logo

XXIX Martius AD

Pontosz elfoglalása

A király ekkor úgy határozott, hogy flottáját egy római renegát, bizonyos Varius vezetése alatt az Égei-tengerre küldi, ő maga pedig serege maradékaival ismét partra szállt Bithüniában Kr. e. 73-ban. Lucullus csak kisebb erőket küldött a király ellen, inkább a Hellészpontoszhoz vonult, ahol a görög városok segítségével rövidesen jelentős flottát hozott létre. Ezzel rövidesen sikerült legyőznie Variust Lémnosz partjainál, így a hátát biztosítva ismét teljes erejével indulhatott kelet felé. A hír hallatán Mithridatész harc nélkül feladta Nikomédiát, és visszahajózott Pontoszba.
Lucullus az üldözésére indult, míg Cottát Hérakleia ostromára küldte, Triarius nevű parancsnokát pedig a Boszporusz felügyeletére vezényelte. Mithridatész azonban visszavonult a hegyekbe, Kabeirába, ahol új hadakat gyűjtött, így Lucullus inkább megkezdte egy fontos nagyvárosa, Amiszosz ostromát. Ez nem járt sikerrel, így Kr. e. 72 tavaszán két legiót a városnál hátrahagyva mégis Kabeirának vette az irányt.

A pontoszi sereg főleg lovasságát tekintve volt nagy fölényben, így Lucullus nem vállalt nagyobb csatákat. Miután már a rómaiak kappadókiai utánpótlása is veszélybe került, szerencsésen sikerült elvágnia egy nagyobb pontoszi seregtestet a többitől, mire Mihtridatész visszavonulásra adott parancsot. A seregben azonban pánik tört ki, és a király erői szétszóródtak.
Az uralkodó alig tudott megmenekülni a zűrzavarban, és végül maradék erői élén jobbnak látta vejéhez, Armenia királyához, II. Tigranészhoz menekülni. Lucullus elfoglalta Kabeirát, majd Talauráig üldözte ellenfelét; innen követeket küldött az arméniai uralkodóhoz, követelve Mithridatész kiadatását, és számos törzs és tartomány hódolatát fogadta. Ezután visszatért, és Kr. e. 71-re a még mindig ellenálló Amiszosz, Eupatória, Hérakleia és Szinopé sikeres ostromával befejezte Pontosz meghódítását.

Még Mithridatész krími boszporoszi királlyá kinevezett fia, Makharész is behódolt a rómaiaknak. Lucullus ezután furcsa módon hosszú időt töltött Kis-Ázsiában, hadmozdulatok nélkül. Már a pontoszi városokban is igyekezett megakadályozni a rablást és dúlást, de kevés sikerrel; később maga próbált meg gondoskodni az újratelepítésükről. A római tartományok lakói ráadásul erősen megszenvedték az adóbérlők határtalan kapzsiságát, illetve a hadsereg visszaéléseit.
Lucullus mindennek véget vetett, igazságos és tartósan fennmaradó rendszert hozott létre a hátralékok kamatainak méltányos szintre csökkentésével, illetve az adóbérlők tevékenységének szabályozásával. A lovagrendi csoportot ért veszteségek Rómában Lucullus elleni agitációhoz vezettek, de az anatóliai városok ünnepségeket rendeztek a hadvezér tiszteletére.