logo

XXI September AD

Második keleti utazás

Hadrianus Athénben és Eleusisban
Utazás Ázsiába
Ephesus, Smyrna



Afrikából Hadrianus visszatért Rómába, hogy menten második nagy ázsiai útjára keljen, Athénen át Kis-Ázsiába, Syriába és Aegyptusba. A rómaiak valóban ámulatba eshettek uralkodójuknak e nyughatatlan élete felett, a ki a birodalom fővárosát csak szálló-helynek tekintette, s úgy látszott, mintha az idegen provinciákat, mindenek felett pedig Görögországot eléje helyezné Itáliának. Hadrianus a 128. év végén vagy a következő év kezdetén Athénbe hajózott.
Ha Spartianus adatainak hitelt adhatunk, az általa megkezdett s immár befejezett építkezések felavatása szólította oda. De kétséges, hogy a nagy Zeus-templom felszentelése végbe mehetett-e már akkor, s hogy különösen Hadrianusnak oly nagy számú athéni alkotása egy és ugyanazon időben elkészülhetett-e. A császárnak ily hamarosan visszatérése az athénieket valóságos öröm-mámorba ejthette. Minthogy pedig egyik időszámításukat már az ő első megérkezésével kapcsolták egybe, bizonyosan második látogatását is rendkívüli hódolat-nyilvánításokkal ünnepelték.
Valószínű, hogy a tizenkét attikai phylét ekkor szaporították egy tizenharmadikkal, még pedig a Hadrianus nevével. Ha a császár Athén múltjával eléggé ismerős volt, akkor valóban kétes színben tűnhetett fel neki ez a tömjénezés, a melyben előbb Antigonus és Demetrius épen ezektől az athéniektől részesültek, a melyet azonban később elvesztettek, hogy Pergamum királyának, Attalusnak és az aegyptusi Ptolemaeusnak adjanak helyet.

Sajnos, hogy mindarra nézve, a miért Görögország, politikai és közgazdasági helyzetének javulása tekintetében ennek a császárnak hálával tartozott, teljesen homályban vagyunk, mert a városok feliratainak és érmeinek az a sorozata, a melyeken ezek benne jótevőjüket és alapítójukat dicsőítik, nem nyújtanak nekünk semmi tényleges adatot. Az új templomok, új ünnepségek és játékok minden csilláma dacára Görögország csak politikai romváz maradt, a melyet új nemzeti élettel felpezsdíteni nem lehetett többé soha.
Athénből ismét meglátogatta Hadrianus Görögország legtekintélyesebb városait. Sparta az ő második látogatását játékokkal ünnepelte meg, s üdvözítőjének nevezte. Egy mantineai felirat, a mely szerint e város grammateusa neki oszlopot és templomot ajánlott, valószínűleg ebből az időből ered. Megara a császár tiszteletére egy új „phyle Hadrianusis“-t alapított; Korinthus, Thespiae, Coronea. Phokis s néhány sziget feliratai egészen bizonytalanságban hagynak arra nézve, hogy melyik időbe tartoznak.

Mielőtt Hadrianus Athénből Ázsia felé tovább utazott, még egyszer felkereste Eleusist és ott valószínűleg másod ízben is beavatták a mysteriumokba. Ennek a városnak a tanácsa Demeter papnőjének oszlopot emelt, a melynek talapzatán a papnő ékes distichonokban magát és a csácsárt dicsőíti. - „Nem avattam be titkaimba a Dioskurokat" - mondja a nemes papnő - nem Asklepiost. de még magát Heraklest sem: de igen is beavattam őt. a világ és megszámlálhatatlan halandók urát. Hadrianust. a ki minden várost, de különösen Kekrops városát kimeríthetetlen kincseivel árasztja el."Hadrianus még Eleusisban a Boedromion hónap ünnepeit is megünnepelhette és ez után körülbelül a 129. év őszén Ephesus felé tengerre szállt. Ez neki második látogatása volt, a mellyel Artemis városát kitüntette.
Ephesus, az Ázsia, Görögország és Aegyptus közötti kereskedelem egyik nagy gócpontja, ebben az időben még annyira virágzó volt, hogy magát Ázsia első és legnagyobb metropolisának nevezhette. Egyszersmind a római proconsul székhelye is volt. A provincia más városai, mint Pergamum. Sardes, Cyzicus és Smyrna irigységgel néztek szerencsés versenytársukra. Vitássá tették rangbeli elsőségét, nevezetesen elnökösködését az ünnepi szövetségeken és Ázsia tartományi gyűlésén. A provincia játékait ezekben a városokban is megünnepelték; de a panioniaiakat a melyeket a nagy Artemis ünnepeivel egyesítve tartottak meg, Ephesusban ünnepelték.

