logo

IX Sextilis AD

Marcellus a jog fő elvéről

A stoa legfőbb jónak azt tartja, a mi tisztességes. Innen a jognak első parancsa a tisztességes élet, honeste vivere. A stoa hirdette az emberek atyafiságát s ebből folyólag egymás szeretetét. Ezért tették a jognak második parancsává, hogy egymást ne bántsuk, neminem laedere. A stoa nem ismer kívánatosabb erényt, mint az igazságosság. Ebből ered a harmadik parancs, hogy meg kell adnunk mindenkinek a magáét, suum cuique tribuere.

Marcellus elengedhetetlennek tartja a honestast, vagyis emberi méltóságunknak minden viszony közti megóvását. Nem csoda, hogy ö erre nagy súlyt fektet, hiszen stoikus mestere Seneca mondja: csak egy jó van: az erény, csak egy rossz van: a bűn. Jó, mond Tacitus, csupán az, a mi tisztességes, rossz csupán az, a mi gyalázatos. A tisztesség határai közé szorítandó a két nemnek egymás iránti viszonya. Még a rabnő is igényelheti a tisztességes bánást, ha e feltétel alatt került gazdájához és ha ez megsértené az érintett feltételt, a rabnőnek felszabadításával büntetendő, a nélkül, hogy a felszabadítókat megillető tiszteleti jogokat igénybe vehetne. A honestas megóvása érdekében rendeli Marcellus, hogy a kísértetbe vitel mellőzendő. A nyereség reménye könnyen csábíthatja a gyönge embert hamis esküre. Ezért ajánlja Marcellus, hogy az érdekelt féltől lehetőleg háríttassék el az eskünek felfüggesztő feltétel gyanánt való kitűzése.

A tisztesség nem tűri a hazugságot, a törvény kijátszását, az álnokságot és szédelgést. Marcellus nem tartozik azon beteges igazságügyi politikusok közé, a kik a hazudozást még bírói rosszallással sem engedik illettetni. Rómában a családfiú, aki gonosz szándékból családapának színlelte magát, a rászedett szerződő társ ellenében nem védekezhetik a nem önjogúság kifogásával. Elmarasztaltatok a hazugság miatt. A törvény kijátszását nem teszi megengedetté azon körülmény, hogy egyelőre titok fedi azt, a kinek jogellenes előnye szóban forog. A stoa szerint a bűn, mint ilyen, önmagáért kárhozatos, s nem azért, mivel nyilvánvaló. így értelmezi Marcellus a stoának ismeretes tételét, hogy a bűnök egyenlők: omnia peccata esse aequalia,

A második és harmadik fő elv érvényesítését úgy, mint az elsőét, senki sem sürgeti Marcellusnál inkább.



Forrás: Vécsey Tamás: Lucius Ulpius Marcellus