logo

XXVII Januarius AD

Marcellus pályája II.

A jogtudomány nagyjai Rómában társadalmilag magas állást foglaltak el; irányeszméket adtak a törvényhozáshoz és pedig Hadrianus óta a fejedelmi tanácsban; Augustus idejétől kezdve tőlök kérdezték a követendő jogtételeket; közülük derék államférfiak kerültek ki a végrehajtó· hatalom gyakorlatára, a kik, mint például Marcellus, kitűntek a polgári és katonai kormányzat élén, s díszei voltak valamint a békés, úgy a háborús időknek.
Marcellus első táborzása után Romában települt le. Számos döntvénye mutatja, hogy Rómában szolgálta az igazságügyet. Marcellus mint eszes, becsületes, szorgalmas jogtudós, hamar tett hírre szert. Működése a fórumon oly fényes eredménnyel járt, hogy hozzá nemcsak a fővárosból, hanem a vidékről, sőt távoli tartományokból is folyamodtak; például a Gaurusnak továbbá a Sulpiciusnak adott vélemények nem helybeli, hanem vidékről Írásban közlött jogesetekre vonatkoznak. De túlnyomó száma a kérdéseknek, a melyeket Marcellus tárgyal, Rómában merültek fel, hol a városi telki szolgalmak, felszabadítások, hagyományok, hitbizományok és örökségek Marcellusnak érdekesebbnél érdekesebb feleletekre adtak alkalmat.

Marcellus örömmel tapasztalta, hogy minél többre becsülik a polgárt s ennek jogait, annál inkább méltányolják azokat, a kik a jogaiban megtámadott polgárnak pártját fogják, az esküdteket ellenőrzik, s logikus előadásaik által a bírói elhatározásokat irányozzák. Peres és peren kívüli ügyekben helyes tanácsot, felvilágosítást és útbaigazítást adni, az igazságot kideríteni, megvédeni és diadalra juttatni nem csekélyebb érdem, mint a szüléknek és a hazának oltalmazása.
Marcellus polgártársainak nem kisebb előnyére, mint büszkeségére volt. Külön meghívásra fellépett a panaszolkodók mellett a fórumon s a polgárokat jogaiknak kivívásában gyámolítja. Az ítélő tábla előtt fejtegette a megoldandó kérdésnek jogi oldalát, a mi által a bírák helyzetét a bonyolult jogviták eldöntésénél megkönnyítő. Az ősi törvények iránti teljes tisztelet nem gátolta őt azok fogyatkozásainak vagy alkalmazhatlanságának kiderítésében s megfelelőbb tételek ajánlásában, így értékesítő tudományát a gyakorlatban, a jogért folyó nemes küzdelemben.

Úgy vélem, hogy a Julia és Papia törvényekkel foglalkozó dolgozatát pályájának kezdetén írta Marcellus. Szokás volt, hogy a jogtudós valamelyik fontos törvény értelmező fejtegetésével lép az írók sorába. A jogi gondolkodásnak és műtétnek bemutatására szolgáltak az efféle magyarázatok; igazolták azt, hogy nemcsak mennyiségileg, hanem minőségileg is többet tudnak a jogból a juristák, minta legisták, bizonyságául annak, hogy a törvénytudomány nem pusztán a szöveg ismeretében, hanem a törvény életerejének s alkalmazási körének helyes felfogásában áll.
Marcellus művelte a jogot, terjesztő a jónak és méltányosnak gyakorlatát, ügyfeleit az igazságra buzdító, a tévestől megóvta, az álokoskodásokat kerülte. Mesterileg tudta a jogelvet keresni, felismerni, a panaszos ügyre való vonatkozását meghatározni. Jogvédelemben részesít-e nemcsak a polgárt, hanem még a rabszolgát is. Nem a szavak, hanem a tettek embere, a ki a nagy jogelvekkel nem kérkedik, hanem azok megvalósításán munkálkodik.

Marcellus híres jogászoknak kortársa, a kik szellemes írók, a gyakorlatnak kipróbált mesterei, három világrésznek jogtanácsadói. Marcellus ezek közt is feltűnt. Tudománya, köte-lességérzete s megbízhatósága keresetté tették a tisztakezű jogászt. Mint katona, megszokta a szigort, mint jogász, kedvelte a méltányosságot. Innen van működésében annyi imponáló és nemes vonás. A komoly római méltóság megtestesülését látom és tisztelem benne. Tudománya bízvást nevezhető az isteni és emberi igazságok ismeretének. Valóban elmondható róla, hogy a jogügyeknek felszentelt papja.

A jogtanácsadó és törvénymagyarázó tudós, ha tevékenysége a fórumon sikert aratott, el nem kerülhette a fejedelem figyelmét. Látta Pius, hogy a közbecsülésben álló Marcellus elméletileg és gyakorlatilag tudja a polgári és vallási jogszabályokat. A híressé és tekintélyessé vált Marcellust, a ki már nemcsak peres és peren kívüli ügyek előmozdításával, hanem az irodalom gyarapításával is szerzett érdemeket, Antoninus Pius a hivatalos feleletadás jogával ruházta fel s ez által szeretett népének hivatalos tanácsadójává tette a jeles jogtudóst.
Azért merem ezt állítani, mert Tribonianus, a ki uralkodójától azon parancsot kapta, hogy csak azon íróktól kölcsönözzön töredékeket, a kik a feleletadás jogával felruházva voltak, Marcellus műveiből sokat kölcsönzött; továbbá főleg azért, mert előttünk fekszik több érdekes felelet, a melyet Marcellus hivatalosan osztogatott. Marcellus mint fej értelmileg megbízott jogtanácsos, a fontosabb kérdésekre adott feleleteit összegyűjtő s közrebocsátja, hihetőleg Kr. u. 148-nál nem későbben. Gyűjteményének belbecsét azon 17 kivonatból következtethetjük, a melyet abból Tribonianus a Pandektába iktatott.


Forrás: Vécsey Tamás: Lucius Ulpius Marcellus