logo

VI Martius AD

Aerarium Saturni

aes: „réz”, „bronz”, „érc”, innen „rézpénz”, „pénz”.



A legrégebbi fizetőeszköz, a Kr. e. 1. évezred elejétől felbukkanó rude volt, amely kezdetben letört nyersérc darab, később kalapált vagy öntött rudacska, lap, esetleg más formára öntött fém volt. Ennek utóda volt az grave.
Ma a legrégebbi itáliai öntött bronzpénzeket nevezik így. Ezek Rómában a Kr. e. 3. század elején jelentek meg, és Etruriából beszerzett rezet használtak a készítéséhez. Egységük az as volt, mely eredetileg egy 4-6 cm átmérőjű korong volt, és egy római fontot, azaz kb. 30 dkg-ot nyomott.

Később súlyát fél, majd végül egyhatod római fontra csökkentették. ez utóbbit már verték. A katonaság körében az a zsoldot is jelentette, ennek teljes neve aerarium Saturni militare volt. Mivel Iulius Caesarig a zsoldfizetés évente történt, a szó a „szolgálati év” jelentést is felvette. Ugyancsak a katonasághoz kapcsolódott az equestre és az hordiarium is: ezek az eques equo publico, az állami lóval szolgáló lovag ellátmánypénzei voltak, az előbbit a ló vásárlására, az utóbbit évente a takarmányra adták.


.-