logo

XXXI Martius AD

Armenia .

A római követség nem járt sikerrel, Mithridatész és Tigranész ugyanis közösen hadsereget kezdett toborozni. Lucullus Kr. e. 69-ben indult meg kelet felé válogatott haderő élén. A szárazságnak köszönhetően könnyedén át tudott kelni az Eufrátesz és a Tigris felső folyásán, és megkezdte Tigranokerta, a főváros ostromát. Tigranész először elmenekült fővárosából, de hatalmas túlerő élén ősszel visszatért. Lucullus bátran vállalta a csatát Kr. e. 69. október 6-án, és mesébe illő győzelmet aratott: a római oldalon alig volt veszteség, míg az arméniai sereg szerte-szaladt. Még Tigranész diadémja is zsákmányul esett.

A város görög lakói rövidesen megnyitották Tigranokerta kapuit a rómaiaknak, akik megkímélték a lakosságot, noha a rablástól nem lehetett őket visszatartani. Lucullus Gordüénében telelt, ahol számos arméniai vazallus – köztük az utolsó, trónjától Tigranész által megfosztott Szeleukida, Antiokhosz Asziatikosz – hódolatát fogadta. Még a Pártus Birodalom királyához, III. Phraatészhez is követeket küldött, hogy biztosítsák a jóindulatát, ám az uralkodó annyira megbízhatatlannak tűnt, hogy Lucullus meg akart indulni ellene. Erre azonban már nem volt módja, mivel Tigranész és veje újabb sereggel jelent meg Kr. e. 68 nyarán, amit az Arszaniasz mellett, a Van-tótól északra ugyan le tudott győzni, de az utánpótlást nélkülöző római sereg nem volt hajlandó üldözni őket a másik főváros, Artaxata felé. Ehelyett a délebbi Niszibisz ellen vonultak, amit egy viharos téli estén sikerült bevenniük.