logo

II Martius AD

Cohortes urbanae vagy ritkábban urbaniciani .

Városi csapatok



Rendfenntartó, rendőri feladatokat ellátó cohorsok összefoglaló neve, melyek Róma városában, továbbá még két nagyvárosban, Lugdunumban és Karthagóban állomásoztak a császárkor folyamán.

Ennek a rendőri szervezetnek nem voltak az ókorban előzményei; a cohortes urbanae létrehozásával Augustus eredetit alkotott. Megteremtésének időpontja a megfelelő források hiánya miatt vitatott: különféle kombinációk alapján egyesek már Kr. e. 27-re, mások Kr. e. 19-re, Kr. e. 16-ra, sőt Kr. e. 13-ra teszik. A 20-as évek Rómáját jellemző zavargások mindenesetre inkább az intézmény hiányát, ill. létrehozásának későbbi időpontját valószínűsítik. Az Augustus által létrehozott 3, egyenként 500 fős városi cohors mintájául a testőrgárda, a cohortes praetoriae szolgált. Számozásuk - X, XI, XII - folytatta a praetorianusokét. Később Claudius császár a cohorsok számát jelentősen megemelte - úgy tűnik, 9-re, egy részük azonban Rómán kívül: Lugdunumban, Ostiában, Puteoliban állomásozott.

A 68/69-es polgárháború időszakában az Itáliában dúló harcokban valamennyi egymással küzdő császár bevetette a cohortes urbanae-t is. Vespasianus császárrá való kikiáltásának hírére Vitellius a Rómában tartózkodó négy cohors ütőerejének megduplázását, saját legionáriusaiból ezerfős egységekre való feltöltését rendelte el.
A cohortes urbanae legénységének egy része azonban nem Vitelliust, hanem a régóta megszokott és kedvelt parancsnokát, Flavius Sabinust, Vespasianus testvérét és a Flavius-pártot támogatta a város elfoglalására tett kísérlete során. Vitellius az Ostiában és a Puteoliban állomásozó cohorsokat sem tudta felhasználni.
Puteoli teljes egészében a Flaviusok mellé állt. Vespasianus Rómába való bevonulását követően a cohortes urbanae-t újjászervezték: a nagy vérveszteségeket szenvedett, vitellianusoktól megtisztított csapatokat összevonták, 6 egyenként 500-as létszámú cohorsott alakítottak ki, négyet Rómában tartottak, egyet Lugdunumba a Vitelliushoz csatlakozott egység leváltására, egyet Carthagoba irányítottak. Az ekkor kialakított rendszer másfél évszázadon át fennállt. Septimius Severus 1500-ra emelte az egyes cohors-ok keretszámát, és megszüntette a lugdunumi csapatot. Az utolsó, cohorsok számára vonatkozó adatunk a Kr. u. 4. századból származik, ekkor Róma városában már újra csak három volt. Valószínű, hogy a csökkentésre jóval korábban, Aurelianus császár alatt került sor.

A cohortes urbanae Augustus alatt részben Róma városában, részben a környező municipiumokban voltak elszállásolva. Teljes létszámban Rómába Tiberius uralkodása idején vezényelték őket, Seianus praefectus praetorio működése alatt, midőn Kr. u. 20-23 táján a Viminalison a praetorianusokkal közös kaszárnyát kaptak. Külön tábort majd csak Aurelianus császár építtetett a számukra 270-ben, a castra urbana-t a Forum suarium-on.

A cohortes urbanae alapvetően a császárkori Róma városi megszálló erői közé tartoztak, elvétve azonban a birodalom más részein is találkozunk egy-egy cohorsukkal. Lugdunum-ban (Lyon) jelenléte először Kr. u. 21-ben bizonyítható, valószínű azonban, hogy a csapatot még Augustus császár vezényelte ide valamikor Kr. e. 16-13 között az ekkor itt létrehozott állami pénzverde és nagy pénzügyi, procurator-i officium védelmére. Ezt az alakulatot Septimius Severus alatt számolták fel - kézenfekvőnek tűnik, hogy a csapat Severus polgárháborús ellenfelét, Clodius Albinust támogatta a város mellett vívott döntő csatában -, feladatát a germanial legiókvexillatio-ja vette át.
Carthagóba Vespasianus császár vezényelt egy cohors urbana-t; lépését a colonia nagyvárosi voltából fakadó rendészeti feladatok és Africa proconsularis speciális igazgatási problémái: az itteni proconsul eszköztelensége (Caligula alatt az itteni legio parancsnokságát kivették a kezéből), a konfiskációk során hirtelen óriásira duzzadt császári birtokok kezelésének nehézségei egyaránt indokolttá tették. A csapat katonái nem csupán a városban, hanem a tartomány belsejében is rendszeres szolgálatot teljesítettek.

