logo

IX December AD

Erőviszonyok.

A háborút Karthágó és így Hannibal elvesztette, ez tény. Ahogy az is, miszerint nagyon közel állt a megnyeréséhez. Mégis elbukott. Mi volt a terve? Hahn István és Máté György szerint Hannibal két tervet foglalt össze magának, egy minimálist és egy maximálist. Az első szerint, a meglepetés eredményét kihasználva gyorsan megjelenik felszabadítóként Itáliában, amely egy gall felkelést von maga után. Velük feltöltött seregével villámháborús győzelmeket arat. Ezzel sikerülhet a Róma gazdasági, politikai és katonai bázisát jelentő szövetségeseket leválasztani, általános itáliai törzsi lázadások annyira meggyengítik Rómát, hogy az visszaszorul közép-itáliai középhatalommá, de legalábbis előnyös békét lehet elérni, amely megtépázza Róma hatalmát és helyreállítja Karthágó presztízsét.
A maximális terv ezen túlmenően számolt a hellenisztikus hatalmak Rómától való félelmével, ezáltal koalícióban Makedóniával, Egyiptommal és a Szeleukidákkal körbefogva „megfojtja” azt. Karthágó ismét nagyhatalom lesz, az itáliai egység szétesik. Azt azért kétlem, hogy ilyen precízen kidolgozott formában megfogalmazta ezeket. Egyszerűen győzni akart. Hogy ez mit takar? Tán maga sem tudta. Karthágó presztízsét visszaszerezni, lehetőleg Szicíliával, Korzikával és Szardíniával. Rómát visszaszorítani Itáliába, sőt szűkebb területre. Karthágó az első pun háború előtt erősebb volt, mint a második előtt, Rómánál viszont fordított a helyzet.

Róma ereje csak nőtt az évek során. Népesedési kérdésekkel már foglalkoztunk, Karthágó emberanyaga lényegesen szerényebb itáliai vetélytársáénál. Karthágó hanyatlóban volt a Barkidák tevékenységének dacára. Az első háborúban bekövetkező vereség jelentős problémákat okozott. Karthágó értékes területeket veszített, elsősorban gazdasági szempontból.
A szikeliában lévő városok a birodalom legfejlettebb vidékét jelentették, gondoljunk Akragaszra, Szelinuszra. A rómaiak követelte kártérítést nehezen tudta megfizetni a város, amely ráadásul komoly belső gondokkal küzdött, hogy csak utaljunk az államot a vég szélére sodró zsoldos-lázadásra. Ám az első háború hőse, Hamilkar Barkas egyszerre tudta a gazdasági megoldást, és kereste a revans lehetőségét: Ibéria. Még mindig kérdéses, hogy az újabb háború most Hannibal magánakciója volt, vagy Karthágó városa támogatta ebben. Polübiosz a kérdésre a másodikat válaszolja. Karthágó igent mond a háború kérdésére a római fetialisoknak, majd amint megtudták Hannibal kezdeti sikereit:

„A karthágóiakat mérhetetlen örömmel töltötték el ezek a hírek, és minden lehetőséget megragadva teljes erejükkel arra törekedtek, hogy Itáliában és Ibériában minden segítséget megadjanak a háború folytatásához”.

Karthágó ezen hozzáállását a háborúhoz más tények is bizonyítják. Az afrikai pun területek teljesen tönkremennek a háború alatti adóztatás miatt. Új Karthágó elestekor ott tartózkodott a karthágói vének tanácsának két, illetve a „százak” (valójában 104 tagú) tanácsának 15 (ez csaknem a testület nyolcada!) tagja.
Lehet, hogy a sokszor emlegetett Barkida birodalom igenis komoly karthágói felügyelet alá esett a katonai oldalt leszámítva? Elvégre Hannibal seregénél is tartózkodtak pun politikusok! Mikor Philipposz királlyal megkötötte a szövetségi szerződést, azt a karthágói tanács három jelenlévő tagja is szentesítette: Magón, Mürkanosz és Barmokar. Hogy az idők folyamán, hogyan alakultak a források szerint a karthágói hadseregek létszámai, álljon itt egy táblázat:


Év ----------- karthágói-haderő ------ forrás

Kr.e. 535 ? 60 hajó Phókaia ellen Hérod.: I. 166167
Kr.e. 480. Himera 300 ezer fő Hérod.: VII. 165167
Kr.e. 407. Szelinusz 100 ezer fő Xen.: Hell. I.1.36.
Kr.e. 406. Akragasz 120 ezer fő, 120 hajó Xen.: Hell. I.5.21.
Kr.e. 340. Krimészosz 70 ezer fő, ebből 10 ezer karthágói, 200 triérész Plut.: Timoleon. 25.
Kr.e. 309. Tunisz 30 ezer fő Iust.: XXII. 6.
Kr.e. 263. Herakleia 50 ezer gyalogos, 6 ezer lovas, 60 elefánt Diod.: XXIII. 8.
Uo.: 30 ezer gyalogos, 1500 lovas, 30 elefánt Orosius IV. 7.
Kr.e. 255. Eknomos 350 fedélzettel ellátott hajó Pol.: I. 25
Kr.e. 255. Badragas 12 ezer gyalogos, 4 ezer lovas, 400 elefánt Pol.: I. 32
Kr.e. 254. Herakleia ? fő, 120 elefánt, 200 hajó Pol.: I. 38.


