logo

XXIV Januarius AD

Scaevola Marcellusról

Scaevola mint tanár magyarázatai közben Marcellushoz megjegyzéseket tett, a melyeket többnyire nem maga Scaevola közöl velünk, hanem tanítványa Ulpianus, a ki Scaevolánál hallotta Marcellus Digestáinak tárgyalását. Ulpianus új kiadást rendezve Marcellus Digestáiból, nem csak saját jegyzeteivel kísérte azokat, hanem oda iktatta a Scaevolától előadás közben hallott észrevételeket is, és gyakran említi Scaevola nótáit Marcellushoz. Ennek alapján Bremer állítja, hogy Scaevola maga sohasem adta ki Marcellus Digestáihoz irt nótáit. Én nem látom, hogy Bremer állítása be volna bizonyítva. Írt Scaevola jegyzeteket Marcellushoz, de elvesztek és pedig Justinianus idejénél nem előbb.
Még a compillatorok ismerték Scaevola jegyzeteit Marcellushoz, erre mutat, hogy a falcidiai negyed kérdésében Marcellus nyilatkozatához Scaevola megjegyzését nem Ulpianus közvetítésével kapjuk, hanem Scaevolától közvetlenül, az 56. töredéket Marcellus Digestáiuak Scaevola-féle kiadásából írták ki a compillatorok. Scaevola Marcellusnak Digestáit jegyzetekkel kísérte, ezen kívül Marcellust, egy önálló műben is méltányolta. Scaevola kedvelt tanácsos Marcus Aurelius udvarában. Jól ismerte tiszttársának Marcellusnak Digestáit; ezeket oly jelentékenyeknek tartja, hogy miattuk Salvius Julianus Digestáit némileg háttérbe állitá.

Úgy tekintem Scaevolát, mint Marcellus tekintélyének egyik legnemesebb terjesztőjét. Emellett azonban kiemelendő, hogy a méltányosság és személyes nagyrabecsülés nem tette Scaevolát elfogulttá, sőt őszintén megmondja, ha valahol Marcellus helyesbítésre szorul vagy legalább Scaevola helyesbítendőnek találta Marcellusnak nézete, hogy az ellopott tehénnek a tolvajnál vagy örökösénél fogamzott s a tolvaj örökösénél ellett borja szintén lopott dolog és így el nem birtokolható, éppen úgy, mint hasonló esetben a rabnő magzata, mert foetus pars matris. E tárgyban a stoa nézetét vallja Marcellus. Ennek ellenébe lép Scaevola.
Scaevola nem a fogamzás idejére, hanem az ellés, születés idejére akar súlyt fektetni, ekkor jutván a magzat az önálló dolgok sorába. Néhol Marcellus nyilatkozata bővítésre szorult, mit Scaevola el nem hallgat pl. a házastársak közti ajándékozás, 9 úgyszintén a hagyományok tárgyában. Néha pótlás kedvéért nyilatkozott Scaevola, p. o. Marcellus Digestáinak 22. könyvéhez a Ealcidiusi törvény tárgyalásánál, vagy a peculium kérdésében.


Forrás: Vécsey Tamás: Lucius Ulpius Marcellus