logo

XVII September AD

Africanus respondeált

Az udvar volt Rómában az, a mi nekünk ma ez az Akadémia, t. i. a szellemi élet középpontja. Az állam szolgálatában kereste a polgár a legfőbb kitüntetést. A fejedelem is csak az államot szolgálta. A jogtudósok sem tekintettek mást mint az államot; Rómában politikai földrengéseket, erőszakos meglepetéseket nem idéztek elő, nem azért mintha jelentéktelen emberek lettek volna, hanem mert a legitimitást képviselték, nem titkolták azt a meggyőződést, hogy tartós világ-birodalom csak erős monarchia lehet. Működésüknek legszebb sikere, hogy a fejedelem abban az időben a magánjog terén nem parancsol mást, mint a mit a jog parancsol. Africanus tekintélyével és tudományával kihatott a gyakorlati életre. Tanácsot, véleményt sokan kértek tőle.

A törvény s tanácsvégzés szövegének magyarázatát, az esetnek eldöntését gyakran bocsátották az ő bírálata alá. És igy nem maradt szobatudós. Személyének és tudományának tekintélye meghozta neki a ius respondendit. Hogy a ius respondendi kitüntetésben része volt, nem csak az mutatja, hogy maga említi egyes véleményezéseit (respondi), hanem még inkább az, hogy az ő iratait is kivonatolták a Digesták szerkesztői, és hogy Justinianus is úgy említi mint iuris conditort.

Nagy dolog volt a ius respondendi, mert a jogvitákat nem egy törvényhozónak akarata, hanem válogatott tudósok véleménye szerint döntötték el, a jogtudomány pedig az állam érdekeinek előmozdításán munkálkodott, a jogtudósok respondealásából állami érdekű intézmény lett. Különben azok előtt, a kik Róma alkotásait tanulmányozzák, kétségtelen, hogy a római birodalomban minden intézmény szervezésénél a köztekinteteket, az állam érdekeit nézték. Ilyen szellemben akart rendelkezni XIV. Lajos, Nagy Frigyes, de nem olyan szerencsével mint a Caesarok, mert az idők és emberek különböztek a régiektől.



Forrás: Dr. Vécsey Tamás: Sextus Caecilius Africanus (jogtudós)