logo

XXVII Januarius AD

A művészet virágzása és ipara

Eszközök, gemmák, érmek.
Értékes kőnemek. Festészet.
Márvány-arcképek.
Történelmi dombormű.




Csak az általános szép-érzék alapján keletkezhettek a császárok nagy tervezetei, a kik ezekhez az ösztönzést ép annyira koruktól nyerték, mint a mennyire ők adták annak. Megszámlálhatatlan összegeket adott ki Hadrianus a maga vállalataira, de sok pénzt fordítottak ily vállalatokra hazafiasságból a városok és magánosok is. Végre már ócsárolták is a császár építkező kedvét, amint tettek később ugyan e szenvedély miatt X. Leóval is. Marcus Aurelius nem győzte örökbe fogadó atyját, Antoninust dicsérni, hogy épen nem mutatott kedvet építkezésekre. Ámde az építészet maga után vonta a képző művészeteket is, mert az építészetileg megalkotott térköz helyül kínálkozott nekik,
A világi építészet akkor túltett a vallásin. Mert bár még mindig gondoltak az istenekre, s különösen a divatba jött ázsiaiaknak még később is emeltek templomokat, így Aurelianus, a ki a Nap-istennek, s Constantinus, a ki más isteneknek épített pompás templomokat; de e részben a szükséglet Hadrianus alatt általában már ki volt elégítve, mert a görög-római kultusz szentélyei már nagy számban álltak készen, mint ma napság a mi dómjaink, a melyekhez semmi hasonlót nem szükséges csatolnunk.
Több régi templomot újítottak meg és fejeztek be, mint a mennyi újat építettek. Ellenben a császárok és a gazdagok határtalan mennyiségű palotát és nyári lakást építettek, a városok pedig színházakat, fürdőket, gymnasiumokat és könyvtárakat. Ezek a helyek mind-megannyi múzeumai voltak a művészetnek. Hadrianus egyetlen villájából Európa csarnokai elláthatók voltak szoborművekkel.

Azok a művészeti és ipari ágak, a melyek az előkelők fényűzését szolgálták, szintén dúsan virágzottak mindannyian. Az akkori házi eszközök még a llasszikus szépség bélyegét viselik. A Hadrianus villájából származnak a vatikáni nagy márvány ágas gyertyatartók, az ókor e nemű legremekebb példányai; továbbá a gazdagon ékített nagy márvány vázák és tálak, mint az a vörös márványból való (Rosso antico), négy szögletén hattyúkkal s az aegyptusi motivumú fekete gránit váza a Capitoliumban. Venus és Róma templomának a romjai közt találták a Braccio nuovo amaz óriási méretű medusa-fejeit, a melyek bizonyítékai annak, mily nagyszerűen szépeknek képzelték a régiek a zord, daemoni hatalmakat.

A Hadrianus korabeli pénzek, érmek remek stílusban vannak formálva és szimbolikájukban a képzelő erőnek kifogyhatatlan gazdagságára vallanak, különösen az aegyptusiak. Ezek az érmek kisebb mű-alkotások, a melyek a szemet gyönyörködtetik s a képzelő tehetséget kellemesen foglalkoztatják. Képleges tartalmuk persze vagy antik motívumokból van összeállítja, vagy éppenséggel görög minták után másolva, mint pl. az a remek érem is, a mely a szárnyas Victoriát kettős fogatú kocsin a felhőkön keresztül száguldó lóval ábrázolja. Más, Hadrianus-féle alakokat ábrázoló darabok isteneket mutatnak görög stílusban, így pl. a trónusán ülő Jupitert, jobb kezében a Victoriával, Diana Luciferát, Apollót múzsái élén lantját pengetve, továbbá Asklepiost, Vestát, Hermest a kossal, Cybelét a négy oroszlántól vont szekéren.
Némelyek teljesen rómaiak, mint az is, a mely Hadrianust ábrázolja, merev állásban öt tábori jelvény közepette, a melyek iránt kezének egy mozdulatával hódolatát látszik kifejezni. Mások a római nőstény farkast mutatják, vagy mint a „Moneta Augusti“, egy szép női alakot mérleggel és bőségszaruval, vagy mint a Felix Róma, a ki fegyverzeten diadaljelvény mellett ül, míg háta mögött a szárnyas Victoria pajzsot emel a magasba. Végre egy érem a senatust és a népet jelképezi egy aggastyánban, a kormánypálcával kezében, és egy geniusban; kettőjük között lángoló oltár áll.

