logo

XXI September AD

Az építészét - Hadrianus építkező kedve

A városok polgárainak áldozatra kész hazafisága
Antinoe
A berenikei országút
Más építkezések Aegyptusban
A cyzikusi templom



Hadrianusnak legnagyobb szenvedélye az építkezés volt. Ezen a téren talán a világtörténelem minden ismeretes uralkodóján túltett s építkezéseihez a terület a római birodalom volt. Öt még sokkal több joggal lehetne, mint elődjét, Traianust, a „világ építőjének“ mondani. De nem csak őt, hanem egész provinciákat és városokat is ugyanaz a szenvedély fogott el, mert ebben a békés korban a városok műérzéke a legmagasabb fokot érte el s a polgárok hazaszeretete a múlt dicsőségét újabb emlékekkel igyekezett gyarapítani. Leginkább a görög Ázsia városai, abban a korban a leggazdagabbak, tűntek ki önfeláldozó hazaszeretetükkel.
Italiában, Galliában és Hispániában hasonló nagyszerű polgári érzület tüze lobogott: a községek, mint hajdan a görög köztársaságok legjobb idejében, vagy később a középkorban Italia városai, egymással keltek versenyre magán és nyilvános épületek emelésében. Gazdag polgárok szülő helyüket szép művekkel ékesítették, vagy e célra adományokat tettek. Csak Nerva és Traianus óta volt meg a városoknak az a joguk, hogy örökségeket és hitbizományokat fogadhassanak el s teljesen korlátlanul csak Hadrianusnak egy tanácshatározata adta meg nekik ezt a fontos jogot.

Ebből a nyilvános bevételeknek új forrása fakadt, mivel becsületbeli dologgá lett hazafias célokra végrendeletileg hagyományozni. Feliratok és más tanúskodások már a Hadrianus előtti időből számtalan bizonyítékot szolgáltatnak úgy egyeseknek a gazdagságára, mint a hazaszeretetnek reánk nézve már alig felfogható mértékére vonatkozólag, a mely a birodalom minden provinciájában közös volt. Egy, Traianus idejében consul Tarquinii városának több mint 3 millió sestertiust hagyott nyilvános építkezésre, s a fia még felemelte ezt az összeget. Egy másik polgár szülő városának, Laodiceának, ugyanerre a célra 2000 talentumot hagyományozott.
Nápolyban a két Stertinius testvér egész vagyonát a város emelésére fordította, s Massiliában a várost övező falakat Krinos nevű orvos a saját költségén építtette fel. Egy papnő a numidiai Calamában 400,000 sestertiust adott egy színház építésére és Numidia Quadratilia Casinumban amphitheatrumot és templomot építtetett. Palmyra csoda-városának nagyszerű oszlopcsarnokait magán emberek emelték, s görög sophisták Smyrnában, Pergamumban, Kotyaeumban, Antiochiában, Ephesusban és más városokban portikusokat, fürdőket és színházakat építettek. Egyetlen egy sophista, Herodes Atticus, még Hadrianusnal is versenyre kelhetett, a midőn Athént és néhány más várost pompás épületekkel diszíttetett.

Ott, a hol nagyobb szabású vállalatokról volt szó, az illető provinciáknak kellett a költséget előteremteni. Traianus alatt az Alcantarába vezető nagy tagusi híd költségeit Lusitania 11 városának kellett viselnie. Olykor panaszkodtak is a provinciák a terhes adó-pótlékok felett a középítkezésekre, a melyekre nem lehetett vállalkozni császári engedély nélkül. Hadrianus Herodes Atticust Ázsia városainak correctorává tette, megenged-vén neki, hogy Troasban 3 millió denarius erejéig vízvezetéket építtessen.
A vakmerő sophista azonban 7 milliót építtetett be, mire a tartomány panaszt emelt, hogy egész adóképességét felemésztik. De a császár bőkezűsége ezen esetekben mindig kész volt a segítségre, így egy felirat például azt igazolja, hogy Hadrianus a Beneventumból Aeclanumba vezető országút építése költségeit nagyobb részt a magáéból fedezte. Dyrrhachiumot vízvezetékkel ajándékozta meg, a melyet később Alexander Severus kijavíttatott. A Smyrnában emelendő gymnasium költségeinek fedezésére oly nagy összeget tett le, hogy ezt a művet mások adakozásából gyűlt összeggel létre is hozhatták. Társaságok alakultak, a melyek pénzösszegeket raktak össze s a monumentális építkezéshez a vállalkozók részére verseny nyittatott.

Az építészeti emlékművek emelésére a vetélkedéshez mérhetetlen ösztönzéseket adott Hadrianus a birodalom minden provinciáinak. Ha birtokunkban volna teljes lajstroma azoknak az épületeknek, a melyek az ő bőkezűségének köszönhették keletkezésüket, ezeknek a nagy száma mesésnek tűnnék fel előttünk, mert minden világrészben, a hol csak megfordult, utazása emlékére templomokat, gymnasiumokat, vízvezetékeket országutakat hagyott hátra. Rendesen építészeket és mérnököket vitt magával s az építő iparosoknak egész légióját, a mely katonailag volt beosztva.
Mindenekelőtt a városokra irányozta figyelmét, a melyeket részben vagy egészen újonnan építtetett. Többen utána Aeliának, Aeliopolisnak, Hadrianusának és Hadrianusapolisnak nevezték magukat s Thraciában, Bithyniában, Lyciában, Macedóniában, Illyriában, Cyrenaikában, Aegyptusban, Pontusban, Syriában, Paphlagoniában és Kariában fordultak elő. Spartianus mondja, hogy mivel műveinél kerülte a címzéseket, sok várost egyszerűen Hadrianusopolisnak nevezett; így Karthágót és Athén egy részét. Ezeknek az elnevezéseit elmosta az idő, de Jeruzsálemnek „Aelia” elnevezése évszázadokig fennmaradt.
Nem ritkán csodálatos indító okok bírták rá Hadrianust arra, hogy új városokat emeltessen. Mysiában p. o. Hadrianusotheraet azért alapítja, hogy ott, a hol egy vadkant elejtett, vadászati szenvedélyének emléket emeljen. Ebből a városból fennmaradt egy Antinous-érem, a mely a város címere gyanánt vadkan fejet visel.

