logo

VI Martius AD

Cohortes vigilum, másképpen vigiles .

virrasztók: a Róma városi tűzoltóság



Augustus szervezte meg felszabadított rabszolgákból (liberti) Kr. u. 6-ban, miután ebben az évben a városban újra súlyos tűzesetek voltak, és az általa korábban, Kr. e. 21-ben rabszolgákból felállított 600 fős tűzoltócsapat nem bizonyult elégségesnek. A cohortes vigilum 7 cohors-ból álló katonai alakulat volt, és egy, a császár által kinevezett, lovagrendű praefectus vigilum parancsnoksága alatt állt. Traianustól kedve a parancsnokot egy subpraefectus vigilum segítette.
Minden egyes cohors-hoz a város két-két kerületének, regiojának folyamatos felügyelete - a rendszeres éjszakai őrjáratokat és ezekhez kapcsolódó rendőri funkciókat is beleértve - tartozott, aminek hatékonyságát a városban épített 14 tűzoltóállomás (statio, másképpen excubitorium) biztosította, melyeknek felét a fennmaradt leírások, epigraphikai bizonyítékok és régészeti maradványok alapján lokalizálni is tudjuk. Felszerelésükhöz világító eszközök, a tűzoltáshoz tömlők, pumpák, tűzoltóbotok és csöbrök tartoztak.

A cohortes vigilumot, bár katonai mintára szervezték meg, eredetileg nem tekintették katonaságnak, a 3. századra azonban egyértelműen azzá váltak. Állományukat Itáliából, ill. Róma városából toborozták. Szolgálati idejük a Róma városi elitcsapatokéhoz, a cohortes praetoriae-hoz és a cohortes urbanae-hoz hasonlóan 16 év volt, ellátmányuk viszont lényegesen alacsonyabb volt az utóbbi alakulatokban szolgálókénál, sőt, még a legio-s katonákénál is: B. Dobson számításai szerint kezdetben évi 150 sestertius, mely Domitianus alatt 300, Cara-calla alatt 450 sestertius-ra nőtt. Tehát nagyjából a flottakatonák javadalmazásának szintjén mozgott.

Augustus a cohortes vigilum-ot felszabadítottakból, tehát a polgárjog tekintetében bizonyos mértékig korlátozott emberekből hozta létre az alakulatot (ius honorum). Jogaikat a Kr. u. 24-ben hozott lex Visellia rendezte, amely hatévi szolgálat után - tehát még a szolgálati idő letelte és az elbocsájtás előtt a vigileknek teljes római polgárjogot adott.

A teljes polgárjog elnyeréséhez szükséges szolgálati időt egy - senatus consultum - valamikor az első század közepén vagy végén - három évre lerövidítette. A későbbi időben a felszabadítottak aránya a cohortes vigilum-ban jelentősen visszaesett mintegy 25-35%-ra. De még a 2-3. században is kaptak libertusok 3 évi szolgálati idő leteltével teljes római polgárjogot.


.-