Műértők azt állítják, hogy az Augustus korabeli metszett kövek, a melyek Dioskorides művei, a Hadrianusféléket szépségre nézve meghaladják, mivel a vés-művészet már Claudius idejében is magas színvonaláról. De ezt a hanyatlást épen nem mutatja az a csodálatos szépségű gemma, a mely Claudiust és családját ábrázolja. Hadrianus maga is szenvedéllyel gyűjtötte az ily metszett köveket és az értékes edényeket. A császári kincstár oly dúsan el volt látva ilyenekkel, hogy Marcus Aurelius, a ki a Forum Trajanumon két hónapig tartó nyilvános árverésen eladatta ezeket a gyűjteményeket, a befolyt összegből fedezte a markoman háború költségeit. Igen szép cameok maradtak fenn a Hadrianus és Antinous mellképeivel. Különösen szépnek találják azt a smaragdot, a melybe a Hadrianus és Sabina arca van belemetszve. Az aegyptusi Djebel Zaborah volt a fő hely, a hol ezt a drágakövet találni lehetett.

Aegyptuson kívül Numidia bányái is szolgáltattak színes márványt és ritka köveket, a melyekkel a gazdagok palotáikat ékesítették. Görögország nem ismerte ezt a márvánnyal való fényűzést. Athénben ma hasztalan kutatunk ilyeneknek a maradványai után, míg Rómában a császári korabeli e fajta színes kő-nemek kimerithetlen bősége ma is állandóan virágzó műipart foglalkoztat. Ez a túlságos színbőség alkalmazása bizonyára az ízlés hanyatlását és a bárokba való süllyedését jelenti, de azért már korábbi, mint a Hadrianus kora, noha más részt az is valószínű, hogy a színes kövekkel való díszítés alatta érte el fényűzése tetőpontját. Mert a Hadrianus építményeiből ered a legtöbb ritka vagy óriási kövekből faragott szobor.
A porphyrt ebben az időben az építészetnél alkalmazták, szobrokhoz azonban még nem, noha már ebből faragott képszobrokat Vitruvius Pollio hozott Claudius császárnak Aegyptusból. Plinius, aki ezt elbeszéli, azt állítja, hogy a tetszést nem nyerték meg s nem találtak utánzókra sem, a mennyiben a harmadik századbeli művészi hanyatlás előtt porphyr egyáltalán nem alkalmaztatott szobrokhoz. Veres márványból azonban már készültek szobrok, sőt tarka alabástromot is használtak, elég ízléstelenűl, mellszobrokhoz. Hadrianusnak és Sabinának ebből az anyagból való mellszobrai a Capitoliumban találhatók. Egynél a Hadrianus arca is alabastromból van, de lehet, hogy ez későbbi időből származik.
Vannak színes márványból vésett óriási scarabaeusok is, a melyek ennek az aegyptusi művészetnek Hadrianus által való új felvirágoztatását igazolják. Az minden esetre valószínű, hogy ezek iránt az értékes márványok iránt táplált előszeretet tényleg hozzájárult ahhoz, hogy az érc-szobrok tekintetében az ízlés meggyöngült. Míg Pompeji és Herculanum gazdag gyűjteményt szolgáltatott bronz-tárgyakból, a Hadrianus villájában e nembői semmi említésre méltó nem találtatott. Róma múzeumai, a melyek leginkább a császári kor műalkotásainak a maradványait foglalják magukban, általában szegények érc-művekben. Valamint ékítő művészeti mivoltában a márványmunka, épen úgy a festészet is nagy munka-térre talált az egész birodalomban.

