logo

XXIV Januarius AD

Marcellus pályája I.

Marcellus születésitekének kutatása az egykori Aternufij ma Pescara mellett fekvő Chieti városába vezet. Itt, az Adriára tekintő kies vidéken emelkedett valaha a Marmcinusok erődített városa, a Marcellus szülőfölde Teate, a melynek municipalis alkotmányát említi egy felirat, és a melynek Nemesisét Torma által a múlt ősszel fölfedezett fogadalmi oltárán dicsőíti Tedius Agathimerus aquincumi polgár.

A lelkiismeretes tudós a felirat barbarizáló betűit így olvasta: Nemesi m(agnae) Feíatinae Tedius Agathim(erus); de maga Torma se állítja, hogy az ő olvasása kétségbe vonhatatlan; annyi tény, hogy a samniumí Teate-ban (ma Chieti) Nemesisnek oly nagyobb temploma, melyről e melléknevet vehette volna.

Valerius Maximus beszéli, hogy Marcus Claudius Marcellus consul, a ki Hannibált megverte, templomot emelt Virtus és Honos tiszteletére. Ez isteneket nemzetségi istenekként imádták a Marcellusok. Már Gruterus közölte ama feliratot, moly szerint Lucius Ulpius Marcellus oltárt szentel Virtus és Honos tiszteletére. E külsőség alapján kapcsolatba hozták L. Ulpius Marcellust M. Claudius Marcellus nemzetségével. Helytelenül. A római névnek e természete valószínűtlenné teszi az efféle rokonítást.

L. U. Marcellus a római Ulpia nemzetségből való, mely inkább régi, mint híres volt akkor, midőn egyik Ulpius örökbe fogadta ama Traianust, a kinek hasonló nevű fiát, Marcus Ulpius Traianust, Nerva fejedelem adoptálta és utódává tette. Az Ulpia nemzetségnek minket közelebbről érdeklő ágából származott Marcus Ulpius Marcellus, a ki mint-ifjú közelismerést vívott ki a százszemélyes tábla előtt tartott ékes szónoklatai által Domitianus idejében. Mint katona is kitűnt. Gruterus közöl egy feliratot, a mely hihetőleg ezen Marcus Ulpius Marcellusra vonatkozik.
Vélekedésem szerint ezen M. U. Marcellus a mi jogtudósunk nagyapja volt. Kovaehich után Alommsen is közli ama feliratot, melyet azon M. Ulpius Marcellus vésetett, a ki consuli beneficiarius volt, és a legjobb Jupiternek állított fogadalmi táblát. Ezt az alsó pannoniai Sopianae helyén épült Pécs város területén találták meg. Kár, hogy e csekély felirat semmiféle kortani támpontot nem nyújt, és így kétes, e kisrangú tiszt volt-e Marcellusunk apja? Egyébiránt akár a szerény beneficiarius, akár a legelőkelőbb Ulpius volt a jogtudós Marcellusnak az apja, ez nem lényeges. Öt az Ulpia nemzetség rokonsága éppúgy nem emelheti előttünk magasabbra, mint az alacsony származás nem bírná egyetlen vonalnyival is lejjebb szállítani tiszteletünket. Az emberekről alkotott véleményünk a származás kérdésétől független.

Marcellus gyermek és ifjúkoráról éppúgy, mint születésének és halálozásának évéről történeti feljegyzést nem találok de műveinek töredékeiből, továbbá Dió Cassiusnak és néhány feliratnak szavaiból Marcellus pályájának körvonalait reményelem, hogy kijelölhetem. Az élőfának erős ágai, ép gályái és szép lombjai következtetést engednek vonnunk arra, hogy a rejtett gyökerek megfelelő földrétegben terjednek el. Az eredményekből ítélve, Tacitus szavait alkalmazhatjuk Marcellusra, hogy gyermek és serdülő ifjú korát a becsületes foglalkozásokhoz kellő előismeretek elsajátításával töltötte.
Az okosoktól tanúit, a jeleseket követte. Számbavéve Marcellus tetteit és iratait, könnyen elképzelhetjük előtanulmányait, melyeknek célja az volt, hogy a fiúból jogtudós polgár és derék katona váljék. Idejekorán szoktatták őt az engedelmességre és fegyelemre, a nélkülözésre és kitartásra. Marcellus életmódja azt igazolja, hogy nevelésének vezetői sokat adtak a test kellő képzésére és edzésére. Helyeselték Horatius kívánságát, hogy a fiú, gyermekségétől kezdve szokjék a fáradozáshoz, a harciassághoz és a viszontagságok közepette a kitartáshoz. Igénytelen szülővárosában mindaz, a mit látott és hallott, előkészítő ízlését az egyszerűséghez és a takarékossághoz.

A jobbmódú civis, a ki óhajtá, hogy fia egykor közpályán haladjon, ezt az elemi oktatás után a grammatikusok kezére bízta. A második század grammatikusai olvastatták Augustus politikájának őszinte, lelkes magasztaléit: Vergiliust és Horatiust; tanították a hitregetant és történelmet. Azután a rhetor vezetése alá került az ifjú, az ékes szabatos előadás elsajátítása végett, noha a szónoklatnak mesterműveit a fejedelmi korszakban már nem a törvényhozói népgyűlésekben, hanem csak a törvénykezési termekben a Julia-Bazilika márványcsarnokaiban a százszemélyes tábla előtt mutogathatták. A szónoklati tanfolyamra jött a bölcsészeti. Szónoklat és bölcsészet készíté elő az ifjút, a ki hazáját a fórumon akarta szolgálni, a jognak hallgatására, hogy megismerkedjék a törvényekkel és az ősök szokásaival.

A tanulmányi évek befejezését követte a katonai kiképeztetés. Marcellus, híven a harcias samnitek hagyományaihoz, megtett mindent, hogy védkötelezettségét a hadi állományban szolgálhassa le. A virágzó gazdag római tartományokra mindig fenekedtek a barbárok. Határvédelmi fegyveres szolgálat folyvást található volt. Antoninus Pius alatt a germánokat és dákokat többízben verték meg a légiók, s a kaledóniaiakat Britanniában visszanyomták egész az Agricola sáncai és erődítményei mögé. E táborozások valamelyikében szolgált Marcellus, mint nem »egyévi,« hanem többévi önkéntes. Meg is szerette a katonai pályát úgy, hogy annak jogi érdekeit mindig szívén horda.
A katonai jogról tüzetesen nem ír ugyan, de gyakran vehető észre nála a véderő kegyelése, többek közt azon művében is, melyet tábornoki alkalmaztatása előtt bocsátott közre; irályán meglátszik a katonai szabatosság, határozottság és parancsoló természet. A légióban töltött évei maradandó nyomokat hagytak életmódján s viseletén, a mely mindenben katonás. Az ellenséggel szemközt elszánt, rettenthetetlen, a rábízottakban gondos, fáradhatatlan.


Forrás: Vécsey Tamás: Lucius Ulpius Marcellus