A rómaiak ezt a várost, a mióta a pergamumi Attalustól örökségképen megnyerték, birodalmuk gyöngyének tekintették. Elárasztotta kegyeivel valamennyi császár. Kis-Ázsia azon tizennégy városa közé tartozott, a melyeket Tiberius a borzasztó földrengés után helyreállított. Annak a szobornak a talapzatán, a melyet ama városok neki felajánlottak. Ephesus geniusa van ábrázolva három szál kalásszal, egy gránát almával és egy
fej mákkal a kezében, az ország termékenységének jelképezésére. Claudius és Nero, Vespasianus és Traianus és végre maga Hadrianus is oly nagy számú építményekkel díszítették ezt a várost, hogy templomainak, színházainak, stádiumainak, gymnasiumainak, fürdőinek és vízvezetékeinek mai romjai, a melyek ott a magaslatokon és völgyekben szétszórva hevernek, majdnem teljesen a római korszakból valók.

A Koressos és Prion hegyek lejtőin, a hol a körfalak nagyszerű maradványai a régi erősség hatalmas voltát mutatják, ott feküdt Ephesus egy tág mélyedésben elterülve, a melyet Kenchrios és „a hattyúval bővelkedő" Kaystros szelnek keresztül. E tájék varázsa még a Hermos melletti sardesi róna megragadó kiességét is felülmúlja. A várost mesterséges kikötők kötik össze a néhány római mérföldnyire eső tengerrel. A természet gazdagsága, Lydia és Perzsia hatása Artemis kultuszának mámorító érzékiségével egyesült arra, hogy Ephesus lakosait Ionia legbujálkodóbb embereivé tegye. Városuk a gyönyöröknek, bűnöknek és a kelet mysteriumainak paradicsoma volt.
Nyüzsgött benne a sok zenész, színész, táncos, pap, mágus és astrologus. Babona szülte bűvészeié az egész világon ismeretes volt. Az ephesusi mintára sok emlővel formált, öves, koszorús Diana alakot, még Rómában is bűvös ereklye gyanánt hordozták, és ama szerelmes regényeket a melyeknek alkalmasabb színtér nem is kínálkozhatott Ephesusnál. az egész birodalomban nagy mohósággal olvasták. A város világhírét Artemis templomának, a jón építő művészet e csodájának köszönhette. Hétszer rombolták le az Artemisiont és ugyanannyiszor építették fel. Legutoljára egy éjjel, Nagy Sándor születése napján egy őrült fáklyája semmisítette meg. Ez az ókornak a legnagyobb temploma. Hosszúsága 425 láb, szélessége 220 láb volt és 60 láb magas oszlopokon nyugodott. A Chersiphron műve volt.
Romba dőlte után Nagy Sándor lángeszű építőmestere, Dinokrates pazar fénnyel újra építette, a mint látszik, a régi arányokban. Ezt látta Hadrianus, a midőn Ephesusba ment. Szám szerint 127 oszlopából 36 a talapzaton felül az életnagyságot meghaladó arányokban féldombormü-alakokkal (basrelief) volt díszítve.
Görögország művészei Nagy Sándor előtt, valamint utána is azon vetélkedtek, hogy Diana szent helyét szép szoborművekkel ékesíthessék. Phidias és Polykletus, Praxiteles és Myron dolgoztak e szent hely számára. Lysippus Nagy Sándor szobrát állította fel benne, és a nagy festőművészek, Parrhasius, a ki származására nézve epliesusi volt, továbbá Euphranor, Zeuxis és Apelles legremekebb festményeiket mind ennek a templomnak készítették.S ha az idők folyamában egy-két műremek elpusztult is, az Artemision Hadrianus idejében még mindig gazdagabb múzeum lehetett, mint az Apollo-templom Delphiben. Egyszersmind Ázsia egyetemes kincstárául is szolgált, a hol városok és magánosok kész pénzüket elhelyezték. Artemis papsága az istennő nevében hajdan nem csak a városon, hanem a hozzá tartozó területen is uralkodhatott. Kedvezésből Nagy Sándor, majd Mithridates és még Marcus Aurelius is a menedékhelyül szolgáló templomkerületnek aránytalanul nagy kiterjedést adtak.