Az utolsó, működésüket dokumentáló források a Kr. u. 4. század végéről valók. Ostiába és Puteoliba Claudius helyezett egy-egy cohors urbanat, feladatuk a kikötő védelme és a gabonaszállítás biztosítása volt. A polgárháborút követően ezek a csapatok eltűntek, legénységüket valószínűleg az újjászerveződő cohorsokhoz irányították át. Ostiában a rendfenntartó feladatokat valószínűleg a , cohortes vigilum vették át, a 2. századi források már az ő jelenlétüket jelzik.

A cohortes urbanae parancsnoka a császár által kinevezett senatori rendű - praefectus urbi volt. A katonai diplomák bizonyos szövegrészei alapján a kutatásban felmerült annak a lehetősége is, hogy Kr. u 70 és 192 között a - esetleg a praefectus praetorio parancsnoksága alatt álltak, ez azonban nem bizonyítható.
Gallienus intézkedése, amely a senatori rendűeket kizárta a hadsereg parancsnoki posztjaiból, a praefectus urbit is érintette, ennek részletei azonban homályosak. Aurelianus császár alatt, az önálló táborba való áthelyezést követően a három cohors élére a tribunus fortsuarii került, az azonban egyelőre még nem tisztázott, hogy vajon ezzel a kinevezéssel egyidejűleg megszűnt-e a praefectus urbi parancsnoki jogköre is, vagy ha nem, milyen mértékben lazult a kapcsolata a csapatokkal. Az egyes cohors-ok parancsnokai a lovagrendű tribunusok voltak.

Egy-egy 500 fős cohors quíngenaria 6 centuria-ra oszlott, ezek mindegyike élén egy-egy - centurio állt. A praefectus urbi és a tribunusok saját stábbal officium-mal rendelkeztek, ezek élén egy-egy cornicularius állt, az előbbi esetében tripla, az utóbbiak esetében dupla zsoldban. Mindegyik stábhoz benefi-ciarius-ok is tartoztak.
A cohorsokból több altisztet ismerünk: jelvényhordozóba- signífer-t, ordonáncot, tesserarius-t, kürtöstcornicen-t, a fogdában és a kórházban szolgálatot teljesítő katonákat (optio carceris, optio ualetudinarii), az áldozati állatokat előkészítőjét uictimarius-t stb.

A cohortes urbanae-ba a legénységet Itáliából sorozták - ezen a szokáson a praetorianus gárda toborzási alapelvét gyökeresen átalakító Septimius Severus sem változtatott -, provinciális származásúak csekély arányban fordultak elő közöttük, a lugdunumi és a karthagói cohors esetében természetesen, különösen a 3. században, nagyobb arányban.
A belépés az alakulatba önkéntes volt és a megfelelő életkoron s az általánosan jó fizikai adottságokon túl nem kellett a jelentkezőnek különleges kritériumoknak megfelelni. A szolgálati idő 16 év volt, a zsold a légiós katonák zsoldjának másfélszerese, a praetorianus-okénak fele volt: Augustus uralkodásának vége felé a közlegényeké (gregalis) évi 375 denarius volt, melyet Domitianus 500-ra, Septimius Severus 750-re, Caracalla 1125-re emelt.

A magasabb rangú altisztek másfélszeres, kétszeres, háromszoros zsoldot kaptak. A tisztek zsoldja összehasonlíthatatlanul magasabb volt: egy lovagrendű tribunus a cohortes urbanae-nál centenarius volt, azaz évi 100 000 HS-t, azaz 25 000 denariust kapott. A szolgálati évek letelte után a - katonáját - honesta missio esetén elbocsátási jutalom - Augustus idején 3000 denarius - és katonai diploma illette meg.

A cohortes urbanae rendőrség volt, még ha egy lényeges ponton különbözött is a modern korunk rendőrségeitől: katonai alakulat volt, a római hadsereg szerves része, tehát annak szervezeti felépítési elvei, előléptetési, jutalmazási, büntetési rendszere volt érvényes reá is.

