logo

XXVII Januarius AD

Atticus (bevezetés)

Cicero minden barátai közt egyik sem állott vele hosszabb és szabályosabb összeköttetésben, mint Atticus. Viszonyuk félbeszakítás és megzavarás nélkül halálukig tartott. A legrövidebb időre terjedő távoliét alatt is írtak egymásnak, s ha lehetséges volt, többször is napjában. Leveleik, melyek majd rövidek voltak, csak hogy egy-egy futó megemlékezést említsenek föl, majd hosszúak és tüzetesek, midőn az események komolyabb alakúlást öltöttek, majd tréfás, majd komoly hangúak, a körülményekhez képest, a mikor és a mint sebtében írattak, — e levelek a két barátnak egész életét magukban foglalók. Találólag jellemezte ezeket Cicero, midőn mondja: „Ezek által beszélgetünk mi egymással.“

Sajnos, hogy mi közőliik csak az egyiket halljuk, s a társalgás magánbeszélgetéssé vált. Atticus, midőn barátjának leveleit közzé tette, óvakodott a magáéit is hozzájok mellékelni. Kétségkívül nem akarta, hogy nagyon leplezetlenül tárja föl saját gondolatait, s eszélyessége nem tanácsolta, hogy titkos véleményeit és belső életvilágát megismertesse a közönséggel. I)e bármennyire akart is elrejtőzni, azon nagy számú levelek, melyeket Cicero hozzá intézett, elegendő anyagot szolgáltatnak az ő megismeréséhez, s könnyű azokból teljes fogalmat alkotnunk azon egyén felől, kihez intézve voltak.

Ö bizonyára egyike a legérdekesebb személyeknek e nagy jelentőségű időszakban, s megérdemli azt a fáradságot, hogy egyéniségét gondosan tanulmányozzuk.



Boissier Gaston

Fordította: Dr. Csiky Kálmán

Cicero és barátai. Tanulmány a Caesar korabeli társadalom fölött