Kétségtelen, hogy Hadrianus pazarul feldíszíttette tiburi villájának a falait festményekkel, s ezek ábrázolhattak azokból a városokból és azokról a vidékekről egyes részleteket is, a melyekben ő maga utazásai alatt gyönyörködött; nem hiányozhattak különösen innen a Nilus-vidéknek a rómaiaknál kedvelt tájképei. A császár a saját mezei lakásán a Tempe völgyét jelképesen után képeztette; ez arra vall, hogy neki a tájak szépségei iránt élénk érzéke volt. A tiburi ásatásokkal azonban nevezetesebb festmény nem került napfényre, csak néhány szép mozaik. A Vatikán őrzi Dionysos és Apollo nagy álarc-mozaikját többféle tájjelenetekkel, s egy másikat a Nilus jelképes ábrázolásával. A Capitoliumban látható a nevezetes galamb-mozaik, a pergamumi Sosos égjük művének római utánzata.

Nem formálhatunk alapos nézetet arról, ha vájjon a császári korabeli szobrászat és festői ékítő művészet csak a régi antik minták korlátái között mozgott-e vagy pedig alkotott eredetit is. Csak egy tere volt a művészeti tevékenységnek, a melyen a rómaiak függetlenek voltak a görögöktől, az arckép-festés és történelmi mozzanatoknak domborműben (relief) való feltüntetése. Az arcképfestés művelése a rómaiaknál a családias szellemből és a történelmi érzékből fejlődött ki s a világ egyetlen más népénél sem szolgált oly általánosan érzett szükség kielégítésére. A császári korban paloták és kertek díszítésére használták tömegesen a híres görögök mellszobrait is.

Az arckép-festés ezután egy és ugyanazon tekintélyes magaslaton maradt egészen a Severusokig. Commodus Herculesnek pár év előtt kiásott mellszobra, a mely a Capitolium új múzeumában látható, még a Hadrianus-féle iskolának a technikájára vall. Ugyanennek a császárnak és nejének alakjai és mellszobrai Európa minden múzeumában bőven találhatók, mert rajta kívül aligha emeltek emlék-szobrokat oly nagy számban egyetlen más fejedelemnek városok, testületek és magánosok. Legnevezetesebb mellszobrai a Capitoliumon, a Vaticánban s Nápolyban találhatók; van még néhány szép a Louvreban is. A leghívebbnek a conservatorium palotájának lépcsőházában levő kitűnő Hadrianus-féle mellszobor látszik. Kár, hogy a márványnak egy csúnya foltja az állát elrútítja. A császár temérdek athéni szobra közül egyetlen említésre méltó sem maradt fenn.
Mint a többi császárt, Hadrianust is jelképezték isteni alakban. így van ábrázolva Marsnak a Capitolium egyik szobrában, s ugyanott egy rendes életnagyságúnál nagyobb alakja, amint áldozati tüzet gyújt. Figyelemre méltó az a Hadrianusnak ismert s a konstantinápolyi régi serail múzeumában látható imperator-szobor, a melyen a császár vértezetten, harcias állásban látható akképpen, hogy lábát egy földön fekvő hadi fogolyra teszi.

Általában a mellszobrok alkotása hallatlan arányokat öltött ebben a korban. A feliratoknak alig áttekinthető tömege, a melyek ma a történeti kutatásnak okmányokul szolgálnak, az emlékszobrok talapzatairól került ki. A császár maga is nagy számban állíttatott ilyeneket kedvenceinek. Antinous és Aelius Verus szobraival az egész világot, úgy szólván, majdnem elárasztotta; de még sok más, előtte kevésbé kedvelt egyéniségeknek, élőknek és halottaknak szintén emelt szobrokat? Még a barbár királynak, Pharasmanesnek is állított lovas szobrot Bellona templomában.
Dió említi, hogy Turbo és Similis tiszteletére is emelt nyilvános emlékszobrokat. Fájdalom, hogy ezeknek, valamint Hadrianus más államférfiainak és barátainak a képei is elvesztek, vagy pedig reánk nézve felismerhetetlenek, mivel névtelenek. Vájjon kié lehet az a szellemes arckép, a mely a Braccio nuovoban, nem messze Demosthenes szobrától, a figyelmet magára vonja? Jól gondozott szakállával s a homlokára festőileg omló fürtökkel Rómának bizonyosan egyik ifjú gavallérja. Ez híven tükrözi a Hadrianus-féle előkelő világot, egyszersmind az arcképezés ragyogó kezelésének is mustrapéldánya.

