logo

IX December AD

És ami azután következett...

Sulla halálának hírére a politikusok egy része megkönnyebbülten fellélegzett. Amíg a volt dictator teljes visszavonultságban, a birtokán élt, soha nem tudhatták, nem bírálja-e cselekedeteiket, vagy éppen nem gondolja-e meg magát, s egy szép napon Rómában terem, hogy ismét magához ragadja a hatalmat. Most azonban Sulla nyílt vagy még inkább titkos ellenzéke, Lepidus vezetésével támadásba lendült; a consul élesen kritizálta Sulla uralmát, és híveit, sok római követelésének hangot adva, sürgette, hogy állítsák vissza a néptribunusok régi jogait, állítsák vissza a gabonajuttatásokat, térjenek vissza a száműzöttek, és szüntessék meg a proscribáltak gyermekeit sújtó joghátrányokat. Egyelőre azonban a sullai politikát biztosítani igyekvő senatus erősebbnek bizonyult.
Sok, más megoldatlanul maradt kérdés is nyugtalanította a birodalom sorsáért aggódó rómaiakat. Sertorius erős ellenállást fejtett ki Hispaniában, Metellus Pius minden igyekezete meghiúsult a hispaniai népek harciasságán. Mithridatés okos számítással ismét fegyverkezett; mint korábban, most is pontosan felmérte az erőviszonyokat, s úgy látta, hogy a hispaniai hadjárat, a belpolitikai bonyodalmak meggyengítik Rómát, ha nyugaton sikerül szövetségesre lelni Sertoriusban, Rómát harapófogóba veszi!

Magában Italiában hamarosan felütötte a fejét a nyugtalanság. A nemrég kisajátított kisbirtokosok elérkezettnek látták az időt, hogy visszaszerezzék elvett földjeiket; első ízben az etruriai Faesulaeben sikerült elűzni az oda letelepített sullai veteranusokat. A belső ellentmondásokat a Sullához átállott egykori popularisok ki akarták használni, nyílt harcra készültek, a senatus azonban ura volt a helyzetnek, és, ha fegyveres harc árán is, legyőzte őket. Tehát ismét római polgárvér folyt...

A Forumon mind nagyobb súllyal léptek fel azok a férfiak, akik Sulla korában még a fiatal nemzedékhez tartoztak. A legidősebb közülük a dúsgazdag M. Licinius Crassus volt, akit mérhetetlen becsvágy, a hatalom áhítása sarkallt. Cn. Pompeius Magnus már megszerzett nagy kitüntetései után nem volt hajlandó többé a második sorba állni, úgy érezte, a vezető szerep méltán őt illeti. Mind nagyobb sikereket ért el a bíróságok előtt, a szónoki emelvényen M. Tullius Cicero. Úgy érezte, hogy homo novus létére is eljuthat a legmagasabb polcra. Korát meghazudtoló önmérséklettel vett részt a politikai küzdelemben C. Iulius Caesar, hogy majdan ő legyen Róma első embere, dictatora.

És Sulla családja? Faustus Sullát apja tettei miatt több támadás érte, többen követelték, hogy azokat a jószágokat, amelyeket a dictator a családja, illetve a maga számára szerzett, vegyék el, de ez a praecedens sokak érdekét veszélyeztette volna, s ezért elvetették. Tudjuk, hogy huszonöt éves korában Pompeius parancsnoksága alatt vitézül harcolt a Közel-Keleten, később quaestor lett, de az ekkor kitört polgárháború véget vetett további pályafutásának.
Az optimaták oldalára állott, i. e. 46-ban Africában esett el. Iker nővére, Fausta, kétszer ment férjhez, főként kicsapongásának híre maradt reánk. Sulla előbbi házasságából született leányának, Corneliának, mint említettük, férjét egy utcai zavargás alkalmával meggyilkolták. Az ő fiuk, Q. Pompeius, szintén részt vett a politikai életben, s így szembekerült rokonával, Fausta férjével, T. Annius Milóval.

Sulla unokaöccse, P. Cornelius Sulla, veteranusokat telepített le Pompeiiben. Nagy vagyonra tett szert, és belevetette magát az igen költséges politikai életbe. Nagy vesztegetések árán consullá választatta magát, de éppen visszaélései miatt megfosztották tisztségétől. Valószínűleg ezért csatlakozott a Catilina-féle összeesküvéshez, később az ellene emelt vád alól sikerült magát felmentetnie. A polgárháborúban Caesar mellé állott, sőt a döntő ütközetben, Pharsalosnál a sereg jobbszárnyát vezényelte, ami Caesar bizalmát és elismerését jelentette. (Erre a zaklatott korra jellemző, hogy a szemben álló hadseregben, Pompeius Magnus oldalán unokafivére, Faustus Sulla harcolt.) P. Sulla nem sokkal később, i. e. 45-ben meghalt.

Míg Mariusnak közvetlen leszármazottai nem maradtak, a dictatornak még több sarja szerepelt a római történelemben. Büszkén viselték a hírneves ősük szerencséjére utaló Felix melléknevet, s inkább előkelő származásuknak, semmint képességeiknek köszönhették, hogy magas tisztségeket viselhettek. Egyikük, L. Cornelius Sulla i. e. 5-ben Augustusszal együtt volt consul; valószínűleg a dictator dédunokája volt az a Faustus Cornelius Sulla, aki i. sz. 3r-ben, Tiberius uralkodása alatt consulságot viselt, az ő fivére, Lucius Cornelius Sulla Felix pedig két év múlva nyerte el ezt a magas tisztséget. Ennek a Faustusnak a fia, Faustus Cornelius Sulla Felix féltestvére volt a hírhedt Messalinának, Claudius császár feleségének.
A császár hozzáadta előbbi házasságából született leányát, Antoniát, így bekerült az uralkodóházba. I. e. 52-ben Claudius reá ruháztatta a consuli tisztséget. Bár Faustus Sullát enervált, minden energia nélkül való embernek jellemzik, Nero - főként származása miatt - mégis féltékeny volt reá. Az örökösen összeesküvések miatt rettegő császár végül is kivégeztette.

Úgy látszik, itt végződött a Cornelius Sullák története. A családnak vagy magva szakadt, vagy teljesen jelentéktelenné válva, eltűnt a történelem színpadáról. De Sulla dictaturájának az emléke nem múlt el; bár tevékenysége Róma ezeresztendős históriájában csupán rövid ideig tartó közjáték volt, mégis emlékezetes maradt. Minden erőszakossága ellenére, a köztársaság nagy kérdéseit mégsem ő oldotta meg. Ennek feladatát mások végezték el.


Forrás: Ürögdi György - Kard és Törvény (Sulla és kora) Gondolat - Budapest 1974