A józan Augustus szűkebb térre szorította ezt és fallal vétette körül. De a császárok tiszteletben tartották e templom kiváltságait, s úgy látszik, hogy különösen Hadrianus volt jó indulattal az ephesusi Diana iránt. Róma geniusának, úgy szintén a császárságnak a kultusza, a melynek nyomósságot adott még az a körülmény is, hogy Ephesus a proconsul székhelye volt, nagyon jól megfért e templom papságának politikájával. Sehol máshol Kis-Ázsiában nem volt oly nagy virágzásban a császár-imádás, mint ebben a városban; s ez talán épen az igazi szülőhelye volt a zsarnok-uralom emberiséget lealázó vallásának.
Ephesusi érmek Hadrianust még a nagy istennővel, Artemisszel is összeköttetésbe hozzák. Ez érmek az istennőt a saját templomában vagy két szarvas közt állva mutatják, a mint ez az ismeretes nápolyi szobor-művön látható. Az érmeken s a császárnak ajánlott feliratokon a város második neokoriája van jelezve.Miután Hadrianus az „Olympios" melléknevet felvette, megünnepelték bizonyosan ott is az ő olympiai játékait. Az istenitett császár szentélye itt állt az egész Ázsia provincia részére ennek a főpapja, az asiarcha alatt, a ki felügyelt a játékokra is. Az Artemison papjai Hadrianusnak és nejének emlékszobrokat emeltek s haláluk után Diana mellett mindkettőjüket istenek gyanánt tisztelték. 

Ha a császár az ephesusi ábrándos világba mélyebb pillantást vetett volna, akkor az ős-régi istennő tisztelete bíborba öltözött templomi szüzeinek és megférfiatlanított papjainak kara mellett egy csöndes, de jól rendezett egyházközséget is fedezhetett volna fel, a mely Krisztus követőjének vallotta magát. Az ázsiai álmodozásnak ebbe a buja talajába már korán bele volt vetve az evangélium mustármagja és dús hajtásnak indult. Az Artemision közeléből vetették ki az új világ-vallás küldöttei tanaik hálóját Kis-Ázsiára. Ephesusban három évig hirdette az igét Pál apostol s valószínűleg ott élt János apostol is. A negyedik evangélium itt jött létre és általában épen Dianának ez a városa volt az, „a mely iránt az egész Ázsia és a kerek világ isteni tiszteletet tanúsított," a mely az evangéliumi élet központja s a keresztyén dogmatika műhelye lett.
Ephesusból Ázsiának sok városát meglátogatta még egyszer Hadrianus. Égjük sem vonzhatta őt jobban, mint Smyrna, a jón tenger királynője. Feje felett terült el a tantalidák regeszerű ősi fészke, a zord Sipylos hegység, a hol a gyászoló Niobenak szikla-képe máig is látható, lábai előtt pedig a tágas, hajók sokaságától hemzsegő öböl feküdt, míg mérföldekre terjedő, enjhén emelkedő partvonalai gabona-földekből és gyümölcsösökből álló messze húzódó kertet alkottak.
Smyrna azzal kérkedett, hogy vagy Tantalus, vagy Theseus, vágjaz amazonok alapították. Mindenek felett ezt tartották a Homerus szülő városának. A költő szobra itt pompás épületben, a Homereionban állt s nem kisebb tiszteletben részesült, mint Kybele, az istenek anyja, a maga nevezetes templomában. Ez a hatalmas város, Ephesussal vetélkedve, magát szépsége és nagysága folytán Ázsia anya-városának, első és legfényesebb városának, Angusta három izbeli neokorosának és Jónia gyöngyének nevezte. Ha igaz az a lelkesült leírás, a melyet Aristides e város fürdői, színházai, oszlop-csarnokai nagy számú gymnasiuma és temploma, továbbá környékének megkapó kiessége felől nyújtott, akkor e város fénye pompa bizonyára nagy lehetett. Leírása abból az időből származik, a midőn már e várost Marcus Aurelius alatt a földrengés szétrombolta s mégis a „Föld képmásának, Görögország játékszínének a nymphák és gráciák szövöttesének“ nevezi.

