logo

XXI September AD

Hadrianus Rómában

A „haza atyja" címe
A császár Afrikába megy
E provincia viszonyai
Karthágó
Lambaesis




Róma nyugodtsága a császár hosszú távolléte alatt azt a bizonyságot szolgáltatta, hogy a monarchia szilárdul áll annak a kitűnő közigazgatásnak az alapjain, a melyeket Hadrianus elődjétől örökölt és a melyeket ő maga megjavított. Mert nem a praetorianusok, sem nem a hadseregek, hanem kormányzásának bölcsessége és igazságossága nyújtottak trónjának biztosságot. S az egyensúly a császár, a tanács és a hadsereg között talán sohasem volt tökéletesebb. Mi sincs pedig bámulatra méltóbb, mint a birodalom ezen méltóságos, de e mellettoly fegyelmezett hadi erejének a látványa. A légiók, a melyeket Traianus a harci dicsőséggel elkapatott, most békés határ-őrökké lettek, a kik a császár által rájuk rótt szigorú fegyelembe bele törődve, szorgalmatosán és zúgolódás nélkül dolgoztak a sáncokon és bástyafalakon.
Rómába Hadrianus lelkesültebb görögként tért vissza, mint a minő valaha csak volt, s ez Traianus iskolájának nem egy követőjét kedvetlenséggel töltötte el. Mert Athén varázsa oly hatalmas hatást gyakorolt Hadrianusra, hogy görög szokásokat vitt be Rómába, s ott még az eleusisi ünnepeket is meghonosította. Udvara mind jobban-jobban hellén jelleget öltött. Görög sophisták és tudósok vették körül; kedvence Antinous volt, egy bithyniai ifjú Claudiopolisból, a kit Kis-Azsiában ismert meg s onnan hozott magával. Hazatérte után Rómában akadémiát alapított, a melynek Athenaeum nevet adott.

Visszatérte a tanácsnak újabb alkalomul szolgált arra, hogy őt hódolat-nyilvánításokkal fogadja. Azt a nézetet tehát, a mely szerint a tanács azt az ajánlatot tette neki, hogy a „haza atyja" címét végre már fogadja el, erkölcsi okok támogathatják? Hadrianus engedett a kérelemnek. még pedig, a mint látszik, Róma és Venus pompás templomának felavatása napján, s az ezzel együtt járó ünnepséget nem is lehetett volna alkalmasabb időben tartani, mint április 21.én, a város születése napján. Az bizonytalan, hogy melyik évben történt, hogy Hadrianus ezt a címet, neje, Sabina pedig az „Augusta" címet felvette; de úgy látszik, hogy inkább a 128., mint a 127. év lehetett.
A császár most huzamosabb ideig tartózkodott Rómában, de újabb utazásokon törte a fejét. Még életíróit is idegesekké tette ez a nyugtot nem ismerő vándorlás. Spartianus oly sebtiben ír, mint egy futár; miután Hadrianust Siciliából Rómába kísérte, lelkendezve mondja: „innen Afrikába ment“, s mintegy megrémülve ezt adja hozzá: „soha fejedelem ennyi idő alatt ily sok országot nem utazott be.“ Ugyanennek a nyugtalanságnak kell még ma is megragadnia a császár életiróját, még pedig annyival inkább, mivel akkor, a midőn vele országokon és tengereken lóhalálában kell átszáguldania, Spartianus és Dió töredékes tudósításaihoz van kötve. Mégis mintha ez alkalommal nagyon kevés pihenőt engedett volna Spartianus a császárnak Rómában.

Afrikában a 128. év nyarán tűnik fel a császár. E provincia meglátogatása Hadrianusnak első és második keleti utazása közé esik. Spartianus két ízben emlékezik meg erről, s másod ízben ezzel a hozzáadással: „midőn Afrikába ment, megérkeztekor újra eső esett, a mely már öt év óta elmaradt, s ezért a császárt az afrikaiak szeretettel vették körül.“ Ez nem az első, de nem is az utolsó eset arra, hogy az alattvalói hízelgés természeti tüneményeket összefüggésbe tudott hozni a fejedelem megjelenésével. Afrika népeinek azonban sokkal komolyabb okaik voltak arra, hogy tiszteletöket nyilvánítsák a császár előtt, a ki az ő meglátogatásukra megjelent.

