logo

VIII Sextilis AD

A stoa emlékei Marcellusnál

A jogi följegyzésekben egyes bölcsészeti szavak és mondatok találhatók, a nélkül, hogy az ilyen szóvirágok különös fontossággal bírnának, pl. a stoikus bölcs magát az erény papjának tartja, ennek hasonlatosságára a jogászokat az igazság papjainak nevezik. A stoikusok szerint a bölcsészet az isteni és emberi dolgok ismerete. E körülírást a jogászok, Cicerót követve, átveszik a jogtudomány számára. Nem egyes kiszakított mondatok mutatják a bölcsészet hatását, hanem azon irány tanúskodik arról, a melyben a főkérdéseket fejtegették.
A stoa értelmében fejtegették a remekjogászok a kötelességnek pl. officium pietatis fogalmát és a joghoz való viszonyát, mely a joggal, a régi római felfogás szerint, előbb semmi kapcsolatban nem állott. Az ethikában foglalkoznak a stoikusok az állam és törvény, jog és kötelesség végső okaival. Ez nem hagyta érintetlenül a római jogtudósokat. Arról is értesült Róma, hogy a porticusban a jogi és erkölcsi törvények közti viszonyt kutatták. Cicero szerint az erkölcstan édes testvére a jogtannak. Paulus emlékezteti a folyamodókat, hogy azt, a mi az erkölcsiséggel ellenkezik, ne cselekedjék még ott se, a hol azt a törvényhozás tilalmazni elfeledte. Kiegészítőleg mondja Modestinus: ne csak azt nézzük, mi szabad, hanem azt is, mi illik?
Az erények közt a remekjogászok kiváló tiszteletben akarják tartani az igazságot, melyet Ulpianus úgy határoz meg, a mint a stoikushoz illik, azt nevezi igazságos embernek, a ki mindenkinek megadja a magáét A humanitás, a kölcsönös jóakarás, a részvét, a mely segédkezet nyújtani kész, a stoikusok követelménye. E magasztos erények gyakorlását a Marcellusok és Papiuianusok élete bizonyítja, s a Digesták minden könyve hirdeti. A remekjogászok a törvényt a stoikusok felfogása szerint értelmezték. Az Írott és nem Írott jognak megkülönböztetését Athenae és Sparta példájára vezették vissza.

Van azonban a mondottaknál még lényegesebb ismérve azon hatásnak, melyet Róma jogászaira a bölcsészet gyakorolt. Aromái jog rendszerességét, általános elvekre való emelkedését főleg annak köszönheti, hogy művelői bölcsészettel is foglalkoztak. Ez által lettek mesterek az értekezésben, művészek a kidolgozásban.
A bölcsészeti felfogásnak köszönhető, hogy tudtak gondolni jogot, a mely általános, változhatatlan, és igazságos, aequum et bonum. De ezt nem, mint észjogi codexet jegyezték fel, hanem az adott esetből levont szabályt mondták általánosnak, valamely tarthatatlan szabályt mondtak a változtathatatlan elvbe ütközőnek, vagy a behozandó jogszabályt akarták, mint igazságot indokolni. Így párosult az eszme az élettel. Bölcsészeti képzettség mellett vált lehetővé a jogtudománynak rendszeres művelése.
A bölcsészet tanitja a fogalomhatározást, behozta az ítéletalkotás szigorú törvényeit, követelte a beható megvitatást, az előadás tisztaságát és pontosságát. Megkívánja a következetességet, hirdeti a logikát, mely a tévedések elkerülését könnyíti. A jog fogalmának felfogásából és a jogszabályok tárgyalásának módszeréből lehet megítélni a bölcsészetnek a nemzet jogirodalmára gyakorolt igazi hatását.


Forrás: Vécsey Tamás: Lucius Ulpius Marcellus