logo

XXIII Januarius AD

Antiochia és Jeruzsálem.

Pál Korintusból nem ment egyenesen Antióchiába. A Macedóniában és Achájában tapasztaltak több fontos dologra megtanították. Az első tanulság, amit Tesszalonikával kapcsolatban levont, az volt, hogy az újonnan megalapított keresztény közösségek továbbra is gondozásra szorulnak, és kapcsolatban kell maradnia velük, mert csak így tudják megoldani a felmerült problémákat.
Egy másik fontos tanulság az lehetett, hogy nagy előnyt jelent egy idegen városban, ha van előre kialakított támaszpontja. Filippiben szerencséje volt, mert találkozott Lídiával, aki az egész ott töltött idő alatt szállást adott neki és támogatta. Tesszalonikában már nem volt ilyen szerencséje, és keményen meg kellett küzdenie a betevő falatért. Korintusban ismét kedvezett neki a véletlen, és összehozta Priszkával és Aquilával, akik otthont és munkát biztosítottak neki.
Amikor Pál felkerekedett Korintusból, úgy döntött, hogy Antióchiából visszatérve Efezusba megy, és ott telepszik le. Az általa alapított egyházak gondozása szempontjából nem találhatott volna jobb helyet. Légvonalban Efezus egyenlő távolságra volt Galáciától és Tesszalonikától (460 kilométer). Hasonló távolságra volt tőle Korintus (400 kilométer) és Filippi (430 kilométer) is. A városból kitűnő szárazföldi és tengeri utak vezettek több irányba. Efezust egyébként már évekkel ezelőtt a hittérítés központjának szemelte ki az Antié chiában kialakított missziói stratégia.

Miután Pál így döntött, logikus volt a következő lépés. Amikor útra kelt Korintusból Antióchiába, magával vitte Priszkát és Aquilát is, de csak Efezusig. Itt megvált tőlük (ApCsel 18,18-19), és azt feladatot bízta rájuk, hogy építsenek ki számára használható bázist a városban, mire visszajön és csatlakozik hozzájuk. Zseniális terv volt ez Pál szempontjából, de túl sokat kívánt Priszkától és Aquilától. Fel kellett adniuk azt az egzisztenciát, amit szorgalmas munkával teremtettek meg maguknak Korintusban, és szakítaniuk kellett egész eddigi életükkel. Egy idegen városban kellett új életet kezdeniük, új vevőkört kialakítaniuk, hogy meg tudjanak élni.
De hát annak idején Korintusban is elölről kellett kezdeniük mindent, és a házaspár tudta, hogy most is sikerülni fog. Ez alkalommal nem csak az anyagi túlélés volt a tét. Pál elismerő szavai, amelyek szerint „ők életüket kockáztatták értem” (Róm 16,4) arról tanúskodnak, hogy Priszka és Aquila elválaszthatatlanul a pali misszióhoz kötötte sorsát. Egy szorosan összetartozó csapat tagjai voltak immár, akik csak az Evangélium terjesztését tartották fontosnak. Nem törődtek azzal, hogy ez anyagi veszteséggel és személyes áldozatokkal jár.

Hogy megtalálja őket, majd ha visszajön, Pálnak Efezusban kellett maradnia, amíg a házaspár valamilyen lakhatási lehetőséget talált magának. Amikor egy év múlva megérkezett, virágzó keresztény közösség fogadta a városban. Addig azonban még sok minden történt.


Forrás: Jerome Murphy-OConnor Pál története