logo

XXIII Januarius AD

A nemzetség és az első házasság

Apja, Marcus Livius Drusus senator a Caesar meggyilkolása utáni polgárháborúban Brutus és Cassius pártján foglalt állást, vagyis Antonius és Octavianus ellenében. Részt vett a Kr. e. 42-ben Philippinél lezajlott csatában. Amikor Brutus és Cassius vereséget szenvedett, Drusus öngyilkos lett.
Alig egy hónap múlva, ugyanebben az évben, november 16-án leánya, Livia, Tiberius Claudius felesége megszülte fiát, a későbbi Tiberius császárt. Alig tizenhat éves volt ekkor. Férje, akivel valószínűleg Kr. e. 43 elején kötött házasságot, előbb Caesar tisztjei közé tartozott, amikor azonban ő meghalt a senatus épületében az összeesküvők késszúrásaitól, azonnal a merénylők oldalára állt, akár apósa.

Tiberius Claudius konfliktusba keveredvén Octavianusszal, és üldöztetve ennek emberei által Kr. e. 40-ben Szicíliába volt kénytelen menekülni Liviával s az akkor kétéves Tiberiusszal együtt. Amikor Nápolyban (ókori neve Neapolis) titokban hajóra szálltak, a gyermek sírása kis híján elárulta őket. Szicíliáról Spártába költöztek, ám innen is sietve kellett távozniuk. A hegyvidéken átkelve erdőtűz állta útjukat. Livia majdnem odaveszett, mert a lángok már ruháját nyaldosták, és haja is megperzselődött. Amikor azonban Octavianus Kr. e. 39-ben egyezményt kötött Antoniusszal, a család visszatérhetett Itáliába. Octavianus ekkor találkozott, talán első ízben, a tizenkilenc éves Liviával, aki immár másodszor volt terhes. Elhatározta, hogy feleségül veszi, lehetőleg gyorsan, szinte azonnal.

Még arra sem volt tekintettel, hogy felesége, Scribonia éppen akkor várta leányuk születését, aki - mint később kiderült - Augustus egyetlen saját gyermeke lett. Scriboniától állítólag éppen a leányka, Julia megszületése napján vált el. Előtte azonban óvatosan a papok testületéhez fordult azzal a kérdéssel, hogy lehet-e házasodni olyankor, amikor a jövendőbeli asszony éppen várandós.
A válasz az volt, hogy lehet, amennyiben a tény már ismert. Octavianus környezete megfigyelte, hogy Liviával való megismerkedésekor a férfi borotválkozni kezdett, addig ugyanis rövid szakállat viselt. Ilyennek ismerjük minden ábrázolását, egész további életében borotváltan. A szokás pedig, a szakáll borotválása ettől kezdve szokássá vált az I. század minden császáránál.


Forrás:
Aleksander Krawczuk - Római császárnék
Fordította Dávid Csaba
ISBN 978 963 267 024 9