logo

XXI September AD

Hadrianus halála .

Aelius Verus Caesar halála után Hadrianus súlyos betegségbe esett. Ekkor fogadta örökbe Arrius Anteninust, akit később „Pius”-nak hívtak, mégpedig azzal a kikötéssel, hogy az is fogadjon örökbe kettőt: Annius Verust és Marcus Antoninust. Ezek azok, akik később mindketten császári rangban kormányozták az államot.
Antoninust pedig azért nevezték Piusnakl mivel kortól elgyengült apósát kezével támogatta. Bár mások szerint ezt a melléknevet azért kapta, mert a már őrjöngő Hadrianus elől sok szenátort megmentett, ismét mások szerint azért, mivel Hadrianust halála után rendkívüli megtiszteltetésekben részesítette. Antoninus örökbefogadását ekkor a legtöbben zokon vették, különösen Catilius Severus, a város kormányzója, aki magának szerette volna megszerezni a császári méltóságot. Amikor ez kiderült, és az öröklés rendeződött, Catiliust megfosztották tisztségétől.

Hadrianus pedig végül annyira megunta az életet, hogy szolgájának megparancsolta, szúrja le kardjával. Amikor ez kiszivárgott és Antoninusnak is tudomásom futott, elébe járult fogadott fia meg a főméltóságok és kérlelték, hogy türelmesen viselje el a betegség kényszerűségét. Hadrianus haragra lobbant és a titok elárulóját ki akarta végeztetni, de Antoninusnak mégis sikerült megmentenie.
Hadrianus rögtön megírta végrendeletét, de az állami ügyek intézését mégsem adta ki a kezéből. Antoninus azt hajtogatta, hogy rokongyilkos lett volna, ha örökbefogadása után eltűrte volna, hogy Hadrianust bárki megölje. A végrendelet megírása után ismét megkísérelte az öngyilkosságot; amikor a tőrt kiragadták a kezéből, még nagyobb haragra gerjedt. Mér i t is kért orvosától, de ez megölte magát, hogyne kelljen adnia.

Ebben a helyzetben jelentkezett egy asszony, aki elmondta, hogy álmában figyelmeztetést kapott: vegye rá Hadrianust, ne ölje meg magát, mert még helyreáll az egészsége. Mivel az asszony ezt a parancsot nem teljesítette, megvakult. Ekkor újabb parancsot kapott; jelentse álmát Hadrianusnak és csókolja meg a térdét; ha ezt megteszi, visszanyeri szeme világát. Ami- kor az álombeli parancsnak eleget tett, visszanyerte látását, miután lemosta szemét lakóhelye templomának vizével. Pannonfából is érkezett egy világtalan aggastyán és megérintette a lázban vergődő Hadrianust. Abban a pillanatban ő maga újra látott, Hadrianus láza pedig elmúlt. Bár Marius Maximus azt írja, hogy mindez csak megrendezett komédia volt.
Ezek után Hadrianus Baiaeba utazott, Antoninust pedig Rómában hagyta uralkodónak. De ott sem javult az állapota, mire odahívatta Antoninust, és az ő jelenlétében halt meg ott Baiaeban, július tizedikén. Általános gyűlölet kísérte sírjába, mikor Puteoliban, Cicero birtokán eltemették. Közvetlenül halála előtt - mint már említettük, - öngyilkosságra kényszerítette a kilencven éves Servianust, hogy őt túl ne élje és császár ne lehessen (mert ettől tartott); ezenkívül jelentéktelen vétségek miatt még többeket ki akart végeztetni; ezeket azonban Antoninus megmentette.

Élt hatvankét évet, öt hónapot, tizenhét napot, császár volt huszonegy évig és tizenegy hónapig. Termete magas volt, külseje gondozott; haját csigákba bodoríttatta, szakállát megnövesztette, hogy az arcán éktelenkedő természetes ragyákat eltakarja; testalkata izmos volt. Sokat lovagolt és sétált, ess állandóan gyakorolta magát fegyverforgatásban, gerelyvetésben. Igen gyakran vadászott, s oroszlánt is terített le a saját kezével, vadászaton egyszer kulcs-csontját ess bordáját törte.
Vadászni mindig barátaival együtt ment. Lakomáin - mindig az alkalomhoz illőn - hol tragédiákból, hol vígjátékokból, hol népi bohózatokból adatott elő részleteket, máskor hárfásokat, felolvasókat vagy költőket léptetett föl. Tiburi villáját csodálatos módon építtette meg, úgy, hogy abban a tartományok és a leghíresebb helyeik neveit örökítette meg: Lykeion, Akadémia, Prytaneion, Kanópos, Poikilé, Tempe volt a nevük. És hogy semmit se f elejtsen ki, még az alvilágot is megépíttette.

Halálára a következő jelek mutattak: utolsó születésnapján, miközben Antoninust utódjául ajánlotta, togája lehullott, és feje födetlen maradt. Gyűrűje, amelynek kövébe tulajdon képmása volt vésve, magától lecsúszott az ujjáról. A születésnapját megelőző napon valaki üvöltözve lépett be a szenátusba; Hadrianus éktelenül felháborodott ellene, mivel állítólag az ő halálát emlegette, holott a szavai teljesen értelmetlenek voltak. Továbbá mikor a szenátusban ezt akarta mondani: „Fiam halála után”, ezt mondotta: „Halálom után”.

Ezenkívül ezt álmodta, hogy atyjától álomhozó italt kapott. Azt is álmodta, hogy egy oroszlán földre teperte. Miután meghalt, sokan sok mindent beszéltek róla. A szenátus érvényteleníteni akarta ténykedéseit. Istenné sem avatták volna, ha Antoninus nem kéri; templomot is építtetett neki Puteoliban, síremlék helyett, azonkívül ötéves játékokat, papokat, papi testületeket és még sok egyebet rendelt, ami mind együtt jár az istenségét megillető tisztelettel. Sokan úgy vélik, - mint fentebb már említettük, - hogy ezért nevezték Antoninust Piusnak.


(Spart. Hadr. 24-27.)


Spartianus: Hadrianus halála.
Ford.: Borzsák István