logo

VIII Sextilis AD

Ulpianus és hat más jogász Marcellusról

Domitius Ulpianus hallgatta Scaevolának előadásait Julianus és Marcellus Digestáiról. Ulpianus idővel maga is működött, mint jogtanár. Tanítványai közül megnevezi Modestinust. Ulpianus előadásainak alapjául szolgáltak Sabinustól: Libri tres juris civilis, továbbá Julianus Digestái, később Marcellus Digestái, végül Papinianus feleletei. Előadásainak főbb pontjait Libri ad Massurium Sabinum cím alatt tette közzé, mely művében a már nem élő, de nagy tekintélyben álló Marcellust gyakran idézi.
Ulpianus tanítványai érdekében új kiadást rendezett a Marcellus Digestáiból, saját jegyzeteivel kisérve, itt-ott megemlítve tanárának Scaevolának jegyzeteit is. Mit sem vet nagyobb fényt Marcellusra, mint az, hogy Digestáival behatóan foglalkozott Ulpianus, a ki állításainak támogatására előszeretettel idézi Marcellust, és igen gyakran forrásul használja Marcellus iratait, pl. a jóhiszemű vevő elbirtoklás jogának tárgyalásánál, hol is úgy mutatja be Marcellust, mint az emberies méltányos iránynak előharcosát, a jóhiszeműség becsülőjét, a ki megbocsátja a ténybeli tévedést.
Marcellus tekintélye Ulpianus előtt oly nagy, hogy Ulpianus még akkor is ki emeli Marcellus nézetét, midőn a kérdésről három oly férfi nyilatkozott, minő Labeo, Nerva és Julianus Nem azt nézi Ulpianus, hogy mit mond Julianus, hanem azt, hogy mit mond Julianus állítására Marcellus, mert többnyire ez a döntő. Julianus nézetét akkor ismeri el kétség bevonhatatlanul igaznak, midőn azt Marcellus is jóváhagyta. Az csak helyes lehet, a mibe Marcellus is beleegyezik. Örülni látszik, ha Marcellusról azt állíthatja, hogy a közérdeket előmozdító véleményt fejezett ki.

A remekjog értelmében az eladó a felbontó feltétel beállta folytán az árut visszakövetelheti bármely harmadik személytől és az időközben támadt dologbeli jogot elismerni nem kénytelen. Ennek kiegészítéséül Ulpianus megjegyzi, hogy Marcellus Digestáinak negyedik könyvében a fennebbi elvet alkalmazandónak mondta azon esetben is, ha a jobb vevő fen tartásával történt az eladás, és előáll a jobb vevő, felbomlik az előbbi adás-vétel. Tehát Marcellus monda ki és reá, mint tekintélyre hivatkozva, állítja Ulpianus, hogy a felbontó feltétel mellett eladott árura a vevő által engedett zálogjog elenyészik, ha a felbontó feltétel beálltával az árut visszaköveteli az eladó. A visszakövetelés csak az elbirtoklás bevégződése elüti foglal helyet.
De ugyancsak Marcellus állítja, hogy ha a verő tetszésének kikötésével történt a vétel és ennek alapján a vevő elállva az ügylettől, felbontja azt, az időközben általa alapított zálogjog érvényes, mert a vevő bontja fel az ügyletet, az pedig meg nem engedhető, hogy az ő általa másnak engedett zálogjogot ugyanő önhatalmúlag maga fel is bontsa. Ez elv áll azon esetre nézve is, midőn az áru hiányossága folytán bontják fel az adás-vételt. Ez esetben tehát az eladó által indított reivindicatio ellenében is érvényesíthető a vevő által engedett zálogjog.

Örömmel sorolja fel Ulpianus, ha a Marcellus nézetét más is elfogadta, például midőn Quintus Saturninust említheti mint Marcellus nézetének támogatóját; még inkább, midőn a Marcellus pártján látja Papinianust is a peculium tárgyában. Síkra száll Ulpianus azok ellen, a kik alaptalanul vonták kétségbe Marcellus állítását a hozományra tett s le nem vont szükséges kiadások megtérítése tárgyában. Még felső fokban is magasztalja Ulpianus a Marcellus nézetét, például: Marcellus véleménye a hagyománnyal megtiszteltnek ügyében a leghelyesebb.
Mily becsben tartja Marcellust Ulpianus: sejthetjük abból is, hogy a megegyezésekről értekezve, Ulpianus csak egyetlen egy töredékben ötször hivatkozik Marcellusra, mint döntő tekintélyre. Marcellusból idézve fejti ki Ulpianus a puszta és a beperesíthető megegyezés közti jogi különbséget. Marcellusból indokolja, hogy a törvényekbe ütköző megegyezés nem kötelező. Marcellus nézeteivel való egyetértését igen gyakran és nemcsak egy művében emlegeti.

