logo

XXIII Januarius AD

A császárné

Livia különleges helyzetéről tanúskodnak azok a privilégiumok és elismerések, amelyekkel Octavianus kezdeményezésére elárasztották. Hiszen azelőtt egyetlen római asszonynak sem voltak ilyen kiemelkedő jogai! Már Kr. e. 35-ben megszavazta a senatus, hogy szobrok emelhetők a tiszteletére, és ő maga kezelheti vagyoni ügyeit, gondviselő nélkül. Vagyona pedig hatalmas volt, s egyre gyarapodott. Ugyanolyan szent érinthetetlenséget biztosítottak számára, amilyennel a korai időkben csak a néptribunusok bírtak; a néptribunusok mint a nép képviselői számára biztosított védettség megfelelője manapság a képviselők mentelmi joga. Tízegynéhány évvel később Livia elnyerte a törvény szerint háromgyermekes anyáknak járó jogokat, bár csupán két fia volt.
Kr. e. 27-ben a senatus számos előjoggal és címmel ruházta fel Octavianust, például az augustus címmel, amely egyúttal nevének részévé vált. Ezért vonult be a történelembe Augustus császárként a formálisan első római császár. Ezt az évet szokás Róma történetében az új rendszer kezdetének tekinteni.

Livia férje életében nem kapta meg az augusta címet. Csak halála után, Kr. u. 14-ben vált a végrendelet értelmében a nemzetség tagjává örökbefogadottként, ettől kezdve tehát a neve Julia Augusta. Amíg a férje élt, majdnem minden feliraton Livia Augusti vagy Livia Caesaris, azaz Augustus felesége Livia vagy Caesar felesége Livia néven szerepel. A görög városokban azonban a feliratok gyakran istennőként említik, az ott vert pénzérméken pedig arcképe és az augusta cím szerepel (görögül: szebaszté).

Livia számos alkalommal elkísérte férjét, amikor az a provinciákba utazott, az általános vélekedés szerint tanáccsal és segítséggel szolgálva neki, bár ezt sohasem nyilvánosan tette.



Forrás:
Aleksander Krawczuk - Római császárnék
Fordította Dávid Csaba
ISBN 978 963 267 024 9