logo

VIII Sextilis AD

Marcellus pályája V.

Marcellus élete nem folyhatott mindvégig a békés munkálkodásban. Pius, Marcus és Commodus seregeket, népeket országokat bízott gondjaira. Ennek következtében sok évet töltött Marcellus a tartományok és hadtestek élén keleten és nyugaton, Pannóniában és Britanniában, hol a jogtudománnyal csak akkor foglalkozhatott, midőn azt a politikai és katonai teendők megengedték.
A császári tartományok helytartói a fejedelem proconsuli hatalmától függtek, ezért propraetori rang illette őket. Ily kormányzó alá. tartozott Alsó-Pannonia is Marcus Aurelius rendelkezése előtt. Pannonia Rómának európai tartományai közt a legterjedelmesebb volt. A birodalmi kapcsolatba jutásának történetét mesterileg írja le Salamon. Augustus azt hitte, hogy végleg meghódító Pannóniát; és büszkén említi eme nagy tartomány megszerzését, de bizony utódai alatt is gyakran találtak itt a római fegyverek foglalkozást s a betörő vad népek visszaverése gyakran tette szükségessé a részletes mozgósítást.

Marcellus a rábízott tartományban államférfi bölcsességgel vezette mindamaz ügyeket, a melyeket Rómában a város-kormányzó, a testőrkapitány, a consul és a lobbi főtisztviselő, jelesül a praetor intézett. A helytartót bírói hatalom is illette és pedig oly fokú, hogy ítéletei fellebbezhetetlenek valónak. Névleg ugyan még mindig a consuloké a birodalomban az első hely, az ő nevükről nevezik az éveket, de tényleg a fejedelem mellett nem voltak önállóak és nem gyakoroltak olyan jelentékeny hatalmat, mint a tartományi főnök. Ezért a consulságot viselt férfiak is szívesen elfogadták a propraetorságot.
A kormányzót a fejedelem küldte) saját tartományaiba, ellátva őt a polgári és katonai teljhatalom legnagyobb mértékével. Marcellus, méltóságának és Róma felségjogának jelvényeivel lépett Pannonia élére, előtte vitték a fejedelem képét, ennek mindenütt jelenvalóságát példázva, hat lictor várta intéseit, ellátva a pallosjognak végrehajtó eszközeivel. Marcellust mint pro praetort maga a princeps kérte lel az Alsó-Pannoniai légió fővezérségére, nem kellett tehát mellé külön hadparancsnok; csupán egy hadsegéd foglalt helyet táborkarában.

Örömmel gondolok Marcellus itteni küldetésére és a Dunántúli síkokon kivívott diadalát élénk érdeklődéssel kisérem, mert győzedelme annyit tesz, hogy a vadság felett a jogrend, a kegyetlenség felett a humanitás, a nyersesség felett a polgárosítás, a féktelenség felett a szabadság győzedelmeskedett. Szerencse kísérte fáradozásait, helyre állítván Pannónia békéjét s gyarapítván annak jóllétét.

Nézetem szerint Marcellus egyike azoknak, a kiknek köszönhető az, hogy Pannonia. Antoninus Pius uralkodása alatt a fejlődés ama fokára jutott, hogy fővárosa Aquincum oly nagyarányú középületet állított, minő a Torma Károly által a. múlt őszön fölfedezett nagyméretű színkör, a mit a polgárság bizonyára csak akkor létesített, mikor már a szükséges és hasznos dolgok után a nép szórakoztatására került a sor.
Marcellus itteni működésének kegyeletes emlékjele, az általa emelt s jelenleg a nemzeti múzeumban szemlélhető fogadalmi oltár: a második század közepének Pannoniai szobrászatéról tanúskodik. Ez oltárt a középkorban, becsét nem tudva, befalazták, a XVI. században már ismertették, aztán hollétét elfeledték. Újra megtalálták 1818-ban Pécsett.
A felső lap négy sarkán négy kocka emelkedik, határolva a mélyedést, mely valaha az áldozati állat vérét fogadta be. Az előlapon kilenc sornyi felirat olvasható, melyben arról értesülünk, hogy L. U. Marcellus, a fejedelemnek alsó Pannoniában propraetori helytartója, a Virtus és Honos tiszteletére tett fogadalmát teljesíti. A jobboldal mellékfalának mélyedéséből kidomborodik a szárnyas győzelmi istennő, golyón állva, jobbjában borostyánkoszorút, baljában olajágat tartva.
A golyó a tökéletességet és teljességet jelképezi. Attól érdekesebb a baloldali mellékfal, melynek mélyedéséből főrangúlag öltözött daliás római vitéznek faragott képe tűnik elő, győzedelmesen feltartott lándzsával s biztosságot jelzőleg lebocsátott pajzzsal. Állása méltóságos. Jobblába lépcsőn pihen, ballábával pedig egy föveges, szakállas, meztelen barbárnak a hasára tápod. A földre terített és megalázott barbár hasonlít a Traianus oszlopán láthatókhoz. A hősnek arcvonásai ki nem vehetők, de ez nem nagy veszteség, hiszen nincs alap annak feltevésére, hogy a dombormű Marcellus hű képe lett volna. Szokásos alak, valamint a Victoria is.

