logo

XXIII Januarius AD

Búcsú Antióchiától

Hiába tiltakozott Pál ez talán még inkább rontott a helyzeten -, csatát vesztett Antióchiában, nem tudta megőrizni az itteni egyház egységét. A zsidók a továbbiakban nem voltak hajlandók együtt étkezni a pogányokkal. Hogyan reagáltak erre az utóbbiak? Valószínűleg különböző módon. Némelyek fenntartás nélkül zsidókká lettek, és alávetették magukat a körülmetélkedésnek. Mások elutasították a körülmetélkedést, de elfogadtak bizonyos alapvető étkezési törvényeket (a sertéshús és az áldozati hús tilalmát), hogy ne sértsék meg zsidó testvéreiket, és így nyitva hagyják a további párbeszéd lehetőségét. Ismét mások elutasítással válaszoltak a zsidók elutasítására, és a továbbiakban nem sokat törődtek ezek érzékenységével.

Maradt annyi összetartó erő az antióchiai keresztények között, hogy együtt járulhassanak az eucharisztiához? Az optimisták, akik a reménytelen helyzet ellenére megpróbálták egyben tartani a közösséget, bizonyára igennel válaszoltak a kérdésre. Pál válasza csak a határozott nem lehetett. Az ő felfogása szerint az antióchiai egyház nem fogadta meg az intést: „szeressétek egymást, mert ez a tökéletesség köteléke” (Kol 3,14), ezért nem lehetett szó az eucharisztia közös ünnepléséről.
A szertartás vezetője csak akkor mondhatja ki az igét: „ez az én testem” (lKor 11,24), ha a közösség minden tagja szeretetben összeforrva valóban Krisztus testének része. A Pál által felállított idealista követelmények mércéjével mérve a történtek méltatlanná tették az antióchiai egyházat arra, hogy keresztény közösségnek lehessen nevezni.

Pál nem kívánt tovább az antióchiai egyházhoz tartozni, és a lelkiismerete azt sem engedte meg neki, hogy ennek a közösségnek a képviselőjeként lépjen fel. Megtérését követően ez volt élete legdöntőbb pillanata. Amit Antióchiában megélt, katalizátorként hatott rá, és arra késztette, hogy két alapvető szempontból átgondolja eddigi álláspontját: a saját missziói tevékenységét és a törvénynek a keresztény közösségek életében játszott szerepét illetően. Olyan döntésekre jutott, amelyek az egész további hittérítői pályáját meghatározták.


Forrás: Jerome Murphy-OConnor Pál története