A rómaiak történelmi domborművei is felötlenek saját-szerűségükkel. Teljesen megfelelnek a latin érzéknek az egyéniség iránt. Nagy nemzeti események, háborúk, ütközetek és diadalmenetek voltak e művészeti ágban történelmi képbe foglalhatók. A rómaiak persze nem akadtak egy második Phidiasra, a ki templomaik képszékeit egy diszmenet eszményi alakjaival tudta volna ékesíteni; de diadal-íveiken s emlékszobraikon, a melyek a saját történelmi kultuszukhoz tartoznak szorosan, a dombor-művészet mind tovább-tovább fejlődhetett. Ezeknek a bizonyságai Rómában reánk nézve, fájdalom, nagyon omladékszerűek, s ezek is csak fél századra terjedőleg tanúsítják ennek a történeti plasztikának a virágzását.
Minthogy Domitianus több rendbeli diadal-ívei elpusztultak, csak a Clandius-féle régi szobrászati ívnek a Borghesevillában látható töredékeit, a Titus-ív ideális s a Traianus-iv és szobor realisztikus domborműveit bírjuk, a melyekben ez a sajátlagos római művészet, történelmi eseményeknek képek csoportozataiban való előterjesztése, valószínűleg tetőpontját érte el. Ezen kívül vannak még sokkal kisebb mű-értékkel bíró szobrászati maradványok, a Marcus Aurelius ívéről s oszlopképéről való domborművek; végül pedig a Severus és Constantinus-ív alakjai, a melyek már ennek a művészeti ágnak a hanyatlását jelentik.

Hadrianus nem volt harcias szellemű fejedelem, nem voltak tehát győzelmei sem, a melyeket megörökíthessen. Ha mégis ábrázolták Marsnak is, ez a hízelgés általában csak a hadsereg iránti gondosságának szólt. Lovas szobráról csak egyről van tudomásunk, arról, a mely Jeruzsálem római gyarmat-városában a Zeus templom előtt volt felállítva. Lehetett ilyen Antinoeban is, a Hadrianus-féle diadal-íven. Ez a császár nem szolgáltatott semmi tárgyat a történelmi plasztikának. Lehet, hogy reá vonatkozik az a domborművekkel díszített két márvány szekrény, a melyeket 1872-ben Róma piacán ástak ki. Belső oldalukon a három áldozati állat (Suovetaurilia) kolosszális alakját mutatják; a másikon ünnepélyes államtényeket, itt adóssági lajstromok elégetését, ott egy jelenetet a császár előtt, a mely szegény gyermekek számára létesített intézeteire látszik vonatkozni.
Stílusuk a Traianus vagy Hadrianus korabeli művészetnek megfelelő. Mi sem szól az ellen, hogy az első jelenetben a nagy adósság-törlés emlékét lássuk, míg a másik szintén igen jól ábrázolhatja a Traianus-féle Alimenta Italiae-nek utóda által való kibővítését. Ennek a jótékony intézetnek érmeken és márványban való jelképezése többször fordul elő; így a Traianus-féle diadal-íven Rómában és Beneventumban. Antoninusnak szegény leányok (Puellae Faustinianae) részére tett alapítványaira pedig az a dombormű vonatkozik, a mely ma a Villa Albaniban látható.


Forrás: Gregorovius Ferdinand: Hadrian császár. A görög-római világ Hadrian korabeli rajza