logo

XXIII Januarius AD

Kéfás Antiochiában

Pál nem ír arról, hogy Kéfás miért ment Antióchiába (Gál 2,11). Feltételezésem szerint pusztán kíváncsiságból. Pál olyan szemléletes képet rajzolhatott az antióchiai és talán a korintusi közösségről is a jeruzsálemi egyház vezetőinek, hogy felkeltette Péter érdeklődését: milyen lehet egy olyan egyház, ahol a zsidó és a pogány keresztények békés egyetértésben élnek. O ugyanis még soha nem fordult meg ilyen vegyes összetételű közösségben.

Jakab, mint említettem, nem ellenezte a pogányok között folytatott missziót. A kérdés csak az volt, hogy milyen formában fogadja be őket a keresztény közösség. Pál számára elég volt, ha megváltják hitüket és megkeresztelkednek, Jakab a körülmetélkedést is fontosnak tartotta. Ahhoz, hogy hogyan kell megszervezni egy stabil közösséget, Jakab értett jobban. A vezetése alatt álló jeruzsálemi közösség csak névleg volt vegyes. A pogány tagok valójában zsidókká lettek. Ha alávetették magukat a körülmetélés fájdalmas operációjának, bizonyára eleget tettek a törvény minden más előírásának is. Ez a mindennapok gyakorlatában megnyilvánuló eszmei egység biztosította a közösség stabilitását.
Az olyan valóban vegyes összetételű egyház, amelyben a pogányok pogányok és a zsidók zsidók maradtak, szükségszerűen instabil volt. Mint láttuk, Antióchiában a közösség puszta léte törékeny kompromisszumokon múlott, és ezek újabb és újabb egyezkedéseket tettek szükségessé. A kölcsönös jóakarat tartotta fenn a közösség vérkeringését, ha ez megsérült, éltető táplálék nélkül maradhatott a szív.

Kéfás megjelenése Antióchiában bizonytalansági tényező volt ebben a kényes kérdésben, nem lehetett tudni, hogy jó vagy rossz hatással lesz-e a közösségre. Ha a megfigyelő álláspontjára helyezkedve tartózkodóan viselkedik, ezt az antióchiaik az ellenséges kritika jelének tekinthették volna, és ennek megfelelően reagálnak. Péter azonban hamar eloszlatta az ilyen aggályokat, tökéletesen beleilleszkedett az antióchiai egyház életébe, zsidó létére vállalta az asztalközösséget minden taggal, és együtt étkezett a pogányokkal. Figyelembe véve Péter családi hátterét és lelkialkatát, nagy áldozat volt tőle ez a bizalmi gesztus. Látta, hogy az antióchiai hívek milyen példamutatóan gyakorolják a szeretet cselekedeteit, és ez adott erőt neki a kockázat vállalására.


Forrás: Jerome Murphy-OConnor Pál története