logo

VIII Sextilis AD

Jogszabályok Marcellustól

Az esetek eldöntését olvasva nem nehéz kivenni azt, a mi jog. De nem könnyű az esetekből, a melyek eldöntésre várnak, kiolvasni azt, hogy mi legyen az alkalmazandó szabály. Marcellus e téren is bizonyitá képességét. A mit szabálynak ismert fel, annak szabatos alkalmazására nagy gondot fordított. Ennek köszönhető, hogy számos találó nyilatkozatai jogi példabeszédekké váltak. A jogi műszavak megteremtése és jelentéseik körvonalozása körül is szerzett érdemeket Marcellus. Közlök néhány jogszabályt, melyet Marcellus formulázott.

1) A bíró igaz ok nélkül abban nem hagyhatja a megkezdett eljárást és a fél nem fordulhat ugyanaz ügyben más bíróhoz.

2) A kifogással-élés nem tekintendő beismerésnek. ámbár legtöbb esetben a kifogást tevő nem tagadja a felperesi jogalapot, hanem kivételt kíván tenni az elmarasztaltatás alól, még ha felperes állításai valók leimének is.

3) Az anya balsorsa jogilag ne terjesztessék ki magzatára. Már Hadrianus rendelte, hogy az élet vagy szabadság elvesztésére ítélt matrónának az elítélés előtt fogamzott gyermeke: szabad és a születés bekövetkezéséig tilos a terhes nőn végrehajtani a halálos Ítéletet. Az ártatlan magzatok érdekében cselekedett Marcellus, midőn a régi királyi törvényt az elhunyt terhes nő magzatára nézve felelevenítő.
A királyi korszakból, állítólag Numától ered ama törvény, a mely tilalmazza a megholt terhes asszonynak eltemetését a méhmagzat kivétele előtt. A ki ellenkezőleg cselekszik, arról azt tesszük fel, hogy az élő magzat reményét meghiúsítja. Tehát a gyermekülés gyanújába esik az, ki a terhes asszony holttestével együtt enyészetnek teszi ki az élő gyermek nyerésének reményét. És így a törvény a méhmagzatot mint reménybeli lényt védelemben részesíti. Személynek ugyan még nem tarható, de az anyatest kiegészítő részének tekintendő és mint ilyen törvényes oltalom alatt áll.
A rabnő méh-magzata és a tenyészállatnak várható fajzata is védetett a jogellenes előzetes ellenében, csakhogy nem a személyjog, hanem a vagyonjog szempontjából. Aki a terhes rabnőt vagy a vemhes lovat lopta, a rabnőnek szülöttjét vagy a kancának csikóját el nem birtokolhatja, mert a lopott rabnőnek, illetve lopott lónak része gyanánt került hozzá. Scaevola és Ulpianus ellenkezőleg vélekedtek.

4) A költözködési és letelepedési szabadság polgári jog. A nagy birodalom ama részében alapíthat háztűzhelyet a polgár, a hol boldogulását legbiztosabban remélheti. Csak a jogerejű elmarasztalás szabhat korlátokat.

5) Marcellus emelte általános érvényre Neratius Priscus ama nézetét, hogy a testület létesüléséhez legalább három ember kell és igy a collegium fogalmát meghatározta.

6) Az anyagcsere elméletéből okoskodva, állítja Alfenus Verus, hogy a törvényszék állagán nem tesz változást egyik-másik bírónak elhunyta, kilépte s új tagok illetékes belépése. Ezt mondja a légióról. Ezt állítja a nemzetről. A dolgok összeségének, például a nyájnak fogalmát a fennebbiek hasonlatossága után indulva nem látja Marcellus megváltozódnak az esetben, midőn az elhullt darabok helyébe új darabok léptek, tenyészés vagy más gyarapodás következtében.
Marcellusnak, a dolgok összeségének lényegét megvilágosító nyilatkozata gyakorlatilag igen fontos, a tulajdont visszakövetelő keresetek megítélésénél. Hogy a parányok váltakozása nem szünteti meg a test azonosságát, ezt Thalestől és Pythagorastól vették át a stoikusok. A stoikusoktóJ. tanulta Marcellus.

7) Marcellus formulázta a jogmagyarázattan egyik örökérvényű figyelmeztetését. hogy kétséges körülmények közt a kegyesebb nézetnek elfogadása igazságosabb és biztosabb. Nem a remekjogászok mondása, de Celsus gondolatának példabeszédszerű formulázása az, hogy ha az egyik fél köteles lett volna világosan nyilatkozni és elmulasztó, ne panaszkodjék, ha a magyarázat nem neki kedvez.
A végrendelet értelmezésére nézve Marcellus ezeket monda: ha a végrendeletben kétes vagy hiábavaló kitétel fordul elő, értelmezzük a végrendelet javára és fogadjuk el amaz értelmet, melyről hihetjük, hogy a végrendelkező szándékát fejezi ki. Továbbá tanácsolja Marcellus, hogy a szavak világos értelmétől el ne térjünk, ha csak nem kétségtelen, hogy a szavak mást fejeznek ki, mint a végrendelkező akaratát.