A 128. évben Numidiát utazta be, a midőn ennek katonai szervezetét célszerűbbé tette. Afrika provincia és a vele Septimius Severusig egyesitett Numidia, Mauretania határaitól Cyrenaikáig és a nagy Syrtisig terjedt. Termékeny ország-terület volt ez, Róma égjük legjobb gabona-kamrája, több, mint 300 virágzó várossal. ízletes gyümölcsöt, a nézőtér porondjára vadállatokat, továbbá elefántcsontot, a császárok díszépítményeihez sárga márványt (giallo antico) s végül művészi becsű szőtt árukat szolgáltatott. Egyetlen provinciában sem volt oly sok császári uradalom, mint Afrikában. a nagy latifudiumok ez országában. A császárok jól meghasználták ezt, nevezetesen Traianus dúsan ellátta a saját családját itt levő fekvő javakkal.
A kisebb bérlők vagy u. n. colonusok súlyos helyzetét a nagy bérlőkkel szemben Hadrianus humanus módon rendezte? Afrika ép úgy, mint Ázsia egy proconsul kormányzása alatt álló első rangú senatori provincia volt; de Caligula óta benne a császártól kinevezett legatus önállóan parancsnokolt a III. legio Augusta felett, a melyet Octavianus helyezett oda.Az ország rómaiasítása szépen haladt, noha a pún nyelv és népelem Moloch és Astarte ősi kultuszával még megvolt. Karthágó volt ennek a phoeniciai vallásnak a központja, mert ott állt Iuno Caelestisnek vagy másképen Astarténak, a szent mennyei királynénak a temploma, a ki nemcsak Afrikában, hanem a harmadik pún háború óta Rómában is nagy tiszteletnek örvendett.

Sehol sem volt található annyi római gyarmat, mint Afrikában. Hadrianus maga is növelte ezeknek a számát, mivel Utica, Zama, Thaenum tőle nyerték gyarmati jogukat? Karthágó a proconsul székhelye, Hadrianusopolis nevet vett fel. Ez azt igazolja, hogy a császár e várost különös kitüntetésben részesítette s bizonyára emlékművekkel is gazdagította. A rómaiak Új-Karthágója, a melyet Caesar alapított, Augustus óta régi rangját ismét elfoglalta Afrikában.
Nyugaton a második, a mi pedig nagyságát, szépségét és népességét illeti, a birodalom-ban általában a harmadik város volt, mert e tekintetben csak Róma s Alexandria szárnyalta túl. Kereskedelmi központ lett majdnem egy millió lakossal, pompás útjaival, ragyogó templomaival és páratlan kikötőjével, a melynek az élénkséget, éppen mint a Hamilcar idejében, a tenger-járó nemzetek hajói adták. Karthágó képes volt egészen a vandalok dúlásáig a legfinomabb latin műveltség székhelye maradni és oly nevezetes férfiakat adni a világnak, mint Apulejus és Tertullianus, Cyprianus, Lactantius és Augustinus.

A latin tanulmányokkal való foglalkozás különben virágzott Afrikában egészen Numidia legbelsejéig. Hadrianus hires jogtudósa, Salvius Julianus maga is afrikai volt Hadrumetumból, és Fronto, a szónoklat tanító, Cirtából, Numidia fővárosából származott. Egy nagy hadi út volt Lambaesis központtal az, a mely az egész Numidiát fedezte dél felé a beduin népségek rablás-vágya ellen.
Karthágótól Thevestéig, Numidiának egy pontjáig, Lambaesistől kelet felé csak néhány mérföldre már a 123. évben építtetett Hadrianus egy országutat, még pedig a III. legio Augusta által, P. Metibus Secundus legátusa alatt. Az imént említett legio részére állomáshelyéül szintén Lambaesis volt kitűzve Secundus utóda, Q. Fabius Catullinus legatus alatt, a ki aztán afrikai legio-parancsnokságának letevése után a 130. év január 1-én M. Antonius Asperrel a consuli hivatalt átvette.

Hadrianus szemlét tartott a legio felett, s erről a szemléről egy hosszú márvány-felirat tanúskodik, a mely a császár beszédét és a katonák részéről tanúsított buzgalom dicséretét tartalmazza, vezérük, Catullinus alatt. A napi parancs kelte hozzávetőleg a 128. év június végére, vagy július elejére tehető.
Lambaesis, a melynek a romjai Djebel Aures közelében hevernek, a római legióbeli katonák munka-képességének egyik legfényesebb példáját szolgáltatja; mert ez a város, a melynek a körfala még ma is látható, eredetét a III. legio táborának köszönheti. Ez a legio hosszú ideig maradt ott, sőt még 400 körül is elő-előtűnik Numidiában.
Azt nem tudjuk, hogy afrikai útját Hadrianus mely pontig terjesztette ki. A provincia neki köszönhette több municipium és gyarmat létesítését, a melyek az „Aelia“ jelzőt vették fel.Egy országutat Cirtától Rusicadéig, amint látszik, Afrikából való távozása után épittetett, még pedig C. Julius Maior, a III. legio legátusa által. Talán ekkor gyarmatosokat is telepített Libyába, a melyet a zsidók felkelése elnéptelenített, s ekkor Cyrenaica területén Hadrianusa városát vagy Hadrianopolis-t alapította.


Forrás: Gregorovius Ferdinánd Hadrianus császár (Görög-Római világ Hadrianus korabeli rajza)