logo

IV Sextilis AD

Marcellus a jog kötelező erejéről

A szabályok elsajátítása oly célból, hogy azokat közvetlenül és gyakorlatilag felhasználjuk, előnyös ugyan, de ez valóban nem több, mint ars, csakhogy ars aequi et boni. A bölcsészeti szellem be kivan hatolni a jognak egész lényegébe s kutatja a jog kötelező erejének benső alapját és végső forrását. A stoikus az objectiv észszerűségnél állapodik meg. Annak kifejezésére szolgál ez a szó: ratio. Aratio tisztán elvontan gondolva: naturalis ratio névvel jelöltetett, ellenben a ratio a polgári szabályokra tekintve: civilis ratio név alatt említik.
Marcellus nem volt érzéktelen az oly viszonyok iránt, a melyeket a polgári, vagy a népek közti jog nem nyilvánított érvényesíthetőknek, pedig bennük oly természeti kötelesség gyökerezett, a melyet minden jólelkű és józaneszű ember sérthetetlennek tekint, példának okáért utal Marcellus a gazda s szolgája, a védúr és védence, a férj és felesége, a szülő s gyermekei közt ismeretes pietasi kötelességekre, a melyeknek teljesítése nem juridikai alapon, hanem csupán á naturalis ratio erejénél fogva követelhető. A naturalis ratioból motiválták a rabszolga ügyletének hatását, az általa bejelentett fellebbezésnek elfogadhatóságát, a felszabadultnak hálatartozását.

A jog kötelező erejének végső forrását Marcellus, mint a stoanak híve, akképpen jelöli ki, a miképpen a stoa-ból tanulta. A stoa szerint a ius naturale egyedül azért kötelez, mivel ezt kívánja a naturalis ratio. A ius gentium a népek megegyezéséből meríti erejét. A ius civile azért tétetik kötelezővé mert a civilis ratio, mely Rómában uralkodik, igy hozza magával. Kiterjesztő magyarázatnál a civilis ratio, az analógiánál a naturalis ratio leghasználtabb indokolás Marcellusnál.
A kültermészet örök és változtathatatlan törvények uralma alatt áll; ezeknek hódol minden lény, az ember is. Érdekünkben van, hogy a természettel, mely csupa törvény, saját szervezetünkkel s alkatunkkal összhangban éljünk. Ez összhangra ösztönszerűleg is törekszünk. Ez legyen főcélunk. Ez vezet a jóhoz és méltányoshoz; ez mozdítja elő a közérdeket. Az ember a természetnek kifolyása. Ezért a természettel megegyezőleg kell élnie. Ez a stoikus felfogás, melyet Marcellus is követ, a natura és naturalis ratio használata közben.


Forrás: Vécsey Tamás: Lucius Ulpius Marcellus