A város tengeri és karaván-kereskedés folytán gazdag és a sophistika fő fészke volt. Ott élt az ünnepelt Polemo, a kivel Hadrianus baráti viszonyban állt. Ennek a kedvéért halmozta el a császár Smyrnát kegyeivel. A hálás smyroaiak templomot emeltek a császárnak s később a Hadrianus-féle olympiai játékokat különös fénnyel ünnepelték meg. Még az „Adriana“ jelzőt is fölvette.
Távolabb, Lydia belseje felé, ott a hol a Sipylus és Tmolus ereszkedőinél a Hermus vize a nagy lapályt átszeli, a régi városoknak egész sora feküdt, a melyeket a lydiai és perzsa királyok, a seleucidák és rómaiak története az Ázsia birtoka felett vívott harc színterei gyanánt tettek híresekké. A legtekintélyesebbek a Sipylus melletti Magnesia, a hol Antiochus király uralmát a Scipiók döntötték meg, továbbá Sardes és Philadelphia voltak. Sardes Hadrianus idejében még nagy és gazdag volt. A régi királyi vár még ott állott ekkor meredek szikla-csúcsán. Ennek a lábainál, az aranyat hömpölygető Paktolos partja felett Kybele temploma állt, a melynek papi testületé hatalomban versenyzett az ephesusi Diana-templom papjaival. A Hermoson túl, Gyges folyója és tava közt a lydiai királyok halott-városai feküdtek számtalan sírhalmaikkal, még mindig oly jó karban, a mint Herodotus megírta.

Sardes Hadrianustól nyerte első neokoriáját.Egy felirat, a mely Traianusnak egy ötéves játékra vonatkozó rendeletére hivatkozik, Hadrianust az új Dionysosnak nevezi. Kroesusnak ebben a régi városában ép úgy, mint Lydia többi városaiban, a keresztyén gyülekezet már igen nagy volt, s Hadrianus után nem sokkal Melito püspök a keresztyénség hitvédője (apologeta) és az ó-szövetség kánoni iratainak gyűjtője gyanánt nevezetes.
Lydia és Karia más városaiból, mint Kolophonból és a Maeander melletti Magnesiából, továbbá Thyatirából, Trallesből és Miletusból vannak feliratok, a melyek a császár jótéteményeiről emlékeznek meg. Az egykor fényes Miletus, a mely Nagy Sándor óta aláhanyatlott, kikötőiben még élt. Iónia anyavárosának tartotta magát, de hírének fennmaradását már csak a didymai Apollo jóshelyének köszönhette. Miletusi feliratok Hadrianust összeköttetésbe hozzák ezzel az istennel, valamint a pythói Artemisszel is.Phrygiának vannak Hadrianus-féle Adventus és Restitutio-érmei. Innen, név szerint Aezaniból feliratok is maradtak fenn, a melyek azt igazolják, hogy Hadrianus a község és a Zeus-templom között régtől fogva vitás határokat megszabta.

Hadrianus a 129. évről a 130-ra forduló telet Ephesusban vagy Smyrnában töltötte. Onnan Lyciát látogathatta meg, Sarpedon hírneves országát. E Lycia városainak szövetsége önálló alkotmányával egészen a Vespasianus idejéig fennállt. Mert Lycia önkormányzatát csak ez a császár függesztette fel, a midőn egyszersmind az egész tartományt római provincia gyanánt Pamphyliával egyesítette. Itt a görög jellem erkölcsében, nyelvében és művészetében sajátságos irányú fejlődést vett, s ez utóbbiról a nagy számú sir-emlékek szolgáltatnak bizonyságot.
Lycia legtekintélyesebb városai a következők voltak: Xanthos, Apollo hírneves templomával és jóshelyével, Patara, Telmessos, Tlos, Phaselis, Pinara, Myra és Olympos. Phaselis tengerparti város a Hadrianus megérkezését feliratokkal jelzi; de úgy látszik, hogy ottani látogatása Aegyptusból való visszatérésének idejére esik. Ezután Pisidia és Pamphylia némely városát és kikötőjét látogatta meg, nevezetesen Olbiát és Pergét, Aspendost, Sídét és Kibyrát.

Ciliciában Tarsus, Adana, Aegae és Mopsuhestia nem minden ok nélkül vehették fel az Adriana nevet. Minthogy ez a Pamphylia és Syria között elterülő partvidék Hadrianus óta propraetori legatus alatt álló külön provincia gyanánt jelenik meg, nyilván való, hogy ez a császár újra rendezte ennek a viszonyait. Ezután Hadrianus Syriába tért.

Forrás: Gregorovius Ferdinánd Hadrianus császár (Görög-Római világ Hadrianus korabeli rajza)