logo

IX December AD

Bevezető (Hannibal - A háború fúriája)

Mottóm igazából nem is jeligének szántam, szinte szerves része szakdolgozatomnak. Elvégre Silius Italicus Punica című költeménye egyben forrás is számomra. A „háború fúriája” kifejezést sem én aggattam a balszerencsés karthágói hadvezérre és államférfira, hanem Titus Livius. Ellentáborhoz tartozó író volt – mint minden ránk maradt róla szóló leírás , de van valami hátborzongató igazság ebben a titulusban. Régóta foglalkozom hadtörténettel, már tizenévesen megragadott a tévében látott csatajelenetek hősiessége, misztikuma. Azóta persze ráébredtem, a háború közel sem olyan fenséges dolog, mint amilyennek távolból, ráadásul megszépítve látható, mégis ez talán csak fokozta kíváncsiságomat. Kedvenc történelmi korszakom (még egy reménybeli történelemtanárnak is lehet – sőt kell, hogy legyen ilyen) az ókor, annak is klasszikusnak nevezett időszaka. Gyorsan adta magát, hogy összekapcsolva a kettőt, kiadhatja a diplomamunkám anyagát.
Még elsős főiskolásként szemináriumon Hannibalt kértem referálásom anyagaként, nem véletlenül. Azóta is ez a kedvencem a hadtörténet számos véres eseménye közül. Az ókor legnagyobb háborúját, sőt háborúsorozatát két városállam és egyben birodalom vívta meg: Karthágó és Róma. Ezen élethalálharc csúcspontját egy személyhez lehet kötni, Hannibalhoz.

Manapság ha a fiatalok zömének feltesszük a kérdést: „kicsoda Hannibál?”, akkor alighanem a filmvilágból merített ismeretek alapján eszükbe jut Anthony Hopkins, bárányostól, vörös sárkányostól. Még az internetes keresők is az ő arcképét „köpik” ki, ha rákérdezünk. A bárányok hallgatnak remek film, de munkánk mégsem ezzel a névrokonnal foglalkozik (bár, ha belegondolunk a rómaiak által szinte emberevőként elképzelt pun nevét nem puszta véletlenből húzhatták elő Hollywoodban…).
Hannibal Barkast szakdolgozati téma gyanánt feldolgozni, talán értelmetlennek tűnhet, hiszen az ember azt is gondolhatja, lerágott csontot veszek a számba, elvégre mi újat lehet még írni egy 2200 éves háborúról, személyről!? Írtak róla elegen itthon és idegenben egyaránt. A legtöbb kérdéskörrel a hadvezérrel kapcsolatban nem is áll szándékomban foglalkozni. Elég papírt használtak már fel a cannaeicsata elemzéséhez, az Alpokon való zseniális –ezt a szót alighanem fogom még használni Hannibalra átkelésre. Újat nem tudok mondani ezekről, hát meg sem kísérlem. Jobban belegondolva újdonságot nem is fogok leírni.
Nincsenek régészeti leleteim Karthágóból, sem udvarban fellelt papirusztekercsem, mely kiadatlan volna és az időgépet sem sikerült feltalálnom. Talán diplomamunkánál furcsa, hogy ezt mondom, de nem adok hozzá semmit a témához, ami eddig ne lett volna meg. Aki ezt olvasva arra gondol: „szerzőnknek” nem áll szándékában lediplomázni, mégis téved. Csupán arra hívnám fel a figyelmet, hogy amit Hahn István, Kertész István, Máté György, netán Warmington és Warry leírt, az sem újdonság. Mindent forrásokból vettek (lehet az auktor vagy egy kődarab). Én is ezt teszem. Megpróbálok olyan kérdéseket keresni és megválaszolni (források alapján), melyek nem kaptak prioritást ezidáig. Szakdolgozatom ezért kissé idegenül hathat majd, de igyekeztem egyes – talán egymástól kissé távol álló – gondolatokat egységes ívbe fogni. Talán nem egészen sikertelenül.



Horváth Gábor
(könyvtáros, történelemtanár, hadtörténész-technikus)

Forrás: Horváth Gábor Hannibal: „A háború fúriája” című szakdolgozata 2004. Berzsenyi Dániel Főiskola Bölcsészettudományi Főiskolai Kar Történelem tanszék.

A szerző weboldala: http://hagi.hupont.hu/