logo

XXIII Januarius AD

Livia és Tiberius

A senatorok kezdetben egymást túllicitálva javasoltak egyre nagyszerűbb címeket és elismeréseket Líviának. Így például előterjesztették, hogy az októbert nevezzék Liviusnak, az azt megelőző hónapokat pedig Tiberiusnak és Augustusnak. Csak ez utóbbi maradt fenn; és máig használatos számos nyelvben. A talpnyaló ötletek áradata bizonyára még nőtt volna, ha végül maga Tiberius nem állítja le. Atyailag megintette a méltóságos senatorokat, hogy az asszonyoknak ítélt címekben mértéket kell tartani.

Cassius Dio így jellemzi a férje halála utáni első időben Livia viselkedését:

„A császár megkérte, tegyen meg mindent, amit illik. Ez finom figyelmeztetés volt, nehogy nyilvánosan beleszóljon a közügyekbe. Az asszony büszkesége és igyekezete, hogy saját jelentőségét kimutassa, annyira szembetűnő volt, mint Róma történetében eladdig egyetlen nő esetében sem. Senatorokat és magánszemélyeket fogadott házában, s ezt mindig feljegyezték közokiratokban. Tiberius levelei egy ideig címzésükben Livia nevét is tartalmazták, a hivatalos leveleket pedig mindkettőjüknek megküldték. Az asszony soha sem merészelt ugyan megjelenni a senatus előtt, a haderő táboraiban és a népgyűléseken, mégis úgy viselkedett, mintha ő volna az uralkodó. Augustus életében óriási befolyásnak örvendett, és állandóan azt híresztelte, hogy ő tette császárrá Tiberiust. Így nem volt számára elég, hogy közösen uralkodjanak, elsőbbséget akart. Különféle, személyére vonatkozó furcsa javaslatok láttak hát napvilágot. Sokan úgy vélték, a haza anyja címet kellene viselnie, mások szerint Tiberiusnak föl kellene vennie anyja nevét, ahogyan a görög világban viselik az apa nevét is. Mindez nyugtalanította a császárt. Nem hagyta hát jóvá a Líviának megszavazott legtöbb privilégiumot, és nem engedte, hogy az bármi olyat tegyen, ami túllépne a bevett szokásokon. Például: amikor az asszony saját házában szobrot akart szentelni Augustusnak, s ez alkalomból fogadást tartani a senatorok és lovagok számára, ezek feleségeivel együtt, Tiberius nem engedélyezte. Előbb a senatusnak döntést kellett hoznia az ügyben, a fogadás alatt pedig a császár a férfiakkal, Livia meg az asszonyokkal vett részt a lakomán. Végül eltávolította Liviát a közügyektől, és az asszony csak magánügyekkel foglalkozhatott. Ám a császár továbbra is oly mértékben akadálynak érezte jelenlétét, hogy egyre gyakrabban tartózkodott a fővároson kívül, míg végül át is költözött Capri szigetére.” Ezt állítja Cassius Dio.

20-ban a syriai Antiochiában rejtélyes körülmények között meghalt Lívia unokája, a nép körében igen közkedvelt Germanicus. 34 éves volt. Vipsania Agrippinával kötött házasságából három fia és három lánya született. Az egyik fiú neve Gaius Caesar, aki később Caligula császárként uralkodott. Livia is, Tiberius is különösebb fájdalom nélkül fogadta az unoka, illetőleg unokaöcs halálhírét. Temetésén sem vettek részt, azzal az indokkal, hogy méltóságukon aluli volna az elhunyt nyilvános megsiratása. Némelyek azonban arra gyanakodtak, hogy attól féltek, arcukon észrevehető lenne a tettetett fájdalom. Vajon mennyi ezekben a pletykákban az igazság, és mennyi a rágalom?
Amikor Livia 22-ben Marcellus színháza közelében felállíttatta Augustus szobrát, a feliraton csak saját neve után tüntette fel férje nevét. Tiberiust ez állítólag fájdalmasan érintette, ám sértettségét titkolta. Amikor az asszony súlyos beteg lett, Tiberius mégis azonnal a fővárosba sietett. A senatus Livia gyógyulásáért imákat szavazott meg, a császár azonban némileg korlátozta ezek szertartását. Pénz verettek, amelyen Livia arcképe látszik a Pietas felirattal, jelezvén a császárnak anyja iránt érzett fiúi szeretetét. A következő, 23-as évben a kis-ázsiai görög városok elhatározták, hogy szentélyt emelnek Tiberius, Livia és a senatus tiszteletére. A császár nem tiltakozott, ám a hispaniai városok hasonló javaslatára nemet mondott.


Forrás:
Aleksander Krawczuk - Római császárnék
Fordította Dávid Csaba
ISBN 978 963 267 024 9