logo

V Martius AD

Auriga.

Gyeplőtartó, kocsivezető, esetleg a hadiszekér kocsisa.



A perzsáknál, görögöknél és trójaiknál a kocsis mindig az alacsonyabb rangú egyén. Tacitus azért jegyzi fel mint különösséget, hogy Britannia lakóinál az előkelő, nemes származású férfiú hajtja a harci szekérbe fogott lovakat és mellette levő szolgája végzi a nehéz harc munkáját. A régi kocsiversenyjátékok alkalmával a bigae és quadrigae, kettős és négyes fogatok tulajdonosai erős fiatal embereket választottak ki. Nero császárról azt olvassuk, hogy Olympiában mint auriga lépett fel.

A római circus játékoknál szereplő aurigák (agitatores névvel is illették őket) eleinte kétségkívül rabszolgák voltak, csak lassanként állott be az a fordulat, hogy maguk a versenykocsi tulajdonosai hajtották lovaikat. A győzelmi jelvény egy pálmaág volt (palma nobilis); a felfogadott auriga, ha győzött, pénzbeli jutalmat kapott gazdájától.

Az aurigae négy factio szerint külön szineket viseltek. Az alba (fehér), russa (vörhenyeges), veneta (világoskék) és prasina (zöld) voltak használatban.

Domitianus császár megtoldotta e színeket az aurata és purpurea színekkel. Az aurigák ilyen színű, újnélküli kurta ruhát és süveget viseltek, sőt még a nézők is a megfelelő színnel jelezték, hogy melyik factióhoz tartoznak. A versenykocsisok a gyeplőt rendesen derekuk köré kötötték, úgy hogy mindkét kezük szabadon maradt, részint a helyes kormányzásra, részint a lovak ösztökélésére.

Az auriga különös ügyességét a circus gerincfalának (spina) végén álló meta sikerült megkerülésével mutathatta ki. Ha nagyot került, időt veszített, ha nagyon közel járt a metához, kocsija esetleg darabokra tört (meta fervidis evitata rotis).

A pályának hétszer való megkerülése után a praeco kikiáltotta a győztes nevét.


,.