Ulpianus figyelemmel tanulmányozta Marcellust és maga beillessze ama változtatásokat, melyek Marcellus halála után Commodus, Septimius Severus s Caracalla idejében keletkeztek. E kiegészítés következtében Marcellus Digestái összhangba jöttek a harmadik század elején érvényes joggal. E mellett nem kerülte ki Ulpianus figyelmét azon néhány vitás kérdés, melyet Marcellus említ, de el nem dönt. Az ily kérdést felveti Ulpianus és megoldja és kifejti saját nézetét, mihi videtur vagy magis arbitror.
Ulpianus kiemeli, hogy Celsus nézetét azon kérdésben, ha egy rabszolgát ketten sebesítettek meg, Marcellus helyeselte és ő is jóváhagyja. Ugyancsak a lex Aquilia tárgyalásánál Julianus nézetének helyességét Marcellus idézésével támogatja Ulpianus. Pomponius ellenében is Marcellus nézetét pártolja Ulpianus, midőn a társ által okozott kárt nem engedi kompenzálni az egykor okozott haszonnal, hasonlóképen Marcellus-szal szavaz Ulpianus Pomponius ellen a haszonélvezet elvesztése tárgyában.

Azon számos eset, melyekben Ulpianus egyetért Marcellus-szal Celsus, Julianus s Pomponius ellenében nem gátolta Ulpianust, hogy őszintén ki ne mondja, ha valamely eset iránt más véleménye van, mint Marcellusnak.

Mindent megfontolva, azon meggyőződésre jutunk, hogy Marcellus műveiből sokat tanult Ulpianus. Jogászi tekintélyét tisztelettel emeli ki, ily hangon beszél Marcellusról: előkelő meghatározást ad Marcellus, vagy előkelő megkülönböztetést tesz Marcellus. Ilyesmit Papinianusról szokott mondani Ulpianus. Akiről Ulpianus ily tisztelettel ír, az nem kis személy a jogi celebritások sorában.
Nem esem túlzásba azt állítva, hogy Ulpianus műveit úgy tekintem, mint Marcellnsnak maradandó apotheozisét, és Marcellust úgy, mint Ulpianusnak, ha nem is tanárát, de egyik mesterét. Ulpianus sokat vett át Marcellustól; Tribonianus, a ki Justinianus Digestáinak jó részét Ulpianusból írta ki, ismétlések elkerülése végett kénytelen volt közvetlenül kevesebbet tartani meg Marcellusból, jelesül mellőzni mindazt, a mit Ulpianus útján közvetve letett a compillatorok asztalára. Nem akarta, hogy kétszer forduljon elő egy és ugyanaz először mint, Marcellus szerzeménye s másodszor, mint Ulpianus müvének ékítménye. Itt-ott elnézésből mégis megvan ugyanaz a töredék kétszer. Marcellusra hivatkozik s Marcellus érvelésével él Quintus Saturninus. Említi ezt Ulpianus, midőn az esküről értekezik.

Claudius Tryphoninus egyike a Scaevola tanítványainak. Mint Berytus-i jogtanár, előadásainál Libri disputationum című iratát használta. Tanárának Scaevolának Digestáit jegyzetekkel kisérve kiadta. Nem csoda, hogy a Scaevola tanítványa el nem feledi Marcellust. Triphoninus az ellenség fogságába került polgár jogviszonyainak tárgyalásánál Julianus nézetéhez csatlakozik ugyan, de párhuzamba teszi és kiemeli a Marcellus vélekedését is.
Aelius Marcianus mint jogtanát Justitutiókat irt. Bőven, 16 könyvben.
Irt közjogi műveket is, kiterjeszkedett a császári törvényhozás méltatására. Nem valószínűtlen, hogy a keleten, talán Berytus-ban, hol Augustus a római művelődés egyik védbástyáját vélte megalapíthatni, tanítja a római jogot. Aztán Rómába telepedett s a fejedelmi tanácsban foglalt kiváló helyet, Septimius Severus s Caracalla alatt.
Marcianus érdeme, hogy Marcellus egyik művének legalább címét s egy töredékét fentarttotta számunkra. A status iránti kérdésekben, a fejedelmi tanácsban követett eljárását Marcellus tekintélyével támogatja. Az idegen rabszolgának szánt hagyomány kérdésében is egyetért Marcellusszal Marcianus.
Papinianus kedvéért se tér el Marcellustól, ha ennek részén véli az igazságot találhatni, jelesül mutatja ezt azon tétel, a mely szerint, ha a fiscust illető pénzzel elégíti ki az adós saját hitelezőjét, a pénzt a fiscus visszakövetelheti. Ez Marcellus nézete, melyet Marcianus is elfogad, holott Papinianus a visszakövetelést csak azon hitelezővel szemben akarta megengedni, a ki tudva fogadta el a kincstárt illető pénzt. Én részemről Papinianus véleményét fogadom el.