Gyakran azt is gondolhatjuk, hogy Hannibal egyáltalán nem függött a karthágói államtól. Mivel a hadserege imádta vezérét és maga választotta meg Hasdrubal utódjául, ez jelentett némi önállósági lehetőséget. Gazdaságilag is jó helyzetben volt, tekintetbe véve, hogy Ibéria ezüstbányáiból vándorolt az ezüst Karthágó kincstárába és nem fordítva. Idősebb Plinius szerint egy nap alatt egyik bányája 300 font ezüstöt adott. Katonai ügyekben nem tűrt beleszólást Hannibal, de sohasem akart az államrend ellen fordulni, nem akart önálló Ibériai Barkida birodalmat sem. Egyetlen zsoldosvezérről (Hannón) tudunk a 340es évek közepéről, aki erre sikertelen kísérletet tett.
Az első pun háború egy átlagos évében úgy nagyjából 50 ezer zsoldos lehetett a pun haderőben és 100150 hadihajó. Az iménti táblázatból kiderül az is, hogy a korábbi hatalmas számok Karthágó egyre jobb megismerésével a görögök számára reális haderőkké szelídültek. Róma hatalmas emberanyaggal rendelkezett, korábban már említettük. A Hannibal keze alá közvetlenül tartozó csapatok létszáma így alakult:


Kr.e. 218. Iberos 90 ezer gyalogos, 12 ezer lovas Pol.: III. 35, Liv.: XXI. 23.
Uo.: 90ezer gyalogos, 12 ezer lovas, 37 elefánt App.: Hannibali háború. 4.
Kr.e. 218. Pireneusok 50 ezer gyalogos, 9 ezer lovas Pol.: III. 35.
Kr.e. 218. Rhodanos 38 ezer gyalogos, 8 ezer lovas Pol.: III. 60
Kr.e. 218. Padus 20 ezer gyalogos, 6 ezer lovas Pol.: III. 56
Uo.: 80 ezer gyalogos, 10 ezer lovas Cincius Alimentus, Liviusnál: XXI. 38.
Kr.e. 218. Trebia 20 ezer gyalogos, 10 ezer lovas, elefántok. Pol.: III. 72.
Kr.e. 216. Cannae 40 ezer gyalogos, 10 ezer lovas Pol.: III. 114.


A háború csúcspontja egyébként nem Cannaenál volt. Róma Kr.e. 216-ban két hadszíntéren (Itália, Ibéria) viselt háborút, tíz legioval (82 arányban, megközelítőleg 90 ezer katonával), míg például Kr.e. 214ben 14, Kr.e. 213ban 18 legio, Kr.e. 212-ben már 23 legio állt fegyverben római hadijelvények alatt. Egy év múlva újra 23, majd Kr.e. 210-ben 21 legio harcra kész, akárcsak 207-ben. Karthágó ekkor nagyjából 100 ezer fegyverest tarthat fenn, ami jóval kevesebb, hisz egy római legio mellé járult mindig egy hasonló létszámú szövetséges haderő is.

Kr.e. 215 és 210 közt zajlik legelkeseredettebben a háború, ekkor vetik be a legnagyobb erőket a felek. Ez a döntő szakasz, és a rómaiak ekkor lényegesen nagyobb erőket voltak képesek megmozgatni, még ha Karthágó szövetségeseit is számításba vesszük. Makedóniát az Aitól szövetség és egy kisebb római flotta lekötötte, a gallok lázadása elcsitult, a numida belháború pedig Rómának használt. Nem Capua kényelme tette elpuhulttá Hannibal seregét, egész egyszerűen hosszútávon nem volt esélye.
Ugyanazt a módszert alkalmazta, mint éppen Karthágó egyik korábbi ellenfele, Agathoklész: az ellenség gyengéit csak annak otthonában lehet kihasználni. „Otthon csak azok a segélyforrások állnak rendelkezésre, amelyeket a haza ereje képes rendelkezésre bocsátani; idegenben az ellenséget saját erejével is le lehet győzni, mivel elpártolnak a szövetségesei, akik a hosszú uralmat meggyűlölve, külhoni segítség után néznek.”.
Még a háború után is stratégiákat alkotott Róma legyőzésére, egy konkrét tervről, melyet Antiokhosz királynak javasolt, tudunk is. Ebben 10 ezer gyalogost, 1000 lovast és 100 hadihajót kér a Szeleukida uralkodótól, hogy ezzel Itáliában partra szállva felújítsa a harcot egykori sikereinek helyszínén. Karthágó, Ibéria és Egyiptom közösen harapófogóba szorítaná Rómát, melyből nincs menekülés. Hannibal személyes balszerencséje, hogy Antiokhosz már nem az ekkor, aki húsz évvel korábban. Akkor talán lett volna remény a kivitelezésre. A veréb nem repülhet együtt a sassal.



Horváth Gábor
(könyvtáros, történelemtanár, hadtörténésztechnikus)

Forrás: Horváth Gábor Hannibal: „A háború fúriája” című szakdolgozata 2004. Berzsenyi Dániel Főiskola Bölcsészettudományi Főiskolai Kar Történelem tanszék.

A szerző weboldala: http://hagi.hupont.hu/