Antinous tiszteletére a Heptanomisban, Besa isten kis városának a helyén, a Nilus keleti oldalán Antinoopolist vagy Antinoét építteti. Ptolemaeus úgy említi ezt, mint egy külön Antinous után (Antinoitis) nevezett kerület (nomus) fővárosát, a mellyé bizonyára Hadrianus tette. Vele szemben Hermupolis feküdt. Antinoe, mint alapjában görög város, nem aegyptusi, hanem görög stílusban építtetett fel. Formájára nézve rendes téglány alakú volt, a melyet egy fő út metszett keresztül. Az északi végén levő romokban Antinous mausoleumát akarják felismerni; a déli végén még egy remek templom romja áll, tágas, corinthusi porticus-szal. Az utak hosszában oszlopcsarnokok húzódtak végig, a melyek közül három a várost széliében metszette át.
A Nilus kikötőjénél diadal-ív emelkedett három, corinthusi oszlopokon nyugvó kapuval, a melyek mellett oldalt lovas szobrok állottak. Antinoéban általában az oszlopok meg-lepően nagy mennyiségben nyerhettek alkalmazást, mert még ott is, a hol a fő utak keresztezték egymást, emlék-oszlopok emelkedtek, a melyek közül egyet később Alexander Severusnak és anyjának szenteltek, a mint ezt a talapzaton látható felirat mutatja. A városon kívül, a melynek nyílt, vidám jellege lehetett, fürdők, egy circus és egy gymnasium romjai hevernek.

Hadrianus Antinoét azzal is kitüntette, hogy görög községi szervezettel ajándékozta meg. Aegyptus görög városai között ez az egyetlen, a melyben senatusra akadunk. Hogy ennek a jövőjét közlekedés és a kereskedelem által is biztosítsa, országutat építtetett Berenikébe, kutakkal, őrtornyokkal és állomáshelyekkel. Mivel Plinius a Koptostól Berenikébe vezető utat leírta, a Hadrianus-féle új út valószínűleg a legközelebbi kikötőbe, talán Myos Hormosba s innen tovább a Verestenger mentén vezetett Berenikébe.
Hadrianus még az emlékekben oly gazdag Alexandria szépítésére is sokat áldozott. Ide való érmek egy templomot ábrázolnak Serapis és a császár alakjaival s ezzel a névvel: „Adrianon". Tehát Alexandriában is volt egy Hadrianuseion, a mely később gymnasiummá, azután pedig keresztyén templommá alakíttatott át.

Hadrianus császári cartouche-aira is bukkantak Denderah, Esneh és Medinet Habu templom-romjain, a miből azt lehet következtetni, hogy ott még a hagyományos aegyptusi stílusban is épített, mint előtte a Ptolemaeusok. A Djebel Dokham melletti nevezetes porphyr-bányák közelében is találtak egy megerősített város romjaira s egy félben maradt templom falain Hadrianus korabeli görög feliratokra.
Mivel a császárnak épületek emelésére rendszerint utazása szolgáltatta az alkalmat, csak ezt kell követnünk, ha emlékműveit fel akarjuk kutatni. Ha Rómát kivesszük, akkor úgy látszik, hogy a birodalom nyugati része javára Hadrianus kevesebbet tett, mint a keletire. Ennek oka talán abban rejlik, hogy a kelet pompás és világhírű városai jobban ösztönözték arra, hogy bennük uralkodásáról emlékművekkel hagyjon nyomokat.

Ázsiában nagy számú templomot is építtetett és ezek közül soknak a rendeltetését nem is határozta meg. E miatt ezeket még a későbbi időkben is egyszerűen Hadrianus-templomoknak nevezték. Ezekkel a bizonyos istennek nem ajánlott templomokkal a hiú császárnak az lehetett a titkos célja, hogy az ő saját kultuszának az épületei legyenek.
Ezek közé tartozott a cyzikusi templom is, a mely oly remek volt, hogy az óvilág hét csodája közé sorozták. Csak Marcus Aurelius avatta fel a 167. évben, a ki elődjének, Hadrianusnak ajánlotta s talán ő is fejezte be. Monolith oszlopai négy rőf átmérőjűek és 50 rőf magasak voltak s a magaslatról az egész Propontist bevilágították, épen mint a pharosi torony. Aristides felavató beszédében nem győzte dicsérni a templomot s a legszebbnek mondotta, a miben csak emberi szem valaha gyönyörködhetett. Romjai még megvannak.

Színházakkal, fürdőkkel, gymnasiumokkal és vízvezetékekkel Ázsiának és Görögországnak igen sok városát gazdagította Hadrianus. Jeruzsálemet újra alapította; Stratonikeát, Nikaeát és Nikomediát helyre állította, Smyrna városának egy napon egy milliót adott. Abból épített ez a város gabonacsarnokot és gymnasiumokat, a mely szépségre nézve Ázsia valamennyi hasonló épületét meghaladta végre épített a császárnak templomot a hegyfokon. Ephesusban Róma geniusának, a ki az övé is volt, templomot emelt; Alexandria Troasban vízvezetéket s Trapezusban kikötőt épített.


Forrás: Gregorovius Ferdinánd Hadrianus császár (Görög-Római világ Hadrianus korabeli rajza)