logo

XX September AD

L. Cincius Alimentus

A második pun háború idejében élt még egy másik történetíró L. Cincius Alimentus, ki 554. évben R. é. (Kr. e. 200.) praetornak választottak, M. Valerius consulként Siciliába küldtek. Miután Agrigentum városának bevételével a Karthágói uralom e szigeten tetemesen csökkent, Cincius még a következő évben maradt Siciliában, tanács végzés által hivatalos tevékenységében a második évre is megerősített. Itt kapta a parancsot 208. évben, hogy hajóhadával Locri városának ostromát a tenger felől támogassa.
De ezen kísérlete meghiúsult, miután Hannibal a város megmentésére elősietett és a rómaiakat minden ostromszer visszahagyására és gyors elvonulásra kényszerítette. Erre visszatért Cincius Romába, ahonnan Sextus Julius Caesarral és Lucius Lucinius Pollioval Crispinus consulhoz Capuába küldött, ki néhány tapasztalt férfiút kért magának Rómából, hogy a háború folytatására a legcélszerűbb intézkedéseket megtehesse.

Ezentúl semmit sem tudunk Cinciusnak sorsáról, mi könnyen megmagyarázható Liviusnak azon adatából, hogy Cincius Hannibal fogságába esett és innen kikerülve a közügyektől elvonultan a történetírásnak szentelte életét.

Cincius éppen úgymint Fabius görög nyelven írta meg Rómának történetét és pedig a legrégibb időktől kezdve koráig. Hogy könyve később jelent meg, mint Fabiusé, bizonyítja Livius, ki Fabiusról azt mondja (I, 44): „scriptorum antiquissimus”; továbbá Dionysius számos idézeteiben, hol Cincius mindenütt Fabius után második helyen említtetik, sőt ezekben az is állítja, hogy Cincius Fabiust használta kútforrásul.

Dionysius és Livius ismerték Cincius történelmét és használták műveikben. Az előbbinek ítélete Cineiusról azonos a Fabiusról mondottal, hogy t. i. a régibb római történetet a város alapíttatása után felületesen, korának történetét azonban gondosan és kimerítőleg tárgyalta; az utóbbi pedig őt a régi szokások gondos búvárának nevezi. Művének címét nem ismerjük.

Fabiushoz a viszonyáról többet nem mondhatni, mint a mennyit Dionysiusban olvasunk hogy Cinciusnak adatai megegyeznek Fabius adataival, kivált Romulus-, Remusés a szűz Tarpeiáról szóló történetet illetőleg , továbbá, hogy a város építtetése idejének meghatározásában eltér Fabiustól, a mennyiben azt Cincius a tizenkettedik olympias negyedik évébe, Fabius pedig a hetedik olympias első évébe helyezi.

Hitelességét valamint tekintélyét illetőleg fontos Livius Ítélete, ki őt „diligens talium monumentorum auctor”-nak (VII, 3) nevezi és (XXI, 38 fej.) azt mondja: „L. Cincius Alimentus, qui captum se ab Hannibale scribit, maxime auctor me moveret, nisi confunderet numerum” továbbá Dionysius nyilatkozata, ki őt szemtanúnak és azért hiteles írónak nevezi.

Cincius Alimentusnak még következő művek tulajdoníttatnak: de fastis, de comitiis, de consulum potestate; de officio Icti, mystagogica, de verbis priscis, de re militari, de historia, de Gorgia Leontino, melyek latin nyelven voltak írva, a mint a több régi írónál megmaradt töredékek bizonyítják.

Több újabb kori író és ezek közt Krause p. 68. nyomatékos okokkal törekedett bebizonyítani, hogy a fennevezett művek nem a történetíró Cinciustól, hanem egy más Cincius nevű írótól származtak, míg ellenben Niebuhr és Gerlach Cincius a történetírónak tulajdonítják ezen műveket és állításuk bebizonyítására szintén hatályos védveket hoznak fel. De a mindkét részről felhozott bizonyítékok még sem bírnak oly meggyőző erővel, hogy akár az egyik, akár a másik véleményt föltétlenül elfogadni lehetne.



Bartal A.