logo

XXIII Januarius AD

Gyűjtés a jeruzsálemi szegényeknek

A Jeruzsálemben uralkodó szegénység az egész zsidó világban ismert volt. A lakosságnak mintegy kétharmada szorult a szervezett vagy spontán jótékonyság adományaira (ApCsel 4,34—37).s A sanyarú évekre időnként még sanyarúbbak következtek, bőséges esztendő azonban soha nem volt.
A városba látogató idegenek felszólítást kaptak a lehetőségeikhez mért maximális adakozásra. Mind Pálnak, mind Barnabásnak voltak tapasztalatai a jeruzsálemi állapotokat illetően, így bizonyára támogatták az antióchiai egyház gyűjtési akcióját az itteni egyház javára. A gyűjtés eredményét azután ők vitték magukkal, amikor Jeruzsálembe mentek, hogy tárgyaljanak a körülmetélés ügyében (ApCsel 11,29-30).

A zsinat végén Jakab, Kéfás és János további támogatást kért Pálon és Barnabáson keresztül az antióchiai egyháztól (Gál 2,10a). A jeruzsálemi vezetőségnek ugyanis látnia kellett, hogy a városban élő keresztény közösség zsidónak vallja ugyan magát, de kezd fokozatosan elkülönülni a többségtől. így számolni kellett azzal, hogy a keresztények egyre kevésbé részesülnek a szervezett zsidó jótékonyság adományaiból. Feltétlenül szükség volt tehát arra, hogy a keresztény diaszpóra a zsidó diaszpórához hasonlóan támogassa jeruzsálemi hittestvéreit.
Pál és Barnabás egy pillanatig sem habozott, és az antióchíai egyház nevében ígéretet tett a további támogatásra. Nem volt szükség arra, hogy ezt megbeszéljék az érdekeltekkel, hiszen a felebaráti szeretet gyakorlása minden kereszténynek kötelessége. Pálnak személyes oka is volt arra, hogy szorgalmazza a jeruzsálemi egyház javára való adakozást. Az ügy iránti lelkesedését bizonyára fokozta azoknak a nélkülözéseknek az emléke, amelyekben mint szegény farizeusnak, neki is része volt Jeruzsálemben.
Milyen jól jött volna akkoriban egy nagylelkű adakozó! Szándékában állt továbbá a saját alapítású egyházakat is mozgósítani a jeruzsálemiek támogatására. Mint tudjuk, nem akart Antióchiában maradni, úgy tervezte, hogy mihelyt elolvad a hó, elindul nyugat felé, Efezusba. Nem volt semmi ok arra, hogy Antióchia leányegyházai kimaradjanak ebből a nemes akcióból. Nagyon is helyénvaló volt viszonozni Jeruzsálemnek azt a gesztusát, hogy elismerte a többi keresztény közösség szabadságát.


Forrás: Jerome Murphy-OConnor Pál története