logo

XVII September AD

A vonzó-erő, melyet Africanus gyakorol a kutatóra

A Digestákban a jónak a legjava a principatus korából származik, mely a jogfejlődésnek magas fokát tükrözi vissza. Igaz, hogy csak egy ötödrész van a Marcus Aurelius előtti korból, négy ötödrész az ezutáni időből, mert a Severusok korában működött bő magyarázók átvettek elődjeiktől minden használhatót, s mind ez az átvevők neve alatt található fel a Digestákban. A Digestákban foglalt töredékek, a jognak evangéliumai, az újszövetségi szentiratokkal találkoznak a keletkezési idő azonosságában is.
A jogtudomány nagy mesterei, a remek jogászok, az ókori jogász világnak mintegy akadémikusai, az utókor előtt mindig nagy becsben álltak. Es méltán, mert a legkiválóbb férfiak emlékei tolóinak elménkbe, ha olvasgatjuk a Digestákat. Velők foglalkozva, korukat s eszméiket történeti világításba helyezve, bizonyára az igazi színben fogjuk látni a tőlük származó töredékeket. A történeti világítást megköveteli, de meg is könnyíti az a módszer, mellyel a Digestákat készítették. Minden töredék szerzőjét közvetlenül halljuk beszélni.

Dicséretet érdemel Justinianus, hogy a Digestákban elvont szabályok és színtelen fogalom-meghatározások helyett szót ad a jogtudósoknak, jogirodalmi szövegeket közöl, melyeken a jogfejlődés, alakulás, képződés fokai szembetűnők. A jogtételnek első megjelenését látjuk egy-egy új jogeset kapcsán; a jogtétel fejlődését megfigyelhetjük a jogtudósok vitái közt, hiszen a Digestákban nem beszél a törvényhozó, hanem csupa jogtudományi író, nincs ott törvényhozói rendelkezés (dispositio), hanem csupa szemelvény a remekjogászok dolgozataiból (dissertatio).
A törvényhozó parancsszavát nem halljuk a Digestákban, de igen is halljuk, hogy a sok híres jogtudós beszél, motivál, fejteget, vitat, bírál, következtet, tanít, tanácsol, véleményt ad, dönt, magyaráz, értekezik, szóval tudományosan munkálkodik. Ránk nézve, a kik a római jogot nem, mint törvényt, hanem mint tudományt tárgyaljuk, becses minden sor, minden szó, a melyet változatlanul vett át Tribonianus, mert az mind a keletkezési időnek tanúja és a műveltségi foknak mérője. Jó, hogy a könyvmásolók többsége ki nem hagyta az inscriptiókat s igy megőrző azok nevét, a kik megalkották az európai anyajogot.

Mi magyarok a római jogot nem, mint tételes törvényt, hanem mint a jogfejlődés egyik legérdekesebb tüneményét tárgyaljuk. Nem tekintjük a Digestákat, ezt a tartalmas könyvet, a keleti császárok nomokánonának, hanem a klasszikusok irodalmi hagyatékának. Azok az ókori »akadémiai tagok« nem csak beszéltek és Írtak a jogról, a béke királynéjáról, hanem ennek parancsolatait gyakorlatilag érvényesíteni, a rendet a szabadsággal, a hatalmat a kötelességgel összhangba hozni törekedtek. Ismerni kell az ő írói egyéniségeik finom vonásait, hogy jól érthessük a Digestákat. Miképpen gondolkodtak és cselekedtek, miképpen éreztek és ítéltek, ezt főleg műveikből deríthetjük fel, mint a hajdankor monumentális épületeit rekonstruálják a művészi idomban faragott kövekből.
A Digesták legérdekesebb töredékei közé tartoznak azok, melyeknek inscriptióiban Africanus neve olvasható. Teljes néven csak egyetlen egy író nevezi Africanust t. i. Ulpianus, midőn az edictumot magyarázva idézi Julianus véleményét, melyet az edictum rendezőjétől kért Sextus Caecilius Africanus. Más alkalommal Ulpianus már csak Sextus Caecilius néven idézi Africanust. Ugyanígy idézi Africanust mint tekintélyt Paulus, Papinianus és Justinianus. Sextus Caecilius név alatt éri Africanust az az elismerés, melyet neki Gellius juttat osztályrészül.

Africanust néha csak Caeciliusnak nevezik, t. i. Ulpianus és Paulus. Előfordul az is, hogy Sextus néven idézik, t. i. Gaius és Ulpianus. Előfordul az is, hogy csak magában az Africanus nevet említik, t. i. Ulpianus és Paulus. Ez a különböző terminológia, mely ugyanazt a jogtudóst majd az egyik majd a másik nevén emlegeti, hihetőleg a compilátorok műve, a kik az egész teljes névnek kiírását felesleges tehernek tekintették, s igy hol az egyéni, hol a családi, hol a nemzetségi nevet hagyták meg a szövegben.
De bármi legyen az oka annak, hogy az Africanus nevét nem adják csonkítatlanul, ez nem lényeges, hiszen Gaius nevét se ismerjük egészen, kihez Africanus sorsa abban is hasonló, hogy róla se maradt elegendő tudósítás az utókorra, pedig a mit irt, azzal ma is érdemes foglalkozni.
A Corpus iurisnak fejtörést okozó törvényeiről azt mondták aglossatorok »lex Africani est ergo difficilis« ; a tanulók azt mondták: »leges damnatae, cruces iuris consultorum.« Az egyetemeken félelmes aggodalmak fűződtek az Africanus nevéhez. Műveinek töredékei sok vitára adtak alkalmat a humanisták közt. Exegetikus górcsővel megvizsgálták a töredékeket a glossatorok és humanisták, főleg Cuiacius. Különféle jogmagyarázattani műtétekkel gyógyították. A szöveg-kritika helyreigazítási kísérleteit próbálgatták azokon. De bizony még ma is homály borong némely kitételein.

A hagyományos híresztelés némi elővéleményt okozott nálam is, de végül a homály szemeinket erősebb nézésre izgatja. A homály földerítésének reménye vonzott Africanus felé, annál inkább, mert régen meggyőződtem, hogy őt eléggé nem méltányolták, noha a civilisták előtt sohase volt titok, hogy Africanus az éles megkülönböztetések és meghatározások mestere. Érdekelni kezdett engem az ember, de főképen a műve, s később meggyőződtem, hogy az érthetetlenség vádja meg nem érdemelt ócsárlás, vagy legalább túlzás. Jogi nyilatkozataiból az érdekeseket elemeztem, meghatároztam, összegeztem.
A műveiből kiemelhető vonások úgy tűntetik fel Africanust mint ismeret-terjesztőt és kiváló civilistát, a ki nem csak beszél a jogesetekről, hanem ismeri azokat behatóan. Gellius egy közleményt hoz, Vopiscus egy említést közöl Africanusról, de róla legérdekesebben szólnak műveinek töredékei, azonban csak, mint jogtudományi íróról, nem pedig egyszersmind mint államférfiúról, mert műveiből kihagytak a compilátorok minden közleményt, a mi az ő saját környezetére és államférfiúi közszolgálataira történeti világot árasztana, ezért nem adhatok meleget, színt, életet az ő emberi képének. Ez az oka, hogy noha Africanus részt vett korának küzdelmeiben s az államférfiúi feladatok teljesítésében, közpályájának korrajza halavány és sok oldalú működését nem részletezhetem úgy, mint Marcellusét vagy Papinianusét.


Forrás: Dr. Vécsey Tamás: Sextus Caecilius Africanus (jogtudós)