logo

XVII September AD

Libri IX quaestionum Africanustól

A római jogirodalom legbecsesebb részei közé tartoznak a Quaestionum és a Responsorum libri. A Responsorum libri tartalma: jogi szakvélemények, kérdezősködésekre, melyeket tettek a tisztviselők vagy az érdekelt felek, valamely gyakorlati jogeset iránt, mely lehet perbe vont vagy még perbe nem vont, de vitás s kétes jogeset.
A jogi vélemény, ha ezt autorizált jogász adja és pedig a kellő formában, írva és pecsételve adja, kötelező erővel bír, még ha megokolása hiányzik is. A véleményezésnek tárgyát valamely kérdés eldöntése képezi; ténykérdésben nincs szükség jogi véleményezésre.

A jogi véleményezéseket a jogtudós maga, vagy más jogász összegyűjtő s változatlanul pl. Scaevola, vagy átdolgozva pl. Papinianus, közrebocsátja és pedig bizonyos tárgyi összefüggésben, nem pedig csupán időszaki rendben. A tényállást igen röviden, a felek nevét összevonva, vagy költött nevekkel, pl. Titius, Seius stb., helyettesítve közölték a gyűjteményekben.
A felkért jogtudósok nem adtak véleményt a fejedelem nevében, hanem ki-ki a saját nevében osztogatta véleményét. Annak sem alakját, sem tartalmát nem sugalmazta az uralkodó, és ettől utasításokat nem tartozott kérni a jogtudós, tehát tudományos meggyőződését függetlenül hirdethette. A jogtudós az igazságügyet szolgálja, a jogtudományt műveli fejlesztőleg (adiuvat), kiegészitőleg (supplet) és helyesbítőleg (corrigit). A véleményezési jog biztosította a jogtudósnak nemcsak a köztekintélyt, hanem a védelmezési jogot és szólásszabadságot.

A Quaestionum libri olyan művek, a melyekben közérdekű vitás jogi kérdéseket fejteget a szerző, megelőző szóbeli eszmecsere után. Az eset előfordulhatott a jogtudós gyakorlata közben, mikor is megemlítik, hogy ex facto quaeritur, vagy bírálati fejtegetésre átveszi azt mástól, esetleg az auditóriumból a hol az esetet elbírálta, vagy mesterétől, mint előadótól, sőt képzelt esetek is fordáinak elő.
A jogtudós nem állapodik meg az eset eldöntésénél, hanem ahhoz fűzi okoskodását, kiterjeszkedik más jogtudósok nézetének bírálati ismeretetésére, vagy helyesbbítésére, a jogtételek értelmének, alkalmazási körének megállapítására. A quaestioknál nem az eldöntés a cél, hanem az eldöntés megokolása, vagy az ehhez csatolható okoskodások kifejtése.

A quaestiok nem szorítkoznak véleményezés alá bocsátott korrekt vitás jogi kérdésekre, hanem más jogi kérdésekre is kiterjednek s ezeket minden irányban megbeszélik és tisztázzák, elméleti célokból, kimerítő felvilágosítás kedvéért, pl. a quaestiones tárgyául szolgál valamely törvényben vagy fejedelmi rendeletben, tanácsvégzésben vagy példabeszédben foglalt jogtétel valódi értelmének megállapítása, kétes következtetéseknek megvitatása (agitare) élő szóval, melyet később írott értekezési szövegbe foglaltak vagy egyenesen Írásban dolgoztak ki. A quaestiok mutatják legszembetűnőbben, hogy inra noscere non hoc est verba eorum tenere, sed vim ac potestatem.
A quaestionum libri-hez alakra és tartalomra hasonlítanak a disputationum libri címűek. Esetekkel foglalkozik az író ezekben is, de itt se az eldöntés, hanem az erre vonatkozó megvitatás (agitare), vagy a már megtörtént eldöntés kritikai ismertetése és a levonható tanulságok kedvéért. Érdekesebb disputationum libri maradtak: Ulpianus, Tryphoninus és Venuleius jogtudósoktól.

A quaestiones rendeltetése a jogi ismeretek terjesztése. Mind a quaestiones, mind a disputationes olyan művek, a melyek elméleti és pedig oktatási célokra készültek, ha nem tankönyvek is, mint az Institutiones, de a tanítás gyakorlativá tételével függenek össze. Nem puszta esetgyűjtemények, hanem az alkalmazandó szabályok megismertetését, megbeszélését, tárgyalását célozzák.
Azok az életkörök, melyekből ilyen jogi művek előállni szoktak, megmagyarázzák azoknak természetét. Az egyes részek kidolgozása nem arányos, néhol kimerítő casuisticus a tárgyalás, néhol pedig rövid szemléje az eldöntött esetnek. A tanítványok néha kérdéseket intéztek a mesterekhez és ezek a kérdés alkalmából vagy felmerült jogeset ötletéből bocsátkoznak terjedelmesebb fejtegetésekbe.
Különbség a Responsorum és Quaestionum libri közt. A responsák gyűjteményét főleg a gyakorlat, a quaestiókat főleg az oktatás céljából közölték. A responsák gyűjteményében eldöntött jogesetek olvashatók. A quaestiok könyvéből sincsenek kizárva egyes consultatiók és ezekre adott vélemények, de a mellett itt más is van, és igy azoknak tartalma változatosabb. Es ha itt-ott egyes responsák kerülnek a quaestiok könyvébe, ezekkel itt egészen más-kép foglalkoznak mint a responsák gyűjteményében; míg emitt röviden megmondják a döntő véleményt, a quaestiókban a véleményhez egész függelék járul, értekezés, terjedelmes beható tárgyalás (tractatus).

A responsáknál abban rejlik a tanúság, hogy a jogeset melyik jogtétel alá illesztendő, a quaestióknál a jogtételt akarják megvilágítani az eset segítségével, a responsákban az esetek eldöntéséről értesül az olvasó, a quaestiókban az eldöntéshez alkalmazandó jogtételt mérlegelik. A responsumot akkor adták, midőn a fél vagy a bíró az eldöntendő vitás jogesetre véleményt kér a jogtudóstól, a quaestio ellenben egyes kérelmezőktől függetlenül, valamely esetnek minden lehető módosulásaira keres és közöl szabályt; mely módosulásokat és változatos alakulásokat élőszóval beszélték meg, mintegy seminariumilag foglalkozva az esetnek minden gondolható elváltozásaival.

Ismeretesebb quaestio irók Fufidius, Celsus, Maetiamis, Scaevola, Papinianus, Paulus, Callistratus, Tertullianus, és Africanus, a kiről bővebben akarok beszélni.


Forrás: Dr. Vécsey Tamás: Sextus Caecilius Africanus (jogtudós)