8) Marcellus tette általános jogszabállyá, hogy a ki a nélkül. hogy igazán birtokos volna magát annak színleli és perbe bocsátkozik, a valódi birtokosnak kiléte iránt tévedést szándékozván előidézni, jogilag bizonyos szempontokból birtokosnak tekintetik. Az ilyet nevezik költött birtokosnak.

9) A tulajdonjogot absolut és totális jogi hatalomnak tekintvén, csak következetességet mutat, azt állítva, hogy ha telkemen kutat ások, jogommal élek és nem tartozom törődni azzal, hogy mi sorsa lesz a szomszédom telkén létező forrásnak. Én saját telkemet javíthathatom, ha ez ártana is szomszédomnak. Ellenben, ha kártételt szándékkal cselekszem, helye lesz ellenem a dőli actionak.

10) Marcellus egyik legnevezetesebb alkotása, hogy kimondja, miszerint a tulajdont visszakövetelő kereset ellen érvényesíthető a dolog megvételének és átadásának kifogása. E fontos kifogásnak érvényre emelése által Marcellus a tulajdont visszakövetelő kereset tanát tisztázta. Ulpianus idézi Marcellus ez érdekes vélekedését, t. i. ha alakszerűtlenül eladod az itáliai telkedet, és miután a nudum jus Quiritium nálad maradt, azt a telket mint tulajdonodat követeled vissza, a vétel és átadás alapján emelt kifogás következtében el fog utasítani a bíró.

11) A kéziratokkal elkövetett visszaélések tárgyalásánál kimutatta Marcellus, mennyire nem barátja az illetéktelen leleplezéseknek, Marcellus terjesztő ki az Aquilia törvény oltalmát a kéziratokra. És mivel az írott végrendelet táblái is. kézirat-számba vehetők, Ulpianus szerint a végrendelet által meghívott örökös vagy hagyományos az ellen, a ki e végrendeletet elenyészteti, az Aquiliai törvény alapján tehet panaszt. Azok ellen pedig, kik az őrizésökre bízott végrendeletet másokkal illetéktelenűl közük, e tény alapján keresetnek van helye, sőt, ha az illetéktelen közlésnek célja az volt, hogy a végrendelkezőt kitegyék szegénysége vagy fogalmazási fogyatkozásai miatt a megszólásnak, becsületsértési kereset indítható.

12) Paradoxnak látszó tételei is elfogadhatóknak bizonyulnak be, pl. a letétet visszakövetelő keresetet a letéteménybe helyezőnek megadja, még ha rabolt vagy lopott dolog lett volna a letét tárgya. Talán a bűntény elnézése vagy jutalma ez? Nem. A letét dologi szerződés. Ha a letétre mulhatlanul szükséges költekezést kellett tenni, ezt követelheti az őrző és a letévőt nem menti ki a rabló vagy tolvaj élet; viszont a letét elsikkasztása sem volna helyeselhető még akkor sem, ha a tolvaj vagy rabló volt a letevő.

13) Ellene tud mondani az oly következtetésnek, mely a jogérzetet sérti. A házasságot állandó viszonynak tekinti. Abból, hogy a feleség deportatiót szenved, nem következik feltétlenül a házasság felbomlása, mert a deportált nő, nem veszti el a szabadságot és nincs gátolva a férj a férji vonzalom s a feleség a feleségül maradás érzelmének megtartásában. Ezzel rámutat a házasság legbensőbb vonására, mely nem más, mint az affectio maritalis, a férji vonzalom s feleségi érzelem.

14) A gyámságra nézve Marcellus szabatosan kiemelte a gyámnak legfőbb kötelességét. Ez a gyámgyermek képviseléseben és oltalmazásában áll.

15) Minden kétséget kizárólag kimondta, hogy az örökhagyó bűneiért az örökös nem lévén büntethető, a poenalis jellegű magánjogi tartozások nem mennek át a jogutódokra.

16) A szeretet ellenes végrendeletre vonatkozó szabályokat a fejedelmek közűi Antoninus Pius, Septimius Severus, Caracalla és Alexander Severus állapították meg, a jogtudósok közül pedig Marcellusnak és Papinianusnak köszönhet legtöbbet e tan. Marcellus határozta meg a végrendelet szeretetellenességének fogalmát. A végrendeletet szeretetellenesnek mondani annyi, mint állítani, hogy a kitagadó vagy mellőző megsértő kötelességét. Kimutatandók az okok, a melyek nem engedik érvényesülni a mellőzést vagy kitagadást.

E töredékek szolgáljanak jellemzéséűl ama tevékenységnek, a melyet Marcellus kifejtett a római jog előbbre vitele érdekében.


Forrás: Vécsey Tamás: Lucius Ulpius Marcellus