logo

XXX Novembris AD

Karthágó, a zsoldosok védte kereskedőváros

A karthágói tengerészek és kereskedők a főníciai kultúra méltó örököseinek bizonyultak. Szardínián és Hispánián át Afrikától Szicíliáig uralták a Földközi-tenger nyugati medencéjének kereskedelmét. A karthágói birodalom úgy uralkodott a tengerek fölött, mint Athén, kettős királysága azonban kicsit a spártai berendezkedésre emlékeztetett.
A spártai városállamhoz hasonlóan itt is megtalálhatjuk például a közös étkezéseket (politikai társaságok), a két királyt (szuffet), és mindenekelőtt a Vének Tanácsát (gerúszia; Négyszázak Tanácsának is nevezik). Karthágó nem volt köztársaság, az Elissza és honfitársai által alapított város leginkább az oligarchikus rendszerre hasonlított: két család uralta: a Barkaszok, vagyis a Hannibál-dinasztia és Hannón pártja.

A hatalom képviselői közé nem csak a gazdagok kerülhettek be, a magas hivatalokat ki is lehetett érdemelni. A politikai piramis csúcsán a két szuffet állt. Jelentős előjogaik voltak mind az igazságszolgáltatásban, mind pedig a politikában, de katonai ügyekben nem dönthettek. A felelősség a polgárok kulcsfontosságú testületét terhelte, vagyis Karthágó népe meghatározó szerepet játszott a hatalomban.
A hadvezéreket mindig a nép választotta meg a város főterén. A főtisztek sorsa egyébként egyáltalán nem volt irigylésre méltó. Minden téves katonai döntés halálbüntetést vonhatott maga után. A vereség bűnnek számított, a vesztes hadvezért egyszerűen keresztre feszítették. A győzelmet sem méltányolták eléggé. A sikeres hadvezértől az intézményrendszert féltették, hiszen a túlságosan nagy dicsőség könnyen vezethet a diktatúrához. A hadvezéreknek voltaképpen csak két választásuk volt: halál vagy száműzetés.

Rómával ellentétben Karthágóban nem volt kötelező katonai szolgálat. A hadseregbe zsoldosokat szerződtettek, ami nem volt minden kockázattól mentes. Ezt bizonyította az i. e. 241-es „jóvátehetetlen háború", amikor az első pun háború végén a zsoldosok Karthágó ellen fordultak, mivel nem kapták meg a zsoldjukat. A kíméletlen küzdelem három évig tartott. Róma valószínűleg félt a „forradalmi" járványtól, ezért távol tartotta magát az eseményektől...



Forrás: Luc Mary - Hannibal - Akitől reszketett Róma - Fordította: Morvay Zsuzsa