes kiválasztása azt is lehetővé tette, hogy maga a poszt ne csak gátként, hanem a további előrelépés és a társadalmi felemelkedés csatornájaként is funkcionáljon.


.-