logo

XXII Januarius AD

Marcellus stílusa

A remekjogászok őrizték meg legtovább a tiszta hibátlan latinságot. Midőn az irodalom többi ága már korhadni kezdett, a jogtudósok még romlatlan nyelven beszélnek és írnak. Marcellus stílusa egészben véve egyszerű, világos, határozott, szabatos, magvas, tömött, csupa erő tud lenni választékos, keresettség nélkül és mindig természetes marad, mert meggyőződését követi. Nem használ mit sem mondó szavakat, bizonytalanságban hagyó mondatokat.
A lényegest el nem hagyja, a tárgyhoz nem tartozóról nem beszél. Kifejezései sohase tartalmaznak többet, mint a mennyi a dologra tartozik és sohasem kevesebbet, mint a megértéshez szükséges. Szép tulajdon az, mond Széchenyi, ha a jót szépen és könnyen felfogható módon tudjuk előadni, és a legszárazabb igazságokat kellemessé és érdekessé bírjuk tenni. Marcellus nem tartozik azok közé, a kiktől a hét legérthetetlenebb, hihetőleg megrontott töredék származik.

Igaz, hogy itt-ott Marcellus egyes sorai, a melyeket Paulus idéz, nehezen érthetők vagy hézagosak, azonban a compillatorokra, idézőkre és másolókra bizonyosan annyi jut a szemrehányásból, hogy Marcellusra alig marad belőle valami. Ne feledjük, hogy a Digesták szövege hivatalos, hiteles alakban nem jutott ránk s az előttünk fekvő szöveg hibáiért, melyek körül több mint ezerötszáz év másolói állnak, a szerzőt elítélni nem lehet. Kérdés, jó szövegből vette-e idézetét Paulus? Jó szövegből idézték-e 300 év múlva Paulus eme töredékét a compillatorok és Justinianus után kik rongálták mega szöveget a Bazilikák keletkezése előtt?

Marcellus gondolatait jól rendezi, állításait meggyőzően okadatolja. Nála nemcsak az észjárás, hanem a beszéd is helyes. Tudományos műveltségének egyik legékesebben szóló tanúja, azon kifogástalan stílus, a melyet gondolatainak kifejezésére használ. A kifejezések határozatlanságát vagy helytelenségét más íróknál mellesleg élesen megrója.



Forrás: Vécsey Tamás: Lucius Ulpius Marcellus