logo

XXIII Januarius AD

A második házasság

Az esküvőt Kr. e. 38. január 17-én tartották. A helyzet különlegessége nem csupán az volt, hogy a menyasszony már terhességének hatodik hónapjában volt. Az apa szerepét, aki az asszony fölötti uralom jogát átadja a férjnek, az eddigi férj töltötte be, akinek gyermekét Livia az esküvő idején már méhében hordta! A menyegzői lakoma idején ezért mulatságos incidensre került sor.
Szokás volt akkoriban, hogy a menyasszony mellett kisfiúk teljesítettek szolgálatot, mintegy kis ámorokként. Az egyikük, látva, hogy Livia Octavianus mellett foglal helyet, Tiberius Claudius pedig egy másik kereveten és valaki mással, odalépett hozzá: „Mit teszel, asszonyom? Hiszen ott hever a férjed!” - és mutatta ujjával. A jelenet bizonyosan a jelenlévők élénk, ám gondosan elfojtott derültségére szolgált. Livia első férje néhány évvel később meghalt. Díszes temetést kapott, a búcsúbeszédet pedig idősebbik fia, az akkortájt kilencéves Tiberius tartotta.

Három hónappal az esküvő után Livia megszülte második gyermekét, aki apja után a Drusus melléknevet kapta. Octavianus azonnal valódi apjához, azaz Tiberius Claudiushoz küldte, aki nevelte, amíg élt. A fővárosban pedig Drusus megszületésével kapcsolatban egy rosszmájú mondás kelt lábra: a szerencséseknél már három hónapra születik a gyermek!
A sors iróniájának tarthatjuk tehát, hogy Livia, Octavianus halálos ellenségének lánya, ellenfelének felesége, akit családjával együtt üldöztek Octavianus emberei, végül is a felesége lett. És ugyancsak ő lett - amit persze az esküvő idején még senki sem tudhatott - ténylegesen is, formálisan is az első római császárné, valamint anyja egy későbbi császárnak. Ő, aki a köztársaság egyik lánglelkű hívének lánya s egy másiknak felesége volt! Már az ókori történetírók is felhívták a figyelmet erre a különös történetre, amelyet mintha csak a gonosz sorsistennő rendezett volna meg.

A házaséletük több mint fél évszázadon át tartott harmonikusan, kölcsönös tiszteletben és szeretetben. A későbbi római császári házasságok közül egyetlenegy sem hasonlítható hozzá, sem időtartamát, sem példás összhangját tekintve. Ám gyermektelen maradt, ami sok egyéni tragédiának lett oka, s meghozta a maga politikai következményeit is. Első és egyetlen gyermekük halva született. Az ok bizonyára a vércsoportok ellentétéből adódott, mert más kapcsolatokból mindkettejüknek születtek utódai. Az ókoriak szemében azonban ez az elhidegülés jele volt, vagy az istenek bosszúja.
Amikor Liviát arról kérdezték, hogyan kötötte annyira magához férjét, így válaszolt: „Valódi szerénységgel; azzal, hogy minden kívánságát szívesen teljesítettem; és azzal, hogy soha nem szóltam a dolgaiba, szerelmi kalandjait pedig nemhogy nem emlegettem föl neki, de egyenest úgy tettem, mintha nem is tudnék róluk.”

Be kell azonban ismernünk, hogy férje a legnagyobb és nyilvános tisztelettel adózott neki. Sohasem titkolta, hogy kötődik hozzá, hogy nagyon is odafigyel rá.


Forrás:
Aleksander Krawczuk - Római császárnék
Fordította Dávid Csaba
ISBN 978 963 267 024 9