A hátulsó lapon szőlőtőke látható, melynek fürtjei alatt nyugodalmasan pihen egy nyúl, Kölesy szerint a dústermésű szőlőtőke és az ennek gerezdéinél pihenő nyúl a győzelem által megszilárdult békére emlékeztet. Még a nyúl se fél, ki-ki bátorságban élvezheti a béke gyümölcseit! Ez embléma azonban, a mit dr. Hampel kollegámtól hallottam, nem római, hanem 11-12. századi faragás, nem pogány, hanem keresztény alkotás, nem Marcellus, hanem Krisztus győzedelmét jelképezi. Látszik, hogy barbár munka, a mely az oltár felső és alsó párkányzatának határoló vonalain szembántólag túlterjeszkedik, de annyiban mégis érdekes, hogy Arpádkori kőfaragó mestereink Ízlésére és ügyességének mértékére enged következtetnünk.
Marcellus az ő oltárát valamelyik égi isten templomában a fal mellé állítja, ezért nem volt ékítve az oltárnak hátulsó lapja. A keresztény építő mester, szerencsénkre, befalazta az oltárnak három pogányvésetű oldalát s az előre fordított negyedik oldalra faragtatta a bibliából ismert szőlőtőkét, a nyulat és az edényt, egyenlőtlen s formátlan két fülével. E fogadalmi oltárt Marcellus a Virtus és Honos tiszteletére készíttető Pécsvidéki fehér mészkőből. Saját jellemének fő vonásait: a bátorságot és. becsületességet ünnepelte Marcellus a Virtus és Honos dicsőítése által, mely két istenség némely fejedelmi pénzeken is együtt fordul elő.

Zimmern szerint Marcellus Alsó-Pannoniát Marcus Aurelius idejében kormányozta, tehát csak ismétli azt, a mit Heineccius és Tydemann mondott. E nézetet magáénak x állj a Hoffmann Pál ezt Írva: »L. U. Marcellus, Antoninus Pius és Marcus Aurelius államtanácsában az utóbbi alatt alsópannoniai parancsnok is, Commodus alatt hadvezér Britanniában, és jellemességéért, valamint derékségéért e fejedelemnek gyűlöletese Hasonló véleményben volt Puchta. Ez az említett igen tekintélyes írók állításától eltérőleg azon nézetben vagyok, hogy Marcellus Alsó-Pannoniai kormányzósága Antoninus Pius uralkodásának végére tehető. Okaim következők:

a) Az oltár feliratán Legatus »Augusti« kifejezés olvasható. Ez egy uralkodóra mutat, nem pedig két társcsászárra. Ha Marcus és Verus alatt lett volna Marcellus kormányzó, akkor az oltárkőre Legatus »Augustorum« lenne vésve, amint ezt például P. Cosinus Felix és Caius Julius Castiuus fogadalmi köveinek feliratain láthatjuk múzeumunkban,

b) Marcus Aurelius, uralkodásának első éveiben, Pannóniát propraetori tartományból proconsullá tette. Ez idő óta Alsó-Pannonia kormányzatára propraetorokat nem küldtek. Marcellust azonban propraetori legátusnak nevezi a felirat; ebből következtethető, hogy a mondott változtatás ideje előtt működött Alsó-Pannoniában Marcellus. Mommsen sem tartja kétségbevonhatónak, hogy Marcus Aurelius Alsó-Pannonia élére nem prupraetorokat, hanem proconsulukat állított. Ha némely feliraton még Marcus Aurelius rendelkezése után is említenek Alsó-Pannoniában propraetori hatalommal felruházott küldötteket, ez arra mutat, hogy a propraetori rangú fejedelmi küldötteknek második osztálya is képződött, szűk és alárendelt hatáskörrel a proconsulok alatt. Az Alsó-Pannoniába Marcus óta küldött legátusok ez utóbbi osztályba sorozandók. Az oltár azt mutatja, hogy Marcellus nem ily alárendelt propraetor, hanem fejedelmi teljhatalmú kormányzó volt.

c) Azt biztosan tudjuk, hogy Pudens és Pollio consulok alatt, vagyis 166-ban Marcellus Rómában működött, mint fejedelmének hű tanácsosa. Ez év után pedig maga Marcus Aurelius vezette a táborozásokat Pannóniában, és maga aratta a babérokat, a mi kizárja ama föltevést, hogy a fogadalmi oltáron jelzett győzedelmet, 166 után, propraetor ünnepelhette volna.

