logo

XVII October AD

A történeti kontextus

Diocletianus császár 303-ban, február 23-án, nem minden előzmény nélkül adja ki keresztényellenes rendeletéinek első csoportját, melyben elrendeli a keresztény templomok lerombolását, a keresztények vagyonának elkobzását, a keresztény iratok elégetését, illetve megtiltja az istentiszteleti célzatú összejöveteleket. Minden állampolgár számára áldozatbemutatáshoz köti a bíróság elé járulást bármilyen polgári vagy büntetőjogi ügyben, így jogilag kiszolgáltatott helyzetbe hozza a keresztényeket. A keresztény előkelőket megfosztja rangjuktól, a császári szabadosokat újra rabszolgává teszi.

303 nyarán, miután a rendelkezés zavargásokat vált ki Syriában és Meliténében, egy második ediktummal elrendeli a klerikusok letartóztatását, majd egy harmadik ediktum, melyet trónra lépésének huszadik évfordulójához kapcsolódóan adott ki, elrendeli azon papok szabadon bocsátását, akik hajlandók áldozatot bemutatni. Végül 304-ben, valószínűleg január-február folyamán és valamelyik Duna-menti provinciában adja ki a negyedik ediktumot, mely a birodalom minden lakosát áldozatbemutatásra kötelezi.

Diocletianus 305. május 1-jén lemond, helyét Galerius veszi át, aki caesarjává a szintén lelkes keresztényüldöző Maximinus Daiát teszi meg. Galerius 311-ben, súlyos betegségében kiad egy türelmi rendeletet, azonban Galerius halála után Maximinus Daia az általa uralt területeken hamarosan felújítja az üldözést, és folytatja 313-ig, amikor Licinius győzelme véget vet az uralmának és az üldözésnek is. Eusebios szöveghelye a Pilátus-aktát a Maximinus Daia alatti üldözéshez kapcsolja, és együtt tárgyalja a császár által kibocsájtott egyéb propagandisztikus célú iratokkal.



Tóth Anna Judit


Forrás: Tóth Anna Judit: A pogány Pilátus akta