logo

XXIII Januarius AD

Livia és a család

A császári dicsőség csillogása, a nagyszerű ünnepségek és istenítés mellett azonban folyt a családi élet. Ebben pedig, a házaspár példás egyetértése ellenére, előfordultak bonyodalmak és valódi drámák, sőt tragédiák is.
A császár a következő probléma előtt állt: miként biztosítsa az állam és a rendszer stabilizációját, egyúttal pedig utódai jövőjét és biztonságát? Hiszen még semmi sem volt jogilag és a hagyományok által szabályozva. Az új rendszer éppen csak létrejött, és valójában minden azon alapult, hogy a legmagasabb hivatalokat egyetlen ember, Augustus tartotta a kezében. Ki és miként veszi majd át örökségét? A kérdés annál is nehezebbnek bizonyult, miután neki nem volt fia.

Kr. e. 25-ben egyetlen lányát, Juliát férjhez adta saját unokaöccséhez, Claudius Marcellushoz. A fiú 17 éves volt, a lány 14. Nem tudjuk, Livia jóváhagyta-e ezt a házasságot, mely rövid életűre sikeredett, mert Marcellus már két évvel később, utódok nélkül meghalt. Ekkor kezdték első ízben suttogni, hogy Liviát közvetlen felelősség terheli Marcellus korai halála miatt: azt híresztelték, ő mérgezte meg a fiatalembert, hogy fiai útját egyengesse. A vádakat azzal cáfolták, hogy különösképpen szerencsétlen év volt ez, amikor Rómában túlságosan is gazdagon aratott a halál; Augustus is majdnem áldozatául esett.
Ma bizonyosan meghatározható volna, mi okozta a halálozás kiugró növekedését, a rejtélyes járványt. Akkoriban azonban minden váratlan haláleset alapot adott a vádaskodásra, hogy az illetőt megmérgezték.

Marcellus ifjú özvegyének második férje Augustus akaratából a császár közeli barátja és munkatársa, Vipsanius Agrippa lett. Nős volt már, méghozzá Augustus unokahúgának férje, a házasságból gyermekei is születtek, mégis válnia kellett. Közte és Julia között nagy, több mint 20 évnyi korkülönbség volt.
Az esküvőre Kr. e. 21-ben került sor. Augustusnak rövidesen unokái születtek: két fiú és két leány. A harmadik fiú már Agrippa halála után, Kr. e. 12-ben jött világra. Ha voltak titkos tervei Liviának saját fiai, Tiberius és Drusus jövőjével kapcsolatosan, akkor Augustus ily számos unokájával szemben ezek realitásukat vesztették. De éppen Agrippa halála nyitott bizonyos lehetőséget, amelyet valószínűleg éppen Livia kezdeményezésére kihasználtak.

Még Kr. e. 12-ben vagy 11-ben Juliának férjhez kellett mennie Tiberiushoz, aki nála 3 évvel volt idősebb. Az immár ötgyermekes, kétszeres özvegynek, aki a harminchoz közeledett, olyan férfiút kellett elfogadnia, akinek viszont emiatt válnia kellett szeretett feleségétől, Vipsaniától, Agrippa első házasságából származó leányától. Született már gyermekük, és az asszony másodszor volt áldott állapotban. Tiberius megtette, amit parancsoltak neki, Juliát senki sem kérdezte, Augustus és Livia pedig úgy vélhették, hogy politikai és nemzetségi értelemben célszerű dolog történt. Lám, a házasság által Augustus és Livia leszármazottai egyesültek. Ha egyszer házasságukból nekik maguknak nem született gyermekük, legalább közös unokákra számíthattak.
Kezdetben úgy látszott, hogy Tiberius és Julia házassága sikeres. Ám a kapcsolatból születő egyetlen gyermek halála után eltávolodtak egymástól. Julia egyenesen botrányos életvitelt folytatott, Tiberius pedig ezt kezdetben hallgatagon viselte, majd az önkéntes száműzetést választotta.

Mielőtt azonban sor került erre, Livia Kr. e. 9-ben rövid örömet élt át, amikor Tiberius a pannoniai győzelmek után ünnepélyes bevonulást, egyfajta szerény győzelmi menetet tartott a fővárosban. Ekkor Juliával közösen fogadást tartott az előkelő matrónák számára. Ugyanez az év azonban Liviának, az anyának nagy fájdalmat is hozott. Kisebbik fia, Drusus ősszel, még 30. évét be sem töltve, meghalt Germaniában. Holttestét az Alpokon túlról hazahozták a fővárosba. Fél évszázaddal később Seneca így írja le a gyászmenetet és az anya fájdalmát Marcia vigasztalása című művében:
„A temetési menet egészen Rómáig tartott. Az anyának nem adatott meg, hogy búcsúcsókot és kedves szavakat kapjon a haldoklótól. Hosszú úton át kísérte Drususának maradványait, bár egész Itálián át lángoltak a temetési máglyák, s lelkét fájdalom mardosta, mintha mindegyik máglyán őt vesztené el; midőn azonban bevitte a sírboltba, egyszerre temette el fiát és saját fájdalmát. (...) Nem mulasztotta el végül sem Drususának nevét dicsérni, sem szobrát felállítani mindenfelé, úgy magánterületeken, mint közösségi helyeken. Nagy örömet okozott számára, ha fiáról beszélhetett, s az is, ha mások beszéltek róla, egyszóval Drusus emlékével élt.”

