logo

XXIII Januarius AD

Zavar és tanácstalanság Antiochiában

Pál és Barnabás megkönnyebbült szívvel indult vissza Antióchiába. A rájuk bízott nem csekély összeget sikerült eljuttatniuk a címzetteknek, nem kellett már félniük attól, hogy útonállók támadják meg őket, vígan kiforgathatták nekik a zsebeiket. De a másik, még fontosabb ügyben is hatalmas tehertől szabadultak meg: Isten akarataként nyert elfogadást mindaz, amit eddig tettek. Nem volt szükség semmi változtatásra, úgy hirdethették az Evangéliumot a pogányoknak, mint eddig.

Az antióchiai egyházban nagy örömmel fogadták a jó hírt, hogy hivatalos jóváhagyást kapott az általuk helyesnek tartott missziói gyakorlat. Csak ekkor tudták az antióchiaiak megfelelően méltányolni Pál beszámolóját a nagy európai útról. Az átélt megpróbáltatásokról talán kevesebb szót ejtett, egyébként azonban minden részletre kitért. Hallgatósága pontos leírást kapott arról, hogy merre járt, mely városokban prédikált, hogyan próbálta meg közelebb juttatni az Evangéliumot az emberekhez, hányán tértek meg és milyen új közösségek jöttek létre. Öt évig volt távol, nem kétséges, hogy a beszámoló több napig eltartott.

Pál nem saját magát állította beszámolója középpont-jába, hanem azt tartotta szem előtt, hogy „aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék” (lKor 1,31; 2Kor 10,17). Nem hagyott kétséget afelől, hogy magát csupán olyan eszköznek tekinti, amelyen keresztül Isten ereje munkálkodik a világban (lKor 3,5-9). Isten dicsőítése mellett Pál arra is figyelmeztetni kívánta az antióchiaiakat, hogy amennyiben nem vállalják közülük mások is a misszió feladatát, sokakat megfosztanak attól a lehetőségtől, hogy elérje őket az isteni kegyelem. Könnyen magunk elé képzelhetjük Pált, amint a Filippiben végzett dinamikus evangelizálásának buzdító példájával próbál hatni az antióchiaiakra. Eltarthatott egy ideig, amíg hallgatói fel tudták dolgozni magukban a hosszúra nyúlt beszámoló tanulságait.



Forrás: Jerome Murphy-OConnor Pál története