Capitolinus beszéli, hogy Antoninus Pius, helytartóinak vitézsége következtében, ellenségeit, többek közt a germán és dák lázadókat és betörőket több ízben legyőzte. Úgy vélem, hogy Marcellus, pannoniai parancsnoksága alatt dák betörő ellenséget vert vissza és győzött le, és pedig Pins alatt 157 után, de 161 előtt.
A fejedelmi helytartó addig szokta kormányozni a rábízott tartományt, inig küldője máskép nem rendelkezik. Kétségbevonhatatlan történeti följegyzés nem beszél arról, hogy hány évig kormányozta Marcellus Pannóniát. De több mint valószínű, hogy a békét fegyveres kézzel helyreállttá és biztosító, a rendet megszilárdítja, a jólétet fejlesztő. Egy ország boldogítása pedig nem lehet egy rövid évnek műve.
Tydemann nem tartja valószínűtlennek, hogy Marcellus csak akkor vált meg Pannóniától, midőn Commodus elküldte Britanniába. Téved Tydemann. Első ízben nem Commodus, hanem ennek az apja, Marcus Aurelius küldi Marcellust Britanniába. Abban is téved Tydemann, hogy Marcellus Pannóniát mikor kormányozta? Mint kimutattam, Pius és nem Marcus idejére esik Marcellus itteni propraetorsága. Nézetem szerint Marcellus a Pius halála előtt nem vált meg Pannóniától. A megbízónak halála vetett véget a dicsőségteljes megbízatásnak.

Alsó-Pannonia kormányzói közül nehányat felsorol betűrendben Mommsen. P. Aelius P. F. Hadrianus, Kr. u. nem később 112-nél; P. Afranius Flavianus, Kr. u. 113 - 114-ben; M; ircus Aurelius Valentinianus; L. Baebius Caecilianus; Tib. Claudius Claudianus; 194-197-ben; Claudius Pompeianus, 231-ben consul, Alsó-Pannoniai kormányzóságának éve bizonytalan; P. Cosinus Felix, akkor volt itt kormányzó, mikor Rómának egyszerre két-két császár parancsolt, p. o. Marcus és Verus, Marcus és Commodus, Septimius Severus és Caracalla. Flavius Aelianus, hihetőleg Macrinus alatt 218-ban, e kormányzótól két mértföldmutató vau a múzeumban; Ti. llaterius Saturninus; Gaius Julius Castinus, ez is kettős császárság alatt szolgált; C. Julius Geminus Capellianus, nem előbb mint 145 és nem később mint 156. Neptun tiszteletére oltárt emelt, ez oltár a magyar nemzeti múzeumban látható. Qu. Mucius Perennis, előfordul egy 185-ben készült feliraton, mely felirati tábla ugyan igen töredezett s nehezen olvasható, Kenier mégis helyesen fejté meg; Pontius Pontianus; Suetrius Sabinus 217-ben, midőn Caracallát megölték. L. Ulpius Marcellus, a fennebbiek szerint 158-tól 161-ig.

Mommsen azt véli, hogy az alsópannonjai kormányzó Marcellus, vagy az a jogtudós, a ki Pius és Marcus államtanácsosa volt, vagy egy másik, a ki Commodus alatt Britanniában, mint legatus működött. Mommsen eme véleményét Rómer észrevétel nélkül közli, tehát magáévá teszi. Hübner a jogtudós Marcellust, Pius és Marcus államtanácsosát azonosnak tartja a britanniai győzővel; tehát Hübnert Mommsennel kombinálva azonosnak kell tartanunk a pannonjai kormányzót a jogtudós Marcellus-szal.
Kölesy Vince már 1820-ban azok nézetéhez csatlakozott, a kik szerint a jogtudós Marcellus nem más, mint a pannonjai helytartó és brit hadvezér. A fennebbiek szerint bizonyos, hogy a jogtudós L. U. Marcellus volt az a propraetor, a ki élt, működött és emléket hagyott Alsó-Pannoniában, hol később az Árpádok birodalma emelkedett. A Duna Dráva által szegélyezett Pannonia, Marcellus kormányzói gondjainak kedves tárgyát képezte. A nagy pandektista látta, sőt előmozdítja ama kulturát, mely a Dunántúli kerület jólétét megalapitá minden időre. E művelődés nyomait méltányolták őseink, midőn a királyság fővárosát Sz.-István Székesfehérvárra, a tudomány-egyetemet III. Béla Veszprémbe, és Nagy Lajos Pécsre helyezték.


Forrás: Vécsey Tamás: Lucius Ulpius Marcellus