Papinianus is gyakran gondolt Marcellusra. Nem volt közönyös a Marcellus nyilatkozata iránt, még aziránt sem, a melyet nem helyeselt. Ulpianus beszéli a következőket: Papinianus az ellenség kezébe került dolgokra nézve egy kérdésben megjegyzést tesz Marcellus állítására. Nagy elégtétel Marcellusra nézve, hogy Papinianusnak fennebbi megjegyzését Paulus csak megszorítással fogadja el, Paulus tehát részben igazat ad Marcellusnak.
Ne higgyük azonban, hogy Papinianus mindig ellenkezik Marcellus-szal. Nem, pl. Ulpianus értesít a peculium kérdésében Marcellus helyes véleményéről, a mit Papinianus is jóváhagyott. Említi Ulpianus, hogy Papinianus állítása szerint az apa, a kit a hatalma alá tartozónak adott külön vagyon erejéig elmarasztaltak, nem-fizetés által végrehajtási keresetnek teszi ki magát, mint ezt már előbb kijelenté Marcellus. Marcellus nézetét helyeslé a felhozott esetben Papinianus.

Julius Paulus hallgatta Scaevolát, nála tanulmányozta Marcellust. Paulus mint jogtanár előadásai körébe vonta Julianus Digestáit, de nem az eredeti szöveget, hanem a Marcellus-féle hidast, mely a Marcellus számos jegyzeteit tartalmazta. Maga is tett megjegyzéseket, mind Julianus szövegére, mind Marcellus jegyzeteire. Így készült Julianus Digestáinak harmadik kiadása, melynek szövegéhez két nagy jogtudós u. m. Marcellus és Paulus jegyzetei csatlakoznak. Marcellushoz külön nem irt Paulus jegyzeteket. Paulus még Papinianus iránt sem volt mindig kíméletes. Marcellus iránt is jobban megválogathatta volna kifejezéseit, hiszen érdemileg többnyire meghajol Marcellus előtt. Paulus csípősségének magyarázatául az szolgálhat, hogy Julianus védelmezése közben használta kíméletlen szavait Marcellus ellen.

Paulus éles megjegyzéseit a fejedelemmel szemben is kimondta p. o. a Falcidia törvény tárgyalásánál Cassius ellenében, Proculus és Julianus nézetéhez nemcsak ragaszkodik, hanem egyenesen rosszalja Caracalla ellenkező határozatát, gúnyosan jegyezve meg, hogy a császár Cassius értelmében ítélt. Paulus igazságtalanul szólt Marcellusról egyszer, de jóváteszi azt az által, hogy fontos kérdések eldöntésénél Marcellust állítja előtérbe, szintén a Marcellus auditóriumába vezet bennünket, a hol tanácsot kérnek Marcellustól és Paulus fülünk hallatára ismétli Marcellusuak feleletét, ezt velünk együtt helyesli és ezt adja válaszúi saját feleinek, híven, az emlékoszlop és temetési költség kérdésében. És Marcellust felelteti Paulus, midőn kérdezték tőle, hogy a városnak hagyományozott évi járadék után miképpen számítandó a Falcidia negyed t. i. a járadék 4 %-os kamatnak tekintendő s az ennek megfelelő tőke szolgál kiszámítási alapul.
Paulus nem tartó tekintélyével ellenkezőnek a Marcellus nézetét idézni, feleletül a felvetett kezességi kérdésre. Jónak látja a kitagadás és mellőzés tárgyalása közben arra támaszkodni, a mit Julianus, Pomponius és Marcellus mond. Megnyugszik abban, a mit az apa és fia, az úr és rabszolgája együttes kineveztetéséről Marcellus állít és Julianus; örül, ha elmondhatja a stipulatio iránt a Marcellus nézetét, szentnek tartja a feltét tárgyában azt, a mit Marcellus jóváhagyott és szívesen elismeri a mit Marcellus jónak vél a zálog el nem enyészetéről.

Modestinusnál is olvashatunk hivatkozást Marcellusra pl. ha az örökhagyó a felszabadítandó rabszolga feletti patronátust nem valamennyi gyermekeinek, hanem ezek közül egyiknek hagyja. E kérdésben nézetét azzal támogatja Modestinus, hogy: épen így nyilatkozott Julianus és Marcellus. Modestinus azon munkáját, amelyben Marcellus temlíti, hihetőleg előadási vezérfonalul használta és így tanítványait figyelmeztette Marcellus Digestáira.
Justinianus Pandektáiból azt látjuk, hogy Marcellus Digestáiból. a mü cimének és a használt könyv számának pontos megnevezésével idéz Ulpianus 47, Marcianus 6, Paulus 1, tehát összesen 54 töredéket. A könyv számának említésével. de a mű címének elhallgatásával, idézi Ulpianus Marcellust hétszer. Ulpianus 89-szer, Paulus 15-ször, Marcianus 1-szer, Tryphonius 2-szer, Quintus Saturnius és Modestinus 1-1-szer, a nevezett 6 jogtudós 109-szer idéz Marcellusból úgy, hogy az idézett műnek még csak a címét se említik, hanem egyszerűen utalnak Marcellusra. Ez idézetek tartalmát s összefüggését tekintve, állítom, hogy ezek Marcellus Digestáiból valók.


Forrás: Vécsey Tamás: Lucius Ulpius Marcellus