A cohortes urbanae-nál szolgálatot teljesítő miles volt, azaz katona: katonai felszereléssel rendelkezett, a császárra esküdött fel és adisciplina militaris vonatkozott rá, innen más egységekbe, más egységekből pedig ide helyezhették.

A cohortes urbanae a római hadsereg hierarchiájában az elit egységek közé tartoztak: rangban, javadalmazásban a testőrség után közvetlenül a második helyen következtek. A szolgálati idő náluk rövidebb, a zsold több, a beosztások pedig magasabb rangúak voltak, mint a legioknál és a segédcsapatoknál. Feladatuk, amellett. hogy a mindenkori császár számára kéznél lévő, és saját hatalma biztosítása érdekében azonnal bevethető katonai erőt jelentettek, alapvetően a praefectus urbi munkájának segítése volt: a rend és a nyugalom fenntartása a városban és a bűnözés megakadályozása. Csak a köztörvényes ügyekkel kapcsolatos rendőri teendők tartoztak. Ennek érdekében az urbaniciani egy része a városban kihelyezett ügyeleti posztokon teljesített szolgálatot, ezeket stationarii-nak nevezték. Mindennapi, rutinfeladataik mellett volt néhány hangsúlyos teendőjük. Az incidenseket és zavargásokat elkerülendő a - osztagai felügyelték a nagy tömegeket vonzó látványosságokat, mindenekelőtt a cirkuszi és egyéb játékokat.

A Város lakosságának jelentős hányada rabszolga (seruus) volt, és ezek féken tartásának kényes feladata is a cohortes urbanae-ra hárult. A lázadások elkerülése végett a városi katonáknak különös gonddal kellett eljárniuk: nem csak a szökevények felkutatása és tulajdonosaiknak való visszaszolgáltatása, hanem a rabszolgákat védő törvények betartatása is a feladatuk volt: a szobroknál menedéket kereső rabszolgákat jelenteniük kellett, a rabszolgák uraikkal kapcsolatos panaszait továbbítaniuk kellett a parancsnokukhoz, aki az ügyet kivizsgálta. Hasonló módon kellett cselekedniük a patronus-ok éslibertus-ok között támadt konfliktusok esetében is. Fel kellett deríteniük és jelenteniük kellett a törvénytelenségeket, így pl. az engedély nélkül működő collegium-okat is.

Az aedilis-ek hatáskörének beszűkülésével, majd megszűnésével párhuzamosan ezek rendészeti teendői is átkerültek a -hoz, így az állat- és húspiac felügyelete - a gabonapiacé azonban nem -, továbbá a kocsmák, bordélyok ellenőrzése (vö. de officio praefecti urbi, Dig 1,12,1-2, 1. továbbá lentebb, az Aurelianus alatt a - élére kinevezett „disznópiac tribunusa"-t, a tribunus fori suarii-t).

A Kr. u. 3. századtól a praefectus urbi beneficiarius-ai listát vezettek a rosszhírű foglalkozásokat űző és az egyéb okok miatt gyanús személyekről, így a törvénytelen vallás híveiről, a keresztényekről is (Tert fug. 13,6). Mindezen feladatok ellátása során a - katonái rendfenntartó-biztosító munkát végeztek, felügyeltek, ellenőriztek, információt gyűjtöttek, incidensek esetén közbeléptek, letartóztatták, előállították a rendbontókat és a gyanúsítottakat, nyomoztak, kihallgatásokat vezettek, elkészítették az eljárásokkal kapcsolatos írásos dokumentációt, őrizték a fogdában a vizsgálatok befejezéséig a letartóztatottakat stb. Bár a késő antikvitás korából származó források nem nagyon teszik lehetővé a kérdésben való tisztánlátást, a kutatásban általánosan elfogadott az a nézet, hogy a - katonai jellegét a 4. sz. folyamán, valószínűleg Constantinus reformjai során megszüntették.

Az ebből a korból származó forrásokban emlegetett urbanae cohortes, urbaniciani vagy urbani milites alatt már nem a principatus időszakának egyik elit katonai alakulatát, hanem a praefectus urbi merőben civil apparátusát, officium-át kell érteni (a miles ekkortól már civil bürokratát is jelent!), melynek feladata egyébként a korábbi cohortes urbanae-éval lényegében azonos volt.


.-