logo

VIII Sextilis AD

Marcellus jogi tanulmányai

Akiket Marcellus idéz.

Marcellus előtt nem maradtak ismeretlenek a régibb és újabb jogi művek. Oly vita felelevenítésénél, melyet már az Augustus előtti jogtudósok eldöntötték, emlékezetbe idézi a régi jó megállapodásokat. A múltak ismerete mellett nem hagyhatta Marcellus figyelmen kívül a mestereket, a kiknek nyomdokain haladt, de észrevehető rajta, hogy nem igen szeret mások tekintélyével imponálni s hogy aránylag kevesebbet gondol mások véleményével mint pl. Ulpianus. Többnyire azzal lép elő Marcellus, a mit maga gondol és állít, ritkán ismétli, a mit előtte már megírtak vagy elmondtak.

Az a néhány jogtudós, a kiknek nézetét s véleményét Marcellus helyeslőleg vagy helyesbbitöleg megemlíti, figyelmünkre kiválóan méltó. Ezek közt keresendők azok, a kiknek irataiból Marcellus tanult és azok, a kiket hallgatott. A republicauus kor jogászai közül névszerint megemlíti Marcellus: Alfenus Varust Róma helyrajzi megjelölésénél. Rendszeres nagy művét, Celsus példájára, épp oly címü könyvben írta meg, a mily címet Alfenus választott t. i. a Digesták könyve.
Marcellusnál másodszor is találkozunk Alfenus-szal, és pedig most Servius kíséretében, t. i. a hol említi, hogy a ki két rabszolgát köteles szolgáltatni és szolgáltatja Stichust, ennek ajándékba visszanyerése után ismét ugyanezt a Stichust szol-gáltatja be: megszabadnia kötelezettség alól.
Hivatkozik Marcellus, és pedig helyeslőleg Labeo és Nerva véleményére az állító kereset kérdésében. Labeo véleményével megegyezőnek mondja Ulpianus Marcellusnak nézetét a nem tisztességes szándékból adott, de nem így elfogadott dolognak visszakövetelhetetlensége iránt. Marcellus csatlakozott Labeo ama nézetéhez, hogy ha mind a két fél gonosz szándékból cselekedett, a felperes ne húzhasson hasznot a kettős gonosz szándékból.

Említi Marcellus: Cassius Longinus nézetét ama becstelenekről, akiket rossz viseletűk miatt kihagytak a tanácsból, a censorok. Ulpianus említi, hogy a szabályoktól eltérő letét(i) esetében a letevőt mint esetleges kölcsönadót megillető kereset megadása iránt Nerva és Proculus nézetét helyeslé Marcellus. Titius Aristo, Traianus korában első tekintély. Cassius tanítványa ugyan de »pártokon kívüli« azaz iskolához nem csatlakozó, s nem tanárkodó jogász.
Talán ennek tulajdonítható, hogy Pomponius nem említi. Megemlékezik róla Marcellus, helyeselvén amaz állítását, hogy az nem tehet érvényes végrendeletet, a ki képességének tudatával nem bír. Neratius Priscus, Hadrianus fejedelmi tanácsának tagja s egy ízben consul. Jeles jogtudós, hivatkozik rá és igazat ad neki Marcellus úgy a testületek meghatározása, minta keresetek halmozottsága tárgyában.


Forrás: Vécsey Tamás: Lucius Ulpius Marcellus