logo

XXI September AD

Az utazó császár

Azt, hogy Hadrianus császárrá való kikiáltását követően nem sietett vissza Rómába, a hatalomátvételének körülményei magyarázzák. Azonban később sem sokat tartózkodott a fővárosban és Itáliában: uralkodása 21 évéből mindössze csak 9 és fél évet, a többit a provinciákban való utazásokkal töltötte el.
Nyughatatlan szelleme és örök kíváncsisága nem hagyta egy helyben maradni, de erre ösztönözte az uralkodásról vallott felfogása is. Mindent látni akart, mindenről személyes tapasztalatokat kívánt szerezni. Intézkedéseit menet közben foganatosította. Úti céljai között kiemelt helyet kaptak a katonai táborok.

A távoli, félreeső helyen fekvő castellumokat is meglátogatta. Folyamatosan hangsúlyt kapott, hogy a hódításokkal való szakítás nem jelenti a hadsereg elhanyagolását, hiszen az új békepolitikának éppen az ütőképes hadsereg a biztosítéka. Utazásai során kitüntetett figyelmet kapott a tartományi lakosság is. Minden addiginál kiterjedtebb polgárjog-adományozás és municipalizáció jellemezte uralkodását.

Pannoniában ő adományozott municipiumi rangot mindkét tartomány helytartói székhelyének, Carnuntumnak és Aquincumnak, továbbá Sallának (Zalalövő) is. Számos itteni város rangjának elnyeréséről ugyanakkor nincs biztos adatunk, a legvalószínűbbnek azonban az látszik, hogy tőle nyert municipiumi rangot Mursella (Felső-Pannonia), Aquae Balizae, Mogetiana és Bassianae is.
Coloniát Pannoniában egyet alapított, Mursát (Eszék, Szerbia). - Hadrianusi municipium volt Daciában Napoca (Cluj-Napoca = Kolozsvár) és Drobeta (Turnu-Severin), Moesiában Viminacium (Kostolac), Africában többek között Thuburbo Maius, Numidiában Bulla Regia és Zama Regia is.

Nála jegyzik meg először a források, hogy municipiumot colonia rangra emelt (korábban a municipiumok nem számítottak kevésbé rangosnak), és ő alkotta meg a Latium maius privilégiumát is. Az ilyen kiváltsággal rendelkező, latin jogú városban nemcsak a leköszönt tisztségviselők, hanem a tanácstagok is megkapták a római polgárjogot.
Mindezek egyúttal azt is jelentették, hogy gyökeresen másképpen fogta fel Itália és a provinciák viszonyát, mint az őt megelőző császárok. A philhellén Hadrianus a görög nyelvű Keletet a latin Nyugattal egyenrangúnak tekintette, a provinciákat pedig Itália partnerének. Ennek egyik látványos jele a központi császári iroda részét alkotó ab epistulis hivatalának megkettőzése volt: a császár hivatalos levelezését Itáliával és a nyugati tartományokkal az ab epistulis Latinis hivatala, míg a keletiekkel az ab epistulis Graecis bonyolította. A görög nyelv tehát már nem csupán az arisztokrata műveltség megszerzésének és bizonyításának eszköze volt, hanem a birodalom egyik felének az elismert nyelve is.

Hadrianus a birodalomnak csaknem valamennyi provinciáját felkereste. Útvonalait nagyjából ismerjük. Első nagy körútja során, melyre 121 tavaszán indult el, azokat a tartományokat látogatta meg, ahol még nem járt: Galliát, Germania superiort, Raetiát, Noricumot, Germania inferiort és Britanniát. Az utóbbiban ellenőrizte a vallum Hadriani építkezéseit, innen vissza pedig Hispánia Tarraconensisen keresztül érkezett.

romaikor_kep



Második, 123 tavaszától 125 nyaráig tartó utazására eredetileg a parthus fronton kialakult krízis késztette. Syrián, és Cappadocián át egészen az Eufráteszig utazott, itt került sor a parthus nagykirállyal való találkozására. Miután megállapodott vele a korábbi állapotok fenntartásában, a Feketetenger mellékét: Pontust és Bithyniát kereste fel, majd innen Asia provinciába, onnan pedig Hellasba utazott. Ott elsősorban Athénben időzött. Szicílián át érkezett vissza Itáliába, illetve Rómába. A harmadik utazása 127 nyarán Itália földjén volt.

A negyedik útja, melyre a 128. év nyarának elején indult el, nagyon hoszszú volt. Egy észak-afrikai kitérővel kezdődött, ahol többek között Africa proconsularis helyőrségét, a legio III Augustát látogatta meg. Onnan Rómán át Hellasba utazott tovább - 128/129 telét Athénban töltötte.
129 tavaszán kelt át Ephesosba, majd Kis-Azsiából Syriába, onnan pedig a következő év tavaszán Arábiába és Iudaeába ment. 130 nyarán érkezett Egyiptomba, ahol elidőzött. Itt egy gyászos esemény további maradásra késztette: a szeme láttára fulladt a Nílusba kedvese, Antinoos, akinek az emlékére a baleset helyén várost alapított, Antinoopolist, melyet számos privilégiummal ruházott fel. A következő év tavaszán indult vissza Syriába, majd Thracián, Moesián át vissza kedvelt Athénjába.

A kutatásban viták folynak arról, hogy 131/132 folyamán innen visszatért-e egyáltalán Rómába, vagy egyenesen a zsidó felkelés helyszínére sietett. A császár kitüntető figyelme felértékelte a provinciákat, és növelte lakóik öntudatát. Urbanizációs politikája Itália és a tartományok közötti kiegyenlítődés irányába hatott. A római életforma, s egyben a jobb életminőség intézményeinek és kellékeinek terjedését segítették, s végső soron ugyancsak a kiegyenlítődés irányába hatottak az utazásaihoz kapcsolódó - a méltó fogadására való lázas készülődés keretében megvalósuló - infrastrukturális beruházások, építkezések és épületrekonstrukciók is (utak, vízvezetékek, fürdők, csatornák, középületek, templomok, szentélyek építése).

Ugyanebbe az irányba tett lépése volt a császárnak az Itália igazgatását érintő intézkedése: Itáliát négy nagy körzetre osztotta, s ezek élére egy-egy császári tisztségviselőt állított. Nevük - legati Augusti (iuridici) -, praetori rangjuk, a császártól kapott felhatalmazásuk és a feladatkörük erősen a provinciák helytartóiéra emlékeztetett. S bár a huzamosan távol lévő princeps ezeket csak önmaga helyetteseinek szánta a bíráskodásban, Itália lakói bennük - jogosan - kiváltságos helyzetük megsértőit látták.


Havas László - Hegyi W. György - Szabó Edit
Római történelem
Osiris Kiadó Budapest, 2007