Fennmaradt egy Livia vigasztalására írt kis poéma, lehetséges, hogy Ovidius műve. Hogy az asszony fájdalmát enyhítsék, szobrokat állítottak neki, és felruházták olyan előjogokkal, amelyek a háromgyermekes anyának kijártak, bár Livia gyermekei közül csak egy maradt életben.
Drusus özvegyét, Antoniát és gyermekeit, két fiát és lányát házába fogadta. Különösen hosszú időt töltött nála az akkor kétéves kisfiú, a későbbi Claudius császár. Nem szívlelte a gyermeket. Csak néha beszélt vele, mindig szigorúan szólt hozzá, s ezt is rövidke levelekben vagy közvetítő személyek útján. Az ok vélhetően az volt, hogy a gyermek dadogott, és kissé húzta a lábát, meg aztán furcsa érdeklődést mutatott a történelem iránt. Nem volt méltó a császári család tagjához ez a viselkedés és ez az intellektuális érdeklődés.

Amikor Kr. e. 2-ben a császár a kis Pandateria (ma Ventotene) szigetre száműzte egyetlen lányát, Juliát, volt férje, Tiberius, aki, bár önszántából mintegy számkivetésben élt Rodosz (latinosan Rhodus) szigetén, megpróbálta az asszony pártját fogni - magára vonva ezzel Augustus haragját. Livia csak nehezen ért el annyit a sértődött császárnál, hogy Tiberiust formálisan, a látszat kedvéért legatusnak, azaz az uralkodó küldöttének nevezzék ki.
Líviának a család jövőjével kapcsolatos tervei romokban hevertek. Drusus nem élt, Tiberius számkivetett volt, Augustus örökösei tehát Julia és Agrippa fiai voltak. A sors azonban -s vajon csak a sors-e? - ismét a helyzet gyökeres változását hozta magával.
Marsiliából (a mai Marseille) Hispaniába vezető útján Kr. e. 2-ben meghalt a 19 éves Lucius Caesar, két évre rá pedig keleten elhunyt bátyja, a 24 éves Gaius is. Korai haláluk nagy csapást jelentett Augustusra, aki elvesztette bennük két szeretett unokáját. Utolsó, életben maradt unokája, Agrippa Postumus még nagyon fiatal volt, s inkább a fizikai erő jellemezte, mint az eszesség.

Nem csodálkozhatunk, hogy bár csak titokban, de mindenki Liviát vádolta, hogy a két fiatalembert cselszövő módon távolította el egyetlen életben maradt fia, Tiberius trónra vezető útjából, aki Rodosz szigetéről éppen Kr. e. 2-ben, azaz Lucius Caesar halálának évében tért vissza Rómába.
Az öregedő és gyengülő Augustusnak ifjabb uralkodótársra és jövendő utódra volt szüksége. Sokáig ingadozott, kit válasszon: Tiberiust-e, akit nem szeretett, vagy Germanicust, a tízegynéhány éve halott Drusus fiát. Tiberius mellett érettsége szólt, több mint 40 éves volt ugyanis, Germanicus mellett pedig az apja emléke, továbbá a rokonszenv, amely általánosan övezte. Végül Livia Tiberiust támogató sürgetései és lépései győztek, s kompromisszumos megoldást találtak. Kr. u. 4-ben Augustus adoptálta Tiberiust, ez pedig Germanicust. Így teljesült Livia anyai vágya: fiát és unokáját jelölték a legfelsőbb hatalom örököseivé.
Ott volt azonban még Augustus unokája, Agrippa Postumus, aki alig három évvel volt fiatalabb Germanicusnál.

4-ben Augustus őt is adoptálta, ám semmiféle tisztséggel nem ruházta fel. Valószínűleg ő maga sem vágyakozott effélére, főként a sportolásnak és a horgászatnak szentelve idejét. Eléggé óvatlanul azonban panaszkodni merészelt Liviára mint mostohára; nagyapjától, Augustustól pedig követelte a vagyon visszaadását, amely apja, Agrippa után megillette. Így történt, hogy 6-ban az adoptálást visszavonták, a fiatalembert pedig Rómából a mai Sorrentóba száműzték.
Egy évvel később a Korzika (ókori nevén Corsica) közelében fekvő kis Planasia szigetére költöztették (ma: Pianosa). Senki sem kételkedett abban, hogy sorsát Livia rendezte így, aki a korabeliek szerint teljes mértékben hatalmába kerítette az öreg, ereje fogytán lévő császárt. Augustus azonban állítólag legalább egy alkalommal, Lívia háta mögött, titokban meglátogatta Agrippát Planasia szigetén, ahol hosszú beszélgetésre, könnyes ölelésre került sor. Állítólag.


Forrás:
Aleksander Krawczuk - Római császárnék
Fordította Dávid Csaba
ISBN 978 963 267 024 9