Marcellus hadvezér alatt részt vett Szirakúza ostromában, 207-ben pedig a döntő jelentőségű Sena melletti csatában. 204-ben mint quaestor követte Scipiót Szicíliába és Afrikába, 199-ben aedilis plebis, 198-ban mint praetor igazgatta Szardíniát. 195-ben mint homo novus pártfogójával, Valerius Flaccus-szal consul. E minőségében ellenezte a lex Ogulnia visszavonását, amely törvény az arisztokratacsaládok hölgytagjainak költekezését korlátozta, hadvezér nagy hírnevet szerzett Hispaniában. Az Antiochos elleni háborúban, mint Acilius Glabrio consul legatusa döntő szerepet játszott a Thermopylae melletti győzelemben, s fontos diplomáciai küldetéseket teljesített Athénban és más görög városokban.
190-től nagy jelentőségű perekben szerepelt vádlóként, gyakran olyan nagy érdemeket szerzett arisztokraták ellen, mint a Scipiók. 184-ben Valerius Flaccus-szal együtt megkapta a censorságot. A nagy hódítások nagy gazdagságok Rómába áramlását tették lehetővé, ami a költekezés és a fényűzés terjedéséhez vezetett. Cato minden erejével azon volt, hogy a magánemberek fényűzésének gátat vessen, csak az államot kívánta gazdagnak látni. Számtalan perben szerepelt vádlóként, de negyvennégyszer őt is bevádolták, ám mindig győztesként került ki az ügyből.
Sikerét kiváló szónoki képességeinek köszönhette és makulátlan hírnevének. 181-ben tiltakozott a lex Orchia visszavonása ellen, amely a költekezést gátolta. 169-ben viszont támogatta a lex Voconiát, amely a nők örökösödési jogát korlátozta. 167-ben ellenezte a rhodosiak elleni háborút. 155-ben beszédet mondott azon három filozófus ellen, akiket Athén küldött Rómába követként, s elérte, hogy el kellett hagyniuk Rómát. 153-ban Karthágóba látogatott, s meglepődve tapasztalta, mennyire megerősödött ez az ellenséges város, ezért a szenátustól azt követelte, hogy Róma biztonsága érdekében el kell pusztítani.
A családi életben igazi rómainak mutatkozott: ideális férj és jó családapa volt. Első felesége Aemilius Paulusnak a leánya, az ifjabb Scipio nővére volt. Tőle született fiát, Cato Licinianust maga nevelte, aki praetor designatusként halt meg 152-ben. Feleségét már korábban elveszítette. Nyolcvanéves korában újra megnősült, egyik kliensének, Saloniusnak leányát vette feleségül. E második házasságából is született egy fia, Cato Salonia-nus. Ennek unokája volt Caesar nagy ellenfele, Cato Uticensis. Családjának puritán republikánus tradíciói tovább éltek, s hovatovább a Cato név a római erény és egyszerűség szimbólumává vált.