logo

XXII Januarius AD

Florus. Suetonius. Földrajz. Philologia.

Voltaképp tehát görögök voltak azok, a kik a világtörténetet és Róma történetét is írták, míg a második századig ezt a feladatot a latinok teljesítették. Ezek ekkor már a görögökkel szemben háttérbe szorultak. Igaz, hogy rámutathattak Tacitusra, a ki Hadrianus uralkodását még megérte, de vele vége is szakadt a nagyszabású nemzeti irányzatnak a római történetírásban; mert az utána következő írók már a történetírás hanyatlását jelzik, a kiknél a világ-események folyásáról a magasabb felfogásnak még a nyomát sem lehet többé felismerni.
Két latin történetíró tartozik ehhez a korhoz, Julius Florus és Suetonius. Florus Livius után készített egy kivonatot a római történelemből. Ez fennmaradt s a középkorig nagy kedveltségnek örvendett. Jelentékenyebb ennél C. Suetonius Tranquillus, egy nagy tehetségű római, humán képzettséggel, de teremtő lángész nélkül.

Róma szónoki iskoláiban Hadrianus, aki vele egykorú volt, bizonyára már ifjúságában megismerkedett vele. Midőn császárrá lett, titkárul vette maga mellé; de ezt az állását elvesztette, mert a császárnéhoz nagyon is bizalmas közelségbe férkőzött. További élet-körülményei ismeretlenek. Nyelvtudományi, kritikai és történeti tárgyú irataiból, a melyekben, a mint látszik, Varrót vette mintaképül, a legtöbb elveszett. Irt még a görögök és rómaiak szokásairól; megírta Cicero életrajzát, összeállította a hírneves rómaiak jegyzékét s irt még egyebet is.
Suetonius dicsőségét a tizenkét első császár életrajzának köszöni, a melyeket a 120. évben irt és barátjának Septicius darusnak ajánlott, még mielőtt vele egyidejűleg ez is kegyvesztetté nem lett. Az a szerencsés gondolat, hogy a monarchia első évszázadbeli fejlődését életrajzilag adja elő, e mű nagy jelentőségének a biztosításához épen annyival járult, mint a császári korról szóló irodalmi művek csekély száma. Előadása vázlatos, egyszerű, folyékony és kellemes; de a jellemzésben nincs meg a művészi összhang és a felfogás mélysége.
Az életrajzokban hemzseg az adoma, még pedig többnyire sikamlós természetű adoma, úgy, hogy ama császár udvarának a befolyását, a ki a világgal s ennek a nagyjaival szarkasztikus szeszéllyel bánt, könnyen fel lehet rajtuk ismerni. De a feldolgozott anyag gazdagsága s némely családi levéltárból merített adatok megbízhatósága, mindig fontos történelmi forrássá teszik a Suetonius munkáját. Ez a császárkönyv a latin irodalom emlék-műve, a melyben könnyen felismerhető, hogy még Tacitus után is a nemzeti rugó Róma történetének a maga központjából kiindulólag való felfogása. Lehet, hogy Hadrianus maga bírta rá Suetoniust e műve megírására.

A földrajz-írás is bátorítást meríthetett Hadrianus utazásaiból; s mégis korának egyetlen chorographiai emlékműve az Arrianus jelentése a Feketetenger körülhajózásáról. A földrajzírást, a mely szintén a görög tudományosság terméke, Caesar óta az állami közigazgatás szempontjából Rómában is buzgón ápolták.
Strabo és Plinius óriási munkái korszakot alkotó emlékművei a földismerettel való foglalkozásnak mindkét világirodalomban. Azután magasabb lendületet vesz a földrajz az Antoninusok alatt, a midőn Claudius Ptolemaeus lángesze a birodalom országútjainak nagy jegyzékét teremti meg a földismeret matematikai tudománya részére, a földrajzzal és időszámítás-tannal (chronologia) együtt. Ez az alexandriai ember foglalta a régieknek az égi tüneményekre vonatkozó észleleteit abba a rendszerbe, a mely Kopernikusig kizárólag uralkodott. Ugyanez áll az orvosi tudományra nézve is, mert ebben a görög Claudius Galenus a régiek tapasztalatait befejezettségre vitte s a 13. századig a tudományos vizsgálódás felett korlátlanul uralkodott. Ez a nagy férfiú még a Hadrianus uralkodása alatt, a 131. évben Pergamumban született.

A Hadrianus korában különös tevékenységet fejtettek ki a nyelvészeti és philologiai tanulmányok terén. Sok latin és még több görög van ezen a téren az irodalom történetében feljegyezve, mint atticista, lexicographus és etymologiis; így az alexandriai Orion, Apollonios Dyskolos, Aelius Herodianus hírneves elődje, Hephaestion, a cyrenei Nikanor, Aelius Melissus, Heliodorus, a halikarnassusi Aelius Dionysius és a pergamumi Telephos. A latin philologusok között kitűntek Valerius Pollio, Quintus Terentius Scaurus, Plautus és Vergilius magyarázója, Flavius Casper, Vellejus Celer, Domitius. Cajus Apollinaris Sulpicius, Julius Vestinus és mások. Ezek a tanulmányok alapjául szolgáltak a szónoki ügyességnek, amely mint tudomány és művészet a görögrómai világ humán műveltségének az összeségét foglalta magában.


Forrás: Gregorovius Ferdinand: Hadrian császár. A görög-római